Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-09-01 / 76. szám
Egység A kokárdás zsidó kisfiú Identitás-utak 2013-ban Idén ünnepeltük az 1848־49־es magyar forralom és szabadságharc 165. évfordulóját. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a jubileum közeledtével utcai plakátokkai köszöntötte az ünnepet. A képen egy zsidó kisfiú látható, ingén kokárdával, háta mögött pedig vízjelszerűen megjelenik az EMIH lógója, egy szép vonalú menóra tűnik át kék háttérből. A kombináció hatalmas vihart kavart: szinte minden oldalon elszánt vita alakult ki róla. Pedig a plakát felirata irányt mutat értelmezéséhez, azokra a zsidó hazafiakra emlékeztet, akik a magyar szabadságért küzdöttek. jük meg tudatosan. Ha azonosulunk a zsidóság több évezredes üzenetével, amely a közös bibliai alapokra épülve az emberiség nagy részének alapértékeit is adja. (Részletesen Id. Köves Sióméval készült interjúnkat a 15. oldalon) ״Aki itt él az magyar...” A videofelvételeken érkezett hozzászólások is sokféle nézőpontot tükröznek a témával kapcsolatosan. Gálvölgyi János színész szerint aki itt él, az magyár, a zsidóság pedig egy vallás. A színész azt sem szereti, amikor azt mondják, ״megvédjük zsidó honfitársainkát”. Ez - véleménye szerint - ugyanis arra enged következtetni, hogy vagyünk mi, és vannak ők. ״Nem attól függ, ki honnan származik” ״Vannak dőlgok - mondja Törőcsik Mari, a nemzet színésze -, amikkel nem tudok mit kezdeni. Én itt élek ebben az országban, és akik itt élnek velem, azok magyarok. Nem firtatom, honnan jöttek, honnan származnak, én például anyai ágról sváb vagyok. Azután vannak vallások, van, aki hívő ember mint én, és van aki gyakorolja vallását, mint anyám tette. És vannak (ki sem bírom mondani ezt a szót) fajok, de mindegyiken belül vannak jó, és nagyszerű emberek, és vannak rosszak és gonoszak. De ez nem függ attól, hogy ki honnan származik.” gyermeküknek sem beszélnek. Gyakori, szinte tipikusnak mondható megöldás volt ez akkoriban. ״Valójában nem vagyok zsidó, hiszén nem rendelkezem semmiféle pozitív identitással, csak negatívval. Senki sem tanított meg rá, hogyan kell, és hogyan lehet zsidónak lenni. A pozitív identitás kulcsa a hagyómány, a vallás és a közösség A felvetésre Rubin Eszter és Köves Siómé is válaszoltak. Rubin Eszter családjából szintén nem hurcoltak el senkit. Rubin Eszter családja is úgy döntött, hogy zsidóságukat többé nem viselik nyilvánosan, szakítanak a fájdalmas múlttal. Neki azonban nyolc éves korában, amikor egyszer zsidózó mondókával tért haza az iskolából, családja elmondta az igazságot, természetesen titoktartásra kötelezve őt is. De arra már nem tanítottak meg, hogy hogyan kell, és hogyan lehet zsidónak lenni, nem kapott pozitív zsidó idéntitásra mintát. Neki magának kellett megtalálnia. Sokáig kereste az utat, de amikor először lépte át a zsinagóga küszöbét, úgy érezte, hazatért. Köves Siómé rabbi egyetért abban, hogy borzalmas érzés a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság, illetve az ezekből fakadó kiszolgáltatottság érzése. Rettenetes és félelmetes. De aki nem néz velük szembe, az éppen a szülőktől tanultakat manifesztálja, ismétli meg. A mély, kényszeres hallgatást, az égbe kiáltó csendet, amely épp a félelmet gerjeszti - amivel a szülők sem tudtak megbirkózni. Pedig a zsidó identitás nem a Holokausztban és az antiszemitizmus elleni folyamatos belső és külső küzdelemben gyökerezik. A ״pozitív identitás” megtapasztalásához - különösen, ha ״senki nem tanított” meg rá - sokat segíthét a hagyomány, a közösség és a vallás. Mert zsidónak lenni jó. Tud jó is lenni, ha nem hagyjuk, hogy a félelem és a megaláztatás érzésével azonosuljón tudatunkban, hanem a ״zsidó” pozitív jelentését ismerjük meg és élAz Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség identitáskampányt indított a témáról, amellyel egyrészt az 1848-49-ben elesett zsidó szabadságharcosok emléke előtt tisztelegnek, másrészről a közösségen belül egy diskurzust indítottak a zsidó-magyár identitásról, és sok más, kapcsolódó témáról. Ez utóbbi részeként egy riportsorozatot kezdeményeztek, azzal a céllal, hogy felhívják a zsidó közösség és a többségi társadalom figyelmét arra, hogy a zsidó és magyar identitás, a hagyományok és a vallás megélése nem zárja ki a magyar hazaszeretet, a lokálpatriotizmust. Sőt, ezek az érzések akár kiegészíthetik és erősíthetik egymást. 2013 áprilisától közismert személyeket kért meg arra, hogy szóljanak hozzá a magyar-zsidó együttélés kérdéséhez. Néhányan Írásban, mások videón tették meg észrevételeiket, ez utóbbiak feldolgozás után a Facebook ״Identitás” oldalán elérhetőek. A kampány sok színes és egymással ellentétes véleménynek is helyt adott. Hiszen ahogy a kampányt indító EMIH jelezte is: a cél ebben a fázisban a figyelemfelhívás, a gondolkodás megindítása és a vélemények ütköztetése volt. ״(Nem) bírok zsidó lenni...” A kampánnyal egy időben jelent meg a május 5-i Élet és Irodalomban Bodansky György írása is. A szerző ״Miért nem bírok zsidó lenni” cimmel arról vallott, milyen háttéresemények vezették jelenlegi identitás-felfogásához. Leírja, hogy szüleit nem hurcolták koncentrációs táborba. Apja fegyenctelepen élte túl a háborút, ahol magyar elítéltként kezelték. Anyja gettóban vészelte át a német megszállást és a nyilas időket. Mindketten úgy döntöttek, hogy zsidóságukat többé nem viselik nyilvánosan, sőt, erről egyetlen 13
