Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-09-01 / 79. szám
Egység Hamis papírokkal a tréfli ellen-Miért fontos Önnek személyesen ez a sorozat?- Az, hogy én úgy nőttem fel, hogy minden felnőtt a környezetemben Holokauszt túlélő volt, nagyon erős hatást gyakorolt rám. Mindent átitatott a Holokauszt emléke, élő volt az egész, magunkba szívtuk a történeteket. Ezek nem csak rémtörténeteket voltak, hanem olyanok, amikből tanulni lehetett: háláchát, zsidóságot, emberséget, hogy mennyire lehet ragaszkodni a hitünkhöz. írás közben sokszor eszembe jut édesapám, aki tizenöt évesen hamis papírokkal bujkált Budapesten. Mesélte, hogy a pápai Jesivából ismert egy idősebb, húsz év körüli jesivabóchert, a szombathelyi Porgesz Sámuelt, aki szintén hamis papírokkal, nyilasnak öltözve rejtőzködött. Ahányszor találkoztak, arra bíztatta apámat, hogy amennyire csak lehet, tartson szombatot, és ne egyen tréflit, és tartson ki, mert egyszer vége lesz. Az ilyen emberek emlékéért is fontos ez a sorozat.- Előfordul, hogy nem ért egyet a választ adó rabbikkal?- Igen. El kell ismernem, hogy egyszer-egyszer egy kicsit magam is abba a hibába esek, mint a korábban említett kortárs, de nem Holokauszt túlélő rabbik. Hiszen én már a második generáció vagyok, másként látom a dolgokat, mint azok, akik ott voltak jelen. Igyekszem ezt figyelembe venni. Ezek a válaszadók hatalmas tudású ortodox rabbik voltak, akiknek az egész életüket a Tóra tanulás határozta meg. Mesterem, a pápai Grünwald rabbi mesélte 1982-ben, hogy egyszer, amikor a kényszermunkáról tartottak visszafele, látott egy papírt a sárban, amin héber betűk voltak. Lehajolt, felvette, és kiderült, hogy egy lap volt a Talmudból. Azt mondta, el se tudjuk képzelni, micsoda öröm volt, hogy lett egy egész talmudi lapjuk! Mennyire hiányzott nekik, és abból tanitott esténként, mikor végsőkig elcsigázva visszatértek a munkából. Még annyi évvel később is megremegett a hangja, ahogy ezt mesélte, annyira meghatódott.- Milyen témákat várhatnak még az olvasók?- A tervek szerint lesz még szó a kóserságról, a tömegsírokról, a gyász szabályairól, a háború utáni házasságkötésekről. A közelgő nagyünnepek kapcsán pedig aktuális témákat fogunk érinteni, mint a Ros hásánái sófár fújás vagy a Szukkoti étkezés a sátorban.- Az olvasók nevében is kívánjuk, hogy az Örökkévaló adjon erőt ehhez a munkához! Steiner Zsófia szempontból teljesen új teret kellett nyitni a háláchák értelmezésében.-Milyen forrásokra támaszkodhattak? - Sokszor idézem a sorozatban a váci Meisels Cvi Hirs rabbit (1902-1974), aki egy helyütt írt arról, hogy ott, a rossz emberi és rossz vallási körülmények között, fejből kellett válaszolniuk. Mesterem, a pápai Grünwald József rabbi (1905-1984) egy kérdés kapcsán lejegyezte, hogy ott helyben, fejből, milyen választ adott bizonyos forrásokra hivatkozva, majd később, amikor a háború után lejegyezte, utánajárt a kérdésnek, és kiegészítette válaszát további források segítségével.- Sokszor felsorol különböző véleményeket. Hogy lehet, hogy nincs egységes álláspont ilyen súlyos kérdésekben?- Ez igaz általában is a háláchára, hogy különböző rabbik másként dolgozzák fel ugyanazt a kérdést, másként ítélnek meg valamit. A mi esetünkben ennek van egy másik oka is: sokszor a rabbik más-más helyzetre reagáltak: pl. más volt egy munkaszolgálatos kényszerhelyzete, mint egy Auschwitzba deportálté. Ugyanakkor érthető, hogy azok, akik maguk is ott voltak a haláltáborban, nem történelmi műveket akartak létrehozni, hanem csak ott az adott helyzetet megoldani. Akik nem élték át ezt, azok teljesen másként ítélték meg a kérdéseket. Például az águnák, szalmaözvegyek esete kapcsán nagyon komoly rabbinikus viták alakultak ki. Magyar nyelven Hurwitz Sholom rabbi a Zsidó Tudományok Tárónak XXIV. kötetében részletesen foglalkozik a kérdéssel. Ott is feltűnő, hogy közvetlenül a holokauszt után a túlélők, tapasztalatai alapján, sokkal könnyebben fogadtak el nem egyértelmű bizonyítékokát valakinek a haláláról, mint azok, akik csak hallottak a borzalmakról. részint azért, hogy a túlélésért mit kell és mit szabad megtenni, illetve megszegni.- A mártírok előtti tisztelgésen és az emlékezésen túl, a ma emberének van gyakorlati haszna ezekből a kérdésekből?- Szomorú aktualitását adják a sorozatnak az Izraelben zajló események. Naponta felmerülnek ott például az életmentés lehetőségeihez kapcsolódó kérdések. Másrészt, minden egyes kérdéssel, amivel foglalkozunk, azzal az olvasó egy újabb háláchikus témakörrel ismerkedik meg. Még akkor is, ha ilyen vérre menő kontextusban, egy az egyben, reméljük, sosem fogja használni, de ezzel a háláchikus tudással más helyzetekben tud majd döntést hozni. Harmadrészt, talán inspirál bennünket, hogy tudjuk távlatokban nézni az életünk kihívásait. Soha nem látott rabbinikus kihívás volt a Holokauszt-Kik azok, akik-az ön közvetítésével- megszólalnak a sorozatban?- Háromféle kérdést dolgozunk fel: a munkaszolgálatosokét, a haláltáborokba deportáltakét, illetve a túlélőkét. A kérdezők egyszerű, mindennapi emberek voltak, hétköznapi vallásos zsidók. Az 1942-44 között keletkezett kérdésekre válaszoló rabbik, akik még maguk leírták ezeket a válaszokat, valamikor maguk is munkaszolgálatosok voltak és sajnos a legtöbbjük később mártírhalált halt. Az Auschwitzban és más haláltáborokban nem volt lehetőség jegyzeteket készíteni. Az ott feltett kérdések többségénél vagy a kérdező, vagy a válaszadó rabbi túlélte a megpróbáltatásokat, és a háború után lejegyezte a válaszokat.-Milyen történelmi előzményei vannak ezeknek a háláchikus döntéseknek, hova tudtak a rabbik visszanyúlni?- A Holokauszt idején sokszor olyan helyzetek álltak elő, amik talán korábban még soha. Persze nem teljesen precedens mentes, a zsidók sajnos sokszor voltak a történelem során halálos veszélyben - de ilyen intézményesített, fejlett, gépesített gyilkolás még sosem történt. Amikor felmerült egy dilemma, elővették, hogy mit mond a háláchá az adott kérdésről egy kényszerhelyzetben. Azt tudni kell, hogy ezek általában nem halálos veszélyről beszélnek, hanem csak erős kényszerről. Jó példa erre az a kérdés, ami a sorozat egyik cikkében fel is merült: lehet-e tfilint rakni kora hajnalban, ha különben nélkülünk indul csoport, akikkel utazunk. A Holokausztban ez úgy hangzott, hogy lehet-e korábban rakni, ha a később kivégezhetnek érte. A rabbiknak bizonyos 5
