Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-09-01 / 79. szám
Izraelben is zsidóként kell élni! Lehet-e a Megváltásról szóló próféciáknak tekinteni Izrael Állam létrejöttét? Mennyire központi kötelesség Izraelben letelepedni? Miért nem ment a Rebbe Izraelbe? Olyan kérdések ezek, amelyekre a Rebbe nem egy levélben referált. Az alábbi összeállításban három levelét is olvashatjuk a témában. a zsidósággal másutt is, bárhol, ahol élnek, különösen ott, ahol súlyosan kisebbségben: elidegenednek a zsidóságtól, elveszítik zsidó identitásukat, vegyes házasságok köttetnek, és beindul az asszimiláció. Minden zsidó embernek kötelessége, hogy megtegyen mindent, ami tőle telhető, szembeszálljon az erőkkel, melyek népünk létének alapjait fenyegetik - elsősorban ott, ahol megtalálja őket, a maga közvetlen kömyezetében. Áldással, M. Schneerson Miért nem ment a Rebbe Izraelbe? Dezertőr, aki közösségét elhagyja Mr.___________ Jerusalem, 5736 (1976) Áldás és üdvözlet. Ezennel nyugtázom, hogy kézhez kaptam a levelét. Igen köszönöm, hogy vette a fáradságot, ön, aki sok éven át élt ott, és leírta nekem a richmondi útjain szerzett benyomásait. Remélem, látogatásai alkalmával élt az alkalommal, és bátorította a Chábád ottani aktivistáit az elszánt feladatvégzésre. Amint nyilván tudja, egy fiatal embertől, fiatal pártól komoly áldozat elhagyni barátokat, rokonokat, az egész környezetet, melyben felnőttek, hogy elfoglalják a posztot, messze földön, a jiddiskejt ottani terjesztése és megerősítése érdekében. Saját közösségünkkel szembeni felelősségünk Erről jut eszembe, utalva levele második felére, azt kell mondanom, fájdalmas meglepetés volt számomra a kérdését olvasni, melyben azon lubavicsiak számáról érdeklődik, akik ״elmenekültek” az USA-ból, hogy Erec Jiszraélben telepedjenek le. Szándékosan használom az ״elmenekültek” kifejezést, mert sajnos sokan valóban futva menekültek az USÁ-ból és más országokból, olyanok, akiknek ott kellett volna maradniuk a helyükön, a zsidó túlélésért folytatott küzdelem frontvonalán. Az ő távozásuk tehát a településükön, közösségükben a jiddiskejt hanyatlását hozta, s védtelenül hagyta az ott maradtakat az asszimiláció és a vegyes házasságok kettős veszedelme előtt. Minden tiszteletemmel együtt az ilyeneket dezertőröknek tekintem egy csatában, sőt, egyes esetekben másokat is rávettek befolyásukkal, hogy őket kövessék. Indokolatlanul súlyos ítéletnek tűnhet ez részemről, de sajnos a helyzet valóban ilyen komoly. Azt mondani, hogy akik Izraelbe mentek, ott nyilván könnyebb és jobb életet találnak majd a jiddiskejt szempontjából, olyan érv, mintha azt mondanánk, hogy a csatatéren lévő katona jobban érezné magát otthon, s könnyebb lenne a dolga ott - de azért dezertőmek tekintenénk az ilyet. Minthogy azt írja, módjában volt meglátogatni A REBBE SZAVA Menáchem M. Schneerson rabbi Mr.__________ Scottsdale, Arizona, 5743 (1983) Áldás és üdvözlet. Megkaptam szíves levelét, melyben arról ír, hogy önt aggasztja és elképeszti, miszerint én miért is nem megyek Izraelbe, és sürgős választ vár. Minden tiszteletem mellett nem egészen értem, mit nyer vele, ha választ kap erre a fontos kérdésre. Ráadásul, ami azt illeti, hogy az Örökkévaló mindent a maga terve szerint alkotott, és abban semmi sem fölösleges, az idő és erők vesztegetése volna, ha nem használnánk azokat hasznosan fel, a lehető leginkább. Elsődleges feladatunk az asszimiláció elleni küzdelem Másrészt egy zsidó ember legfőbb célja az életben, ahogy Bölcseink mondják: ״Azért teremtettem, hogy az Alkotómat szolgáljam”,1 és ez a szolgálat abban nyilvánul meg, hogy erősítem és terjesztem a jiddiskejtet, a zsidó életet, elsősorban a magam életében, másodsorban a környezetemben, észben tartva, hogy a szeresd felebarátodat mint önmagadat a Tóra nagy alapelve.2 Tehát ha valaki elpazarolja az idejét és energiáit kevésbé fontos dolgokra, ahelyett, hogy élete fő céljának beteljesítésére hasznosítaná, az az egész isteni rend nyilvánvaló vesztesége és felforgatása volna. Értesülésem szerint ön olyan városban él, ahol igencsak van mit dolgozni a jiddiskejt erősítésén, ami a zsidókat illeti, és a hét ún. erkölcsi törvény terjesztésén (azok következményeivel együtt), ami a nem zsidókat illeti, mert azok az Örökkévaló által Noé gyermekeinek adattak, azaz az egész emberiségnek. Ezért is ért olyan meglepetésként a kérdése. Nem hagyhatjuk el a frontvonalat Ami az elképedését illeti és azt, hogy választ vár a kérdésére, nem szeretném válasz nélkül hagyni - már csak azért sem, mert a válasz igen egyszerű, sőt, voltaképpen már kiderül abból, amit fentebb a zsidó ember és általában az ember elsődleges kötelességéről írtam, ti. hogy ott teljesítse be küldetését, ahol él, és csak azután, hogy már mindent megtett, ami tőle helyben várható, gondolkodjon arról, nem kell-e máshová mennie, és ott újabb küldetést teljesítenie. Nyilvánvaló, hogy a ״frontvonalat” nem hagyjuk ott, amíg meg nem győződtünk róla, hogy minden rendben van. A ״frontvonal” kifejezést szándékosan alkalmazom. Nyilván tudja, mi történik az ön környezetében - az, ami 1 Kidusin 82a.;2 3Mózes 19:18.; Brésit Rába 24:7. 2
