Egység, 2015 (81-83. szám)

2015-04-01 / 81. szám

Egység Je suis Charlie - ki ítélhet, és ki ítélkezhet? Önbíráskodás és szólásszabadság a háláchá tükrében Európa az elmúlt hetek, hónapok alatt borzalmas ízelítőt kapott a terrorból. Az egyik első támadás, amely egy újság szerkesztősége ellen irányult, komoly társadalmi vitát is generált. A Charlie Hebdo szerkesztői a muzulmánok érzékenységét sértő, vallásukat és vallási vezetőiket pellengérre állító karikatúrákat jelentettek meg. Ennek kapcsán sokakban felmerült a karikaturistáknak és az újság szerkesztőinek a felelőssége, mond­­ván, ők hergelték, provokálták a terroristákat, és ily módon, ezen vélemények szerint felelősek a halálukért. Le kell szögeznünk: a Charlie Hebdo munkatársai, függetlenül attól, hogy hogyan ítéljük meg cselekedeteiket - nem felelősek a halálukért. azt is, hogy elmondjuk az igazat, ha az rossz vagy sértő (Maimonidész: Az emberi magatartás szabályai 7:2.) - sőt bizonyos esetekben jót se szabad terjeszteni, mert azzal esetleg az illető ellenségét provokáljuk, hogy még több rosszat mondjon az illetőről (Talmud, Éráchin 16a.). A láson bóráról a Talmud (uo. 15b.) azt mondja, hogy rosszabb a gyilkosságnál, mert egy­­szerre három embert ״öl meg”, azt, aki mondja, azt, aki hallja és azt, akiről mondják. Ennek ellenére a Talmud (Bává bátrá 165a.) szerint ez az a bűn, amit részben mindenki rendszeresen elkövet. Két klasszikus példája is van a láson bárónak a Tórában. Egyik Mirjám tör­­ténete (4Mózes 12. fej., Midrás Szifré és Rási uo.), aki testvérének Áronnak mesélte el az izgalmas hírt, hogy fi­­vérük, Mózes feleségétől, Ciporától elkülönülve él. (A hír igaz volt, Mózes, miután színről színre találkozott és beszélt Istennel, nem tartotta illőnek, hogy házaséletet éljen [Talmud, Sá­­bát 87a.].) Büntetésként Mirjámot lepra sújtotta. A másik eset a Tóra legsúlyosabb pletykája nem emberről szólt: a kémek terjesztették rossz hírét a Szentföldnek, amitől a zsidók elret­­tentek és nem bíztak Istenben (4Mózes 13-14. fej.). A szólásszabadság további korlátja még például a ״Ne átkozz süketet és vak elé ne tégy gáncsot!” (3Mózes 19:14.), ami kifejezetten azoknak a védelmét jelenti, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetben vannak. A hosszú élet titka A Charlie Hebdo szerkesztőségében történt tragédia kapcsán felmerül, hogy mi az, ami megjelenhet a sajtóban, és ami nem számít láson bórának. A Cbá/éc Cbájimként ismert de nem velünk született jogunk, hogy bárkinek bármikor, bármiről beszél­­hessük. Kell, hogy egyensúly legyen a saját kívánságunk, késztetésünk és a társadalom igényei között, hiszen az egyén része a nagy egésznek, a társadalomnak. Háláchikus korlátok Napjaink demokratikus ideáljaival el­­lentétben a zsidó jog nem helyezi a szólásszabadságot más szabadságjogok fölé, épp ellenkezőleg, sok szempont­­ból korlátozza azt. Elsőként tekintsük át a Tórái korlátokat! A szólásszabad­­ság korlátainak első kinyilvánítását magában a tíz parancsolatban talál­­juk: ״Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.” (2Mózes 20:7.) Ez a parancsolat nem csupán arról szól, hogy feleslegesen ne ejtsük ki az Örökkévaló nevét, hanem egyben a hamis eskütételt is tiltja. A következő hely, ahol a Tóra a szólásszabadság korlátáiról beszél a láson bárónak a tilalma (2Mózes 23:1., 3Mózes 19:16.). A láson bárót, a ״rossz nyelvet” általában pletykálko­­dásnak szokás fordítani, ám ez nem fedi teljesen a kifejezés minden jelen­­tésárnyalatát. A láson hárá ugyanis nem csupán azt tiltja, hogy másokról hamis dolgokat terjesszünk, hanem Felelősök vagy áldozatok? A Talmudban (Gitin 36b.) azt olvassuk, hogy ״azok, akik képesek hallgatni ak­­kor is, amikor komoly sértéseket kap­­nak, és nem válaszolnak vissza, az ő érdemük olyan erős, mint a napsütés.” Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy jogos-e sértettségünk vagy sem, nagyobb érdem méltósággal eltűrni a sértést, mint elégtételt venni, és adott esetben többet nyerünk a hallgatással. A sértettség azonban semmiképp nem szolgáltat jogalapot egy mészárlásra. Az ítélet joga A zsidó vallásjog egyértelműen rögzíti a bűnöket és az azokért járó bünteté­­seket, de egyúttal azt is, hogy milyen eljáráson kell végigmenni, míg bébi­­zonyosodik valakinek a bűnössége, kik jogosultak ítélkezni és az ítéletet ki és milyen körülmények között hajtja végre (lásd minderről Maimonidész: A Szánhedrin (a legfelsőbb bíróság) és a büntetőjog szabályai 26. fejezetei). Az önbíráskodást tiltja a háláchá. A Talmud (Szánhedrin 8b.) azt írja elő, hogy ha valaki látja, amint feleba­­rátja bűnt követ el, figyelmeztetnie kell hibájára, és hogy ne folytassa, amire készül. Ha a figyelmeztetés ellenére mégis elköveti a bűnt, csak akkor lehet őt bíróság elé állítani: ott és csak ott ítélkezhetnek felette. A szólásszabadság és a zsidók Két szempontból kell vizsgálni a zsi­­dóság és a szólásszabadság témáját: egyrészt abból, hogy hogyan viszonyul a zsidó jog, a háláchá a szólásszabad­­sághoz, másrészt, hogy történelme során milyen tapasztalatok érték a zsidó népet ezzel kapcsolatban. A szólásszabadság a vélemény ki­­alakításának és kifejtésének a joga, 12 Újranyit a kóserbolt

Next

/
Thumbnails
Contents