Egység, 2011 (70-71. szám)
2011-09-01 / 71. szám
Egység Végre minden zsidó kaphat alija-jogot Izraelben? A kérdés nem csak irónia, vagy épp ellenkezőleg, provokáció. Tény és való, hogy habár az izraeli chok hasvut, vagyis visszatérési törvény lényegi ideája, hogy a Szentföl־ dön minden zsidónak született ember menedéket és állampolgárságot kapjon, a gyakorlatban mégis ez az ideológia nem minden zsidó esetében teljesül. jelent a rabbinikus bíróság előtt Tibériásban is, amelyik megállapította, hogy ő zsidó. Törvénymódosítás a láthatáron Ám a Belügyminisztérium nem fogadta el a rabbinikus határozatot és ragaszkodott ahhoz, hogy W.-nek be kell térnie ahhoz, hogy zsidóként jegyeztesse be magát a népesség-nyilvántartásba. Az abszurd helyzet híre elért az izraeli Legfelsőbb Bírósághoz és a végén kompromisszum született. A belügyminisztérium elismerte a fellebbezőket zsidóként, de nem volt hajlandó általános- Ságként elfogadni ezt. így felmerült annak lehetősége, hogy törvényalkotással oldódjon meg ez a probléma: a miniszterek tanácsában elfogadták az erre vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet egy rabbinikus szervezet Cohár és néhány parlamenti képviselő kezdeményezett, így a belügyi bizottság elnöke is: David Ázoulai (SASZ). A javaslat szerint a BM köteles elismerni a rabbinikus bíróság határozata alapján elismertek zsidóságát. A módosítási javaslatot különböző frakciók képviselői jegyzik, példa nélkül álló módon. Eitan Chaber (Munkapárt), Pnina Kiszenbaum (Izrael Beiténu), Zvulun Orlev (Habájit HáJehudi) és az élükön Azoulai a Sasztól. Ha ez a módosítás most keresztülmegy, akkor sok ezer zsidó előtt nyílhatnak meg ״valóban” Izrael kapui. temre szeretett volna járni ne tért volna ki a ’20, ’30 és ’40- es évek során. Ezeknek az embereknek a gyérmekei és unokái ma visszatérnek a zsidósághoz, sokan a vallást is gyakorolják és nem kevesen Izraelben képzelik el életűk folytatását. Igen ám, csakhogy a budapesti Szochnut irodájában szembesülnek azzal, hogy nekik ez a jog nem adatott meg. Ebben az abszurd helyzetben van például a Magyarországon nevelkedett W. J. is. Habár zsidóként nőtt fel, és zsidóként izraeli zsidóval házasodott, és a háláchá szerint zsidónak ismerte el a rabbinikus bíróság Tibériásban - a belügyminisztériumban ״felekezet nélkülinek” tekintik őt is és izraeli férjével közös három gyermeküket is. A belügyminisztérium szerint W. keresztény, mert anyai nagyanyja több évtizede kikeresztelkedett. Az egyetlen lehetőség számára, hogy zsidóként jegyeztesse be magát, hogy betér. W.-nek két fiútestvére van, akik szintén alijázni akarnak Izraelbe. Egyikük rabbinak tanul és rövidesen befejezi az avatás előtti vizsgáit. Mindkettőt a rabbinikus bíróság zsidóként ismémé el, ám a belügyminisztérium nem. W. ezért tulistaként lépett az országba és a népesség nyilvántartás ״felekezet nélküliként” jegyezte be, mivel a II. világháború idején az anyai nagyanyja kikeresztelkedett. W. a zsidósága megállapítását kérte a Cohár szervezettől, a begyűjtött dokumentumok alapján, amelyek a rabbinikus bírákat meggyőzték és a szervezet minden kétségen kívül megállapítok ta a zsidóságát. A folyamat végén megUgyanis míg az előbb említett törvény a visszatérésre feljogosítja például azokát a nem-zsidókat is, akiknek négy nagyszülőjük között akár egy is zsidó volt (még akkor is, ha ők maguk aktivan egy más vallás gyakorlói), előfordúlhat, hogy egy ortodox zsidónak nem adják meg a bevándorlási engedélyt, arra hivatkozva, hogy ő tulajdonképpen nem is zsidó. Miért nem alijázhatott egy vallásos zsidó? A dolog hátterében az áll, hogy az említett visszatérési törvény nem ismeri el a bevándorlásra jogosultnak azokat, illetve azok gyermekeit, akik a zsidó vallásból kitértek. Habár a zsidó hagyomány és háláchá az egyik legsúlyosabb dolognak tartja a kitérést, mégis a háláchá egyértelműen fogalmaz arról, hogy a kitért zsidó - és gyermekei (anyai vonalon) - továbbra is zsidó marad. Ennek ellenére, az amúgy szekuláris zsidó állam egy évtizedekkel ezelőtt ránk maradt eset miatt a háláchánál is szigorúbb és sok száz-ezer zsidót foszt meg az alijázás lehetőségétői. A problematikus törvényi meghatározás egy bizonyos Dániel testvér (Oswald Rufeisen, 1922-1998) esetére vezethető vissza. A lengyel holokauszt túlélő a ’60-as években, mint keresztény szerzetes szerette volna megkapni az alijázási engedélyt. Az izraeli legfelsőbb bíróság kérelmét visszautasította, és ezt követően a Kneszet, a fentiekre módosította a törvényt. Ezzel állt elő az ambivalens helyzet. [Érdekes megjegyezni, hogy személy szerint maga Dániel testvér végül is egy másik jogi eljárással megkapta a letelepedési engedélyt és 1998-as haláláig egy haifai kolostorban élt.] A magyar zsidók különleges helyzete A probléma különösen Magyarországon nagy, hiszen történelmi okokból, nálunk volt a leghosszabb lehetőség a kitérésekre a Holokausztot megelőzően, illetve a világháborúban. Alig lehet olyan mai magyar zsidó, akiknek családi felmenői között ne lenne olyan, aki vagy életmentésből, vagy mert egye6 Knesszet: Talán végre helyükre kerülnek a dolgok? Dániel testvér: a törvénytorzulás kiváltója
