Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-12-01 / 74. szám
Egység Mind a zsidó nyilvánosságban, mind pedig a szélesebben vett össztársadalmi nyilvánosságban hírét fogjuk vinni ennek a kezdeményezésnek. Abban a pillanatban kezdjük a hirdetést, ahogy az egész intézményes hátországunk olyan színvonalúvá válik, hogy lehet rá alapozni a működést - ez még néhány hetet igénybe vesz. E: Egy ilyen komoly háttérintézmény kialakítása rendkívül sokba kerülhet. Ki finanszírozza a működést? B.D: Jelenleg az oroszlánrészt az EMIH viseli az anyagi terhekből. Nagyon fontos, hogy szeretnénk az öngondoskodó közteherviselés eszméjét megvalósítani, tehát sem nem az állam, sem nem a különböző ködös pályázati rendszereken kíván élősködni a közösség önszerveződése. Legalább ennek az ügynek a kapcsán szeretnénk annak a kultúráját megteremteni, hogy ha van a közösségnek egy közös ügye, akkor a közösség tenni akaró, és anyagi eszközökkel rendelkező tagjai adják ennek a háttértámogatását. Ugyanígy számítunk arra, hogy azoknak, akiknek az anyagi lehetőségei ezt nem teszik lehetővé, azok is felhasználják véleményformálási képességüket és aktivitásukat az ügy érdekében felhasználják. E: Megalakulása óta vesz részt egyre aktívabban az EMIH munkájában. Miért pont emellé az ügy mellé állt oda úgy, hogy hátrahagyta az üzleti világot és átnyergelt a civil szférába? B.D: Azt tapasztaljuk, hogy borzasztó sok fontos ügy van, amivel egyenként, szervezeteinken belül és kívül foglalkozunk a saját személyes meggyőződésünk és a zsidó palettán elfoglalt helyünk alapján. Nagyon kevés olyan ügy van, sőt talán eddig nem is volt, ami megkérdőjelezhetetlenül közös ügyként merült fel. Régi fontos dolog volt a magam számára, hogy megtaláljam azt a területet, amin a zsidóságot közös platformra lehet hozni. Szomorú, hogy ez az antiszemitizmus ügye, sokkal jobban örülnék, ha a mondjuk a jiddiskeit lenne az, ami a közös ügyünk lenne. A jelenlegi szomorú viszonyok között az egyetlen konszenzust teremtő dolog a holokauszt emlékezete mellett, ami aktivitást generál a zsidó közösségen belül, az az antiszemitizmus ügye. így azon túl, hogy ez egy önmagában értékteremtő ügye, a konszenzusteremtő volta is fontos számomra. Szeretném, ha ezeket az energiákat egy értelmes és jó csatornába lehetne hosszútávon terelni. akár állandó utcai jelenléttel azokon a területeken, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb számban fordulnak elő ilyen atrocitások, demonstrálhatjuk a zsidó közösség összefogását és tenni akarását. Már önmagában ezzel - ha szabad ilyen kifejezést használni - egyfajta elrettentéssel élhetünk. Nyilván nem az a feladata egy ilyen esemény kapcsán a zsidó önvédelmi szervezetnek, hogy önbíráskodjon, hanem sokkal inkább az, hogy megmutassa: a közösség tagjai nem ״szabad prédák”. De mondanék egy hétköznapibb példát. Például egy szomszéd az idős, holokauszt-túlélő néni lakása elé üríti állandóan a szemetet, egyértelműen antiszemita indíttatásból. Egy ilyen esetben minden további nélkül oda tud menni két önkéntesünk, és a legkisebb fizikai beavatkozás szándéka nélkül például vissza tudja pakolni a szemetet a szomszéd ajtaja elé. Illetve a jelenlétükkel tudják demonstrálni, hogy a zsidó közösség felelősséget vállal minden tagja iránt és nem kíván ahhoz asszisztálni, vagy tétlenül nézni, hogy a közösség bármely tagját megkülönböztetés vagy bármi nemű bántás érje a származása miatt. E: Kik biztosítják a legnagyobb szakértelmet igénylő munkarészt, a jogi támogatást? B.D: Van egy viszonylag jól kialakult jogi csapatunk, akik a kezdeményezés mögött állnak. Az ügy mellé számos nevés iroda is odaállt, akik akár konkrét jogi képviselettel is tudnak segíteni. Illetve bizonyos különleges ügyekhez szakjogászi segítségre lehet szükség, ezeket nyilván az adott ügyhöz fogjuk igazítani. E: Hogy fog eljutni a szervezet és az öngondoskodás híre az érintettekhez? B.D: Január hónaptól aktívan szeretnénk kommunikálni ebben az ügyben. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak a közösség bevonásával szeretnénk, nemzetközi mércével mérve is magas színvonalon elindítani a közbeszédet monitorozó mechanizmust. Ez professzionális sajtóelemzést jelent, és annak a mérését, hogy milyen formában tolódik el napjainkban a közbeszéd minősége. Milyen formában alakul ki az egyre radikálisabb gyűlöletbeszéd hangja, akár a politikai szereplők, akár az egyszerű újságírás terén. Harmadik terület fejlesztése már az elkövetkezendő hetekben elkezdődik. Szeretnénk a fiatalokat minél inkább arra a fajta önszerveződésre megtanítani, amellyel képesek lehetnek szervezett keretek között a saját önvédelmüket nem csak fizikai, hanem verbális szinten is ellátni. A célunk a zsidóságuk büszke vállalásával kialakítani bennük az önvédelem mechanizmusait. Ez részben oktatási részben önkéntes szervezői feladat részben pedig egy konkrét védelmi rendszer felállításának a feladata. E: Mi az, amit egy tényleges zsidóellenes cselekmény kapcsán tudnak majd tenni, ha teljes egészében felállnak ezek a rendszerek. Először nézzünk egy viszonylag mindennaposnak mondható, és sokak által ártalmatlannak gondolt esetet, ha a munkahelyen a zsidó munkavállalóra ״csúnyát mond” a főnöke. Mi történik, ha a központba érkezik egy ilyen hívás? B.D: A csúnya mondás egy nagyon sajátságos formája a gyűlőletkeltésnek. Jogi eszközökkel olyasmit lehet kezelni, ami a büntetőtörvénykönyvbe ütközik. Ezzel kapcsolatban fontos feladatunk, hogy a jogi helyzetet mielőbb tisztábbá, és alkalmazhatóbbá tegyük, amivel kapcsokban igen aktív munkát folytatunk már most. Ha valaki azzal keres meg minket, hogy megkülönböztetés érte a munkahelyén a származása miatt, akkor megvizsgáljuk, hogy jogi segítségre van-e szüksége, vagy mediációs és kommunikációs technikák oktatására, amivel maga a sértett tud a sérelem helyén fellépni. Mi mindkét esetben tudunk segítséget nyújtani, akár egészen a jogerős ítélet megszületéséig. E: Mi történik, ha egy igazán durva dolog történik, mondjuk, ha valakit megtámadnak az utcán? B.D: Ha valakit megtámadnak az utcán, akkor, ahogy erről már korábban beszéltünk, nyilván nem a rendfenntartóként lépünk fel. De a jelenlétükkel, Bodnár Dániel mind apai, mind anyai ágon szekularizált zsidó családból származik, amelyben a zsidóságot egyfajta kulturális érdekességként kezelték. Az alapvető identitásképző erőt a holokauszt-túlélő nagyszülők elbeszélései képezték. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd ELTE BTK filozófia szakán diplomázott 2000-ben. 22 éves korától Prize Fellow-ként (kiemelt doktori ösztöndíjasként) volt kutató New York-ban a New School for Social Research-on. Kutatási területe politikai fenomenológia es republikánus eszmetörténet volt. 2002-ben az akadémiai karriert maga mögött hagyva az üzleti életben leginkább a kiadói szakmában kézdett dolgozni, 2008-től tulajdonos kiadója a Time Out magazinoknak. Részt vett az EMIH megalakulásában, annak 2004-es megalapítása óta a világi vezetőség tagja. Az EMIH vezetésében elsősorban a stratégiai tervezéssel foglalkozik. Jelenleg a Tett és Védelem Alapítvány elnöke. Két gyermekével és feleségével Budapesten él. 11
