Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-03-01 / 75. szám
Egység forrás, amire a rabbik támaszkodhattak. A kérdés az, mi történik, ha valaki a vízbe esik, és nem láttuk, hogy megmenekült: milyen esetben lehet halottnak tekinteni? A Talmud különbséget tesz a belátható és nem belátható vizek között. Ha láthatóak a partok, és nem látjuk, hogy az illető kijött a vízből, akkor biztosnak vehetjük, hogy vízbefulladt. Ha azonban nem belátható a víz, akkor élnünk kell a gyanúval, hogy ta- Ián valahogy életben maradt úgy, hogy kijött egy általunk nem belátható partszakaszon. Az analógiát olyan esetekre alkalmazták, amikor nem volt fellelhető tanú, aki ténylegesen látta volna a holttestet, ugyanakkor van, aki tanúsítja, hogy utoljára olyan életveszélyes helyzetben látta, amiről szinte biztos, hogy az illető halálát okozta. Az például, hogy valakit láttak meglőve, vagy ájultan magára hagyva, nem bizonyítja, hogy el is hunyt. Jó példa erre a makói születésű Rubinstein Lipóté, aki munkaszolgálatosként élte át a háborút. A halálmenetben hajtották őket, amikor a mellette haladó, Deutsch nevű bajtársát a szeme láttára lötték le, mert nem tudott a menettel továbbhaladni. Megállni, segíteni nem volt mód, és a mindent elöntő vérből biztosra vették, hogy a férfi meghalt. Ám a halottnak hitt barátot nem sokkal később, a háború után egy bécsi kórházban látta viszont: csodával határos módon túlélte a biztosnak tűnő halált, és megmenekült. Ugyanakkor más jelek bizonyító erejűek, akkor is, ha nem látta, nem láthatta senki ténylegesen holtan az eltűntet. így például egyértelműen halottnak tekintették azt, aki az auschwitzi szelekció során a gázkamrákhoz vezető sorba került, akkor is, ha nincs tanú, aki a holttestet látta volna. 1945-1950 között a budapesti ortodox rabbinátuson külön rabbinikus bíróság működött az ilyen esetek felderítésére és megítélésére. Ez alatt az öt év alatt sok ezer águná ügyében jártak el. Az egész ország területéről gyűjtötték az információkat, hogy módot találjanak az özvegyek helyzetének könnyítésére, és az új házasság engedélyezésére. Ehhez különlegesen részletes, háromnyelvű adatlapokát készítettek, amelyen például olyan kérdések szerepeltek, hogy a tanúk szerint melyik oldalra állították a szelekciónál Auschwitzban. Lebovics Jákob (meghalt 1980), a rabbinikus bíróság vezetője később elmondta: az általuk vizsgáltak közül több, mint ötezer ügyben ki tudták adni az engedélyt, és egyetlen esetben sem tért vissza a halottnak ítélt házastárs. Oberländer Báruch 11 Normális körülmények között Szimchát Torá, a tóra örömünnepe az egyik legvidámabb nap a zsidók életében. De hogyan lehet örömünnepet ülni a halál árnyékában? Hihetetlennek tűnik, hogy a munkaszolgálatban is találtak módot arra, hogy hálát adjanak az Örökkévalónak a Tóra adományáért. Egyáltalán, tóratekeresek híján hogyan lehet szimehát torát ünnepelni, amikor az ünnep egyik lényeges eleme a körtánc a szent tekercsekkel? A kevéske, magukkal vitt személyes holmik között akadtak imakönyvek, sőt Mózes öt könyvének nyomtatott változatai is, így ezekkel helyettesítették a valódi tekercseket. Grünwald rabbi visszaemlékezésében felidézi, hogyan táncoltak kevéske szabadidejükben a szállásukul kijelölt istállóban a féltve őrzött könyveikkel. Ez elsősorban a többi, nem vallásos zsidóban keltett megütközést, akik értetlenül nézték táncoló sorstársaikat. Hát nem érzik ezek át, hogy milyen iszonyatos helyzetben vannak, ők is, hátrahagyott családtagjaik is? ״Az igazság az” - vallotta évtizedekkel később a rabbi - ״hogy pontosan ebben a pillanatban nem felejtettük el ezt a sok fájdalmat, és evvel az átható örömmel tudtunk felülemelkedni a minket ért nehézségeken és problémákon.” Szalmaözvegyek a háború után Rögtön a háború után elsők között éppen az ortodox rabbik kezdték el kutatni a holokauszt eseményeit - elsősorban a háláchikus problémák miatt. Az első ilyen felmerülő kérdés az ún. ״szalmaözvegység”, az águná kérdése volt. A problémát az okozza, hogy nem köthet új házasságot az az özvegy, akinek a házastársáról nem bizonyosodott be minden kétséget kizáróan, hogy elhunyt. A holokauszt után számtalan ilyen esettel keresték fel a rabbikat. Több ezer éves hagyómánya van annak, hogyan lehet enyhíteni az ágúnak helyzetén. így például egy talmudi (Jövámot 121a.) kérdés magyarázata volt az egyik lémája Grünwald Józsefnek tehát az volt, hogy a munkaszolgálatban kapott sapkája szemmel láthatóan a sátnéz tilalmába ütközött: más anyagból, gyapjúból készült a bélése, mint a külső fele. Megoldásként említette, hogy addig, ameddig nem sikerült kitépnie belőle a gyapjú részét, egy másik sapkát vett ez alá, és így már nem érintkezett vele közvetlenül és nem használta a tilalmas, kevert anyagú fejfedőt. Az egyik legégetőbb gond, amiről más, a témával foglalkozó háláchikus írásokban is találkozunk, a szombati munkavégzés tilalma volt. Hogyan lehetne a sábáti törvényeket megtartani, amikor az életük függött attól, hogy elvégzik-e a rájuk kirótt munkát? Grünwald rabbi sok tanítványával együtt került a munkaszolgálatba, akik mindent megtettek azért, hogy rabbijukat megkíméljék a szombatszegéstől, ezért átvállalták az őrá kirótt feladatokat is. A munkaszolgálatosok felügyeletére rendelt őrök, akik külön öröműket lelték abban, hogy a vallásos zsidókat szombati munkára kényszerítsék, rájöttek erre, és kiemelték a rabbit a többiek közül. A feladatául azt jelölték ki, hogy seprűvel egyengesse el a földet - ez történetesen Tórái tilalom alá esik sábeszkor. Bár a Tóra felmentést ad a szombati törvények betartása alól, ha az életveszélyes helyzetet eredményezne, a vallásos zsidók mégis igyekeztek ״kiskapukat” találni, hogy munkavégzésük ne legyen valódi szómbatszegés. Ezek egyike az un. sinuj, amikor a megszokottól eltérő módón végezzük a munkát - így csak rabbinikus tilalmat szegünk meg, nem tóráit. Grünwald rabbi később gyakran mesélte, hogy azon a napon gondolatban gyorsan újra áttanulmányozta a Talmud szombattal foglalkozó traktátusát, a megoldást keresve - de reménykedett benne, hogy a katona, aki erre az ismétlésre kényszerítette, nem kap majd jutalmat amiért - ha akaratlanul is -, de micva végzésére, vagyis tóratanulásra kényszerítette őt. Szimehát tóra tóratekercsek nélkül A zsidó naptár számos kisebb és nagyobb ünnepet sorol fel, amelyekre a legkülönbözőbb szokások vonatkoznak. így például szukkot, a sátoros ünnep idején lombokkai borított időleges házban ״lakunk”. Bár a vallásos zsidók ilyenkor ténylegesen a sátorban alszanak és étkeznek (uo. 23:42.), a parancsolat megtartásának minimuma az, hogy valamit fogyasszanak az átmeneti lakban. Bár a munkaszolgálatosok számára kijelölt szállások egyike sem volt valójában állandó emberi lakásra alkalmas hely, mégsem voltak megfelelőek szukoti sátornak. Erre a problémára megoldásul végül a lövészárokra tettek faágakat és az alá bebújva teljesítették a szukkában étkezés parancsolatát. דיעתו וגינפב רחא םויאה גממ תרותב תודע לע ת״ים.........................--------------------------------------לנכ הפ בותבד פירופפו הפפל: p Az asszony neve , ש0 sw _ WKn״ ה5ד _..... f Családi neve or *׳»nme —;עיליפאפ :“ !seit Születési helye ״ך x í ׳י><■. פוקס ,דמעל — טראבצדדבע: י' " “ לי Bha ,y Utolsó lakhelye םוקמ התדר ץ,רחאה — עטצפעל עזנהאזו ׳ -J........ ?Honnan ismerte קז» היה ,דרינפ — רעהאוו עטנגאק דע איל ? Ismert előjele םינפיס — קכיינמנעק: ־ ־ ;
