Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-09-01 / 73. szám
Egység Oberländer Báruch rabbi A Közép- és Kelet-Európai Rabbik Tanácsának elnöke A zsidó közösség és az antiszemita zsidó Rabbinikus tanulmány a Jobbik alelnökének származása körül kialakult eset margójára Ezen hivatás lényege, hogy Izrael népe az alapvető hét erkölesi axiómát6 hirdesse a népek között elsősorban azzal a példamutatással, amely a Tóra rendkívül kiterjedt szabályrendszerének, az úgynevezett 613 parancsolatnak a megtartásával jár. A zsidóság e küldetése, a judaizmus, mely nép-vallás, származás által kötelez ugyan, mégis bizonyos értelemben a legtoleránsabb, hiszen - ellentétben sok térítő vallással - azt hirdeti, hogy ״nem csak az lehet üdvös”, aki a zsidó néphez tartozik7. Ugyanakkor - habár ilyen különleges ambíciói nincsenek, tehát nem térítő vallás - ha valaki csatlakozni kíván ezen nép-vallás küldetéséhez, az megteheti, betérhet zsidónak, és a gijur által8 ugyanolyan tagjává válik Izraelnek, mint aki született zsidó. Ez a tény pedig egyértelművé teszi, hogy a zsidóság küldetése, habár származás által is kötelez, mégsem valamiféle genetikai vagy rassz általi determináción alapul. Összegezve tehát: a zsidó nép kiválasztottsága kizárólag küldetést és azzal járó felelősséget, nem pedig többlet-erényt vagy érdemet jelent. A zsidósággal járó küldetés - anyai ágon9 - származás által öröklődik, de saját döntés nyomán is lehet hozzá csatlakozni. Zsidó-e a nem vallásos zsidó? A fentiek alapján kézenfekvőén adódik a következő kérdés: Zsidó marad-e a nem vallásos zsidó? Más szóval: az említett küldetés elutasítása semmissé teszi-e a zsidó néphez való tartozást, vagyis magának a küldetésnek a felelősségét? A háláchá szerint, aki zsidónak született - vagy a háláchá előírásainak megfelelően betért, és így csatlakozott a zsidó néphez - az örökké zsidó is marad. Akkor is, ha időközben elhagyta hitét és nem gyakorolja vallását. ״A zsidó, még ha vétkes is, zsidó marad” - fogalmaz a Talmud10. Egyértelműen ír a gyakorlati szabályrendszerben mérvadó Sulchán Aruch11 is: ״Egy kitért zsidó [továbbra is a közösség része és így] egyházi házasságkötése [a vallási szabályok szerint is] házasságkötés...”. Az tehát, aki zsidó anyától született (vagy szabályosan betért), akkor is zsidónak számít, ha a Tóra minden szabályát megszegte, sőt még akkor is, ha kitért a zsidó vallásból. A kitért zsidó és leszármazottjai ״a világ végéig”12 teljes mértékben megmaradnak zsidónak, ezért például nem is kell betérniük a zsidó vallásba, ha visszatérnek őseik hitéhez, közösségükhöz. S egyértelmű, hogy nem szabad őket eltaszítani, épp ellenkezőleg: ״...kötelességünk még inkább szeretettel fordulni felé, és a jó útra terelni őt és gyérmekeit”13. Ennek ellenére a vallást tudatosan megtagadó zsidó, - visszatérésének pillanatáig - sok tekintetben elveszti zsidó mivoltát, és a klasszikus terminológiában ״bálványimádó pogánynak tekintendő”14. ״Ha bort érint, elrontja azt... főzte olyan, mint a pogányok étele” - írja Ganzfried Slomó, ungvári rabbi (1804-1886)15. A híres Abraham Bornsztajn rabbi (1838-1910) megfogalmazásában16: ״nem-zsidó a tetteiben, és zsidó a származásában”. Mi sem jellemzi jobban a ״nép” küldetéshez kötött ״kiválasztottságát”, mint Szöádjá Gáon, a híres középkori zsidó gondolkodó (X. sz., Babilónia) megfogalmazása17: ״Népünk, Izrael fiai, csakis Tórájuk áltál tekintendők népnek”. Annak tehát, aki megtagadja a Tóra általi küldetést, értelmét veszti Izrael népéhez való tartozása18. Nem azt jelenti ez, hogy végleg ki lenne zárva ezáltal a zsidó népből, hiszen a visszatérés, Teoretikus és egyben aktuális kérdések A Jobbik volt elnökhelyettese zsidó. Szegedi Csanád származására, holokauszt-tűlélő nagyszüleinek kilétére állítólag párttársai hívták fel a figyelmet. A komoly szélsőjobboldali politikai karriert befutott miskolci fiatalember saját elbeszélése szerint ezek után tudta meg, hogy nagymamája milyen szörnyűségeken ment keresztül az auschwitzi haláltáborban. A magyar közvélemény döbbenten figyelte, ahogy a Jobbik berkein belül belső feszültséget gerjeszt a párt elnökhelyettesének származása, ami végül - állítólag csak áttételesen - a pártból való kizárásához vezetett. Mindeközben a zsidó közösség nem csak a származás kapcsán lejátszódó tragikomédiát követte figyelemmel, hanem szomorúan konstatálta, hogy több mint hetven évvel a holokauszt után még mindig vannak olyan családok Magyarországon, ahol a saját maguk zsidó származása olyan fokú tabu, hogy ez a viszonyulás ilyen abszurd szituációkhoz vezethet. Közösségünk berkein belül az ügy kapcsán felmerült az a kérdés is, hogy egy ilyen esetben továbbra is zsidónak számít-e az antiszemita ideológiát hirdető párt elnökhelyettese, például adott esetben beleszámíthat-e a közösségi szertartásokhoz szükséges tíz felnőtt zsidó férfi által alkotott minjenbe? Más szóval: zsidó marad-e háláchikus szempontból az antiszemita zsidó, különösen, ha saját zsidóságával nem volt tisztában, amikor antiszemita nézetrendszere kialakult? További kérdés: Mit tehet egy ilyen ember, ha felismeri korábbi vétkes tetteit és jó útra akar térni? Alábbi tanulmányunkban ezt a kérdéskört igyekszünk körüljárni. Ahhoz azonban, hogy erre a felvetésre választ adhassunk, több - a témához kapcsolódó - kérdésre választ kell adnunk: Mit jelent a zsidóság kiválasztottságának bibliai fogalma? Nem vonható-e ez pejoratív értelemben párhuzamba az antiszemita nézeteket hirdetőknek azzal az alapelvével, mely szerint a származás determinál? Mi alapján határozza meg a háláchá a zsidó identitást? El lehet-e hagyni a zsidóságot? A zsidó vallást nem gyakorló zsidó is zsidónak számít a továbbiakban? Más elbírálás alá esik-e a zsidó neveltetésben nem részesült vallástalan zsidó, mint aki vallásos neveltetést kapott, de elhagyta hitét? [E tanulmányunk megírása után nemcsak a kérdés, hanem a rá adott válaszunk is ténylegesen aktualitást kapott, ugyanis Szegedi Csanád valóban felkeresett minket, hasonló kérdésekkel és indíttatással, bocsánatot és egyben tanácsot kérve.] A kiválasztottság jelentése A Biblia1 megfogalmazása alapján Izrael fiairól szokott a rabbinikus és liturgikus2 terminológia kiválasztott népként megemlékezni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a zsidó teológia szerint a ״kiválasztottság” nem többlet-erényeket, magasabb képességeket vagy értékbeli fölényt jelent, hanem kizárólag egy küldetés magasabb felelősséggel járó kötelességét. A küldetés nem más, mint, ahogy Jesája próféta fogalmaz3: ״Én az Örökkévaló hívtalak igaz- Sággal és megfogom kezedet; megóvlak és teszlek a nép szövetségévé, a nemzetek világosságává, ...hogy segítségem a föld végéig érjen!”. Más szóval, Abrahám kiemelkedő monoteista felismérésé, és az a tény, hogy ezt a hitet odaadással és önfeláldozássál hirdette környezetében és a világ népei között4, arra avatta fiait, hogy ezen küldetését folytatva, az Ige hirdetői legyenek a népék előtt: ״meg fogja parancsolni az ő fiainak és az ő házának maga után, hogy őrizzék meg az Örökkévaló útját, cselekedvén igazságot és jogot...”5. 6
