Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-09-01 / 76. szám
Egység Lakcíme: Tormay Cecile utca 7. Az elnevezés háláchái Mit mond a háláchá az emlékállításról? Kit tekinthetünk tiszta történelmi példaképnek? Mikor nézhetjük el kiemelkedő személyiségek sötétebb életszakaszait ־ ha egyáltalán? Napjainkban az elismertség egyik mércéje, ha valakiről közteret neveznek el. Az elmúlt időszakban azonban éles viták folytak arról, kiket illet ez a megtiszteltetés - a vitás eseteket pedig jelen pillanatban a Magyar Tudományos Akadémia tisztje elbírálni. így viselhetik közterek a numerus clausust már 1918-ban követelő püspöknek, Prohászka Ottokárnak, a magát nyíltan fasisztának való írónőnek, Tormay Cecile-nek, vagy a magyár zsidóság jelentős részének kiirtásában szerepet játszó Horthy Miklósnak a nevét. például az Ábrahám, Izsák, Jákob vagy a Rubén neveket. Miért? Mert minden név magával hordoz egy sorsot: áldást vagy átkot. Amikor egy nevet felhasználunk, abban a tudatban tesszük, hogy ezzel átörökítjük a hozzá kötődő sorsót is. Egy talmudi történet is alátámasztja ezt. Történt, hogy egy éhínségben meghalt egy fiú, akit édesanyja Doég ben Joszéfnek nevezett el. Á Doég edomita név, a rossz név rossz sorsot hozott viselőjére. Rábéinu Hánánél talmudi kommentárjában azt írta, ״A gonosznak a neve átok, az ember ne adja a gyerekének egy gonosz ember nevét” Mi jut róla eszedbe? A névválasztással tehát egy sorsot is kijelölünk, ugyanakkor útmutatást is adunk, és egyértelművé tesszük: ennek az embernek az útját követem. Ezért szokás, hogy nagy bölcsek, cádikok nevét adják egy újszülöttnek, ezzel jelölve ki az utat, amit helyesnek, követendőnek tartunk számára. Felmerül azonban a kérdés, hogyan ítélhető meg, kik alkalmasak rá, hogy követendő példának állítsuk, illetve mely nevekét ajánlott továbbörökíteni? Mi történik például, ha ugyanazt a nevet viselte egy gonosz és egy cádik is? Az egyik elfogadott vélemény szerint, ha az emberek többségének a gonosz jut róla eszébe - ne használjuk a nevet, mert félreértésre adhat okot. Ha valaki korábbi életét megbánva jó útra tér neve továbbörökíthető, hiszén megtérése és az azt követő élete példaértékű. Ugyanígy használhatjuk annak a nevét, aki ugyan megbotlott életében, de élete zömében jó ember volt. A Talmud a szombatszegést már olyan bűnnek tekinti, ami kizárja a névadást. Márpedig a zsidó vallásban a szombatszegés rendkívül komoly bűn. Akárcsak valakinek a megszégyenítése, ezért például az elhunyt apa iránti tiszteletből adható a neve akkor tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna.” Ennek fényében mi alapján ítélhető meg Kossuth munkássága? Elfogadhatjuk-e, hogy valóban megváltoztatta nézeteit, és példaképként állíthatjuk-e? Névadás, mint üzenet A zsidó vallásban az elnevezésnek, a névadásnak nagyon nagy jelentősége van. A Kabbala szerint minden betű, minden szó képvisel egy isteni erőt, egy éltető isteni fényt. Ezért a név méghatározó: az ugyanis nemcsak egy megnevezés, hanem vele egy bizonyos tartalmat is adunk a megnevezettnek, egy üzenetet, amit közvetít. Egy közterületnek nevet adni hasonlít ahhoz, mint amikor egy gyerekét valaki után neveznek el. Á név kiválasztásával mindkét esetben deklaráljuk, hogy a névadó személyt követendő példának tekintjük, életét, munkásságát nagyra tartjuk, azt útmutatásul állítjuk. A névválasztással, legyen az egy gyermeké, egy intézményé vagy egy közterületé, üzenetet közvetítünk. A hetedik lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson véleménye szerint az üzenet közvetítésekor nem az a lényeg, hogy a közlő mit gondol. Az lesz a valódi üzenet, amit a befogadók gondóinak róla. Az embernek el kell kerülni, hogy rossz üzenetet közvetítsünk, akár vallásról, akár etikáról van szó. Nevében a sorsa A névadás témájával kapcsolatban a Talmud a Salamon király mondását idézi (Jomá 38b): ״Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül.” (Példabeszédek 10:7). Vagyis nem használjuk fel a gonoszok neveit névválasztáskor, akkor sem, ha az valamiért tetszetős lenne. A Midrás névadás terén tanácsokkal is szolgál, arra int, ne adja senki a Fáraó vagy a Sisera nevet fiának, válassza helyette Kossuth és a zsidók - ellentmondásos nézetek Ugyanakkor senki nem lepődik meg a Kossuth Lajosról elnevezett közterületeken, noha életművében sok legalábbis aggályos gondolatot is találhatunk, csak ha a zsidókkal kapcsolatos kijelentéseit vizsgáljuk is. Bár 1849-ben a zsidókat pártfogolva lépett fel: ״Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha nem tettem, s nem is fogok különbséget tenni, az antisemitikus agitatiót mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyár restellem, mint hazafi kárhoztatóm.” A valóság az, hogy 20 évvel korábban még másként gondolkozott a kérdésről. Az ״Értekezés az éhínségek okairól” című írásában, 1828-ban még a növények nedveit elszívó gombához hasonlította a zsidóságot: ״...Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel - kiknek közepette - mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba - él, egybeolvadod, vagy a nationalismushoz tsak egy gondolattal is közelített volna. Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Nints azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná - valamint nints egy 8
