Egység, 2013 (75-77. szám)

2013-09-01 / 76. szám

Egység

״Jobb félni, mint (nem) megijedni(?)״

Az EMIH identitás kampánya kétségtelenül sokféle személyiségnek és sokszínű véleménynek adott hangot. Hogyan vélekedik a zsidóságról és a magyar/zsidó identitásról Gerő András és Romsics Ignác, Dopeman és Törőcsik Mari, Székhelyi József és Ablonczy Bálint? Az alábbiakban két kiemelkedő, de világnézetükben eltérő személyiséggél, Székhelyi József színésszel és Köves Slomó rabbival olvashatnak interjút.- Valóban háború előtt, valóban világégés előtt állünk? Valóban a Horthy korszakra emlékeztet a világ?- Én másként Iátóm ezt, talán azért, mert alapvetőén optimista vagyök, talán azért, mert fiatalabb vagyök, talán azért

mert a vallásunk tanít az optimizmusra. A Talmud szerint ״még ha egy éles kardot is érez az ember a nyakán, akkor se lökje el magát az Ég könyörületétől.” Az embernek mindig hinnie kell abban, hogy ״soha sem jön rossz föntről”, minden Istentői van. Ugyanakkor persze tennie is kell saját - és közössége sorsa jobbra fordulásáért. Eddigi életem során már többször találkoztam ״világvége” jövendölésekkel. Matematikai esélye persze mindig van annak, hogy valami baj történjen, de az életben mindig ritkábban fordulnak elő katasztrófák, mint ahányszor az matematikailag várható lenne. Történészként persze megértem, főleg az idősebb korosztályok félelmeit. -Félni azért jobb, mint megijedni, nem?- A számunkra amúgy is ismeretlen és befolyásolhatatlan jövőtől félni felesleges és káros. Sokkal hasznosabb, ha megpróbáljuk azokat a konkrét dolgokat jó irányba vinni, amikre van és lehet ráhatásunk. Joszef Jichak Schneersohn, a hatodik lubavicsi rabbi mondta egyszer: ״Többet ér egy jó tett, mint ezer sóhaj”. Fontos helyén kezelni a dolgokat. Mi nem vagyünk magyarok? A konkrét dolgok ellen konkrétan kell fellépni. Az egyén szabadsága egyrészről, hogy azt mondjon, amit gondol, de aki ellen szót emel, annak is szabadsága és egyben kötelessége, hogy fellépjen a sértések ellen. Mi a Tett és Védelem Alapítvány létrehozásával járultunk hozzá jogaink megvédéséhez. Konkrét jogsértésekre azonnal válaszolnunk kell, meg kell védenünk önmagunkat. Az ugyanis sajnos látszik, hogy a társadalom immunrendszere nem immunis ezekkel szemben.-Akkor most félni, vagy nem félni?- A háború előtti zsidóságot utólag azzal vádolták, hogy nem vették észre a számos figyelmeztető jelből, hogy mi készül. Mindig találtak megnyugtató kifogást, már a vagonokba terelték be őket, de még mindig azt hajtogatták, nem lesz semmi baj.

A történelmi hibák nem mindig ugyanabba az irányba mutatnak, sőt, van hogy ugyanazoknak a hibáknak épp ellenkező következményei lesznek. Mindig jó óvatosnaklenni, de nem kell mindenkivel azonnal megszakítani a kapcsolatot, aki velünk ellenséges célokat támogat. Jó példa erre Izrael politikája Kinával és Oroszországgal. Annak ellenére is jó viszonyra törekszik velük, hogy épp ez a két ország az iráni atomprogram támogatója.

Szegő Krisztina

15- Az én generációm olyan szülőktől származik, akik szerelmük idején még háborús lövéseket, robajokat halottak, rettegők, bujdosók voltak, így érthető módon beléjük ivódott a pánik. Számukra a zsidó lét tehát nem volt vállalható, illetve gyérmekeiket akarták védelmezni a vészkorszak emlékeitől. Ennek ellenhatásaként a gyerekek, az én generációm agyába a zsidentitás, a huncut shalomozás (vö. szlalomozás) kódolódott be. Manapság újra téboly van az országban, a mai kereszténydemokrata elveket valló emberek beleszerettek a goebbels-i, a náci, és ezekkel együtt a sztálini eszmékbe. Az ilyesfajta szerelmeknek a gazdasági, politikai és történelmi kudarcok a kiváltói, következményeikről pedig azt kell tudni, hogy az ilyen közállapotok mindig háborúk, világégések előszobái voltak.-Jaj!- Ez így van, és ha a problémák átcsapnak az emberek ingerküszöbén, mindig a zsidóság lesz a célpont. A multik világának, a bankszektornak a szidalmazása egy 6000 éves zsidó-arab, tehát sémi kultúra támadása. Az IMF-fel való tárgyalások jellemzője mi volt? Az ország épp egy antiszemita boomot élt át, stigmatizáltunk, miközben kértünk. Milyen logika vonalán megy ez, hova jut így az ország?-Úgy véli tehát, hogy újra titkolózni kell, úgy ahogyan a háború utáni generációk tették?- Lehet titkolózni, de minek? Mit mondott Göbbels? Azt mondta, azt hogy ki a zsidó, azt majd én mondom meg. -Pesszimista képet fest a jelenünkről.- Pedig sok humorral, és öniróniával kellene kezelni ezt mindkét oldalról, de egy ilyen am hoórec, mint én, csak közhelyeket mond.

Nem szeretem sem a zsidózást, sem a gójozást, tapintattal, szeretettel lehet csak együtt élni, mondom én, akit ért már utcai támadás. Birkózó múltamnak köszönhetően én lerendezem az ilyesmit, de nem mindenki volt korábban birkózó.-Milyen következményeket, és főleg, milyen kivezető utat lát ebből a helyzetből?- A 24. óra utolsó másodperceit éljük a világégés előtt. A zsidók nagy túlélők, egy kicsi ország azonban sokat veszíthet. 56-ban 234 ezren menekültek el innen, ma közel 500 ezren dolgoznak külföldön, pedig még nincs is 56. Mi lehet a kiút? Alapvető véleményem, hogy nincsen más modus vivendi az elkövetkezendő száz, vagy ezer évben, mind szeretettel, kéz a kézben élni együtt az életet.

Székhelyi József: ״Lehet titkolózni, de minek?”

״Köves Slomó: Nem kell félni”