Egység, 2010 (69. szám)

2010-09-01 / 69. szám

Egység Bár Micvá Klub Minden fiú, aki eléri a 13. életévét, és minden lány, aki eléri a 12. életévét ״micva köteles­­sé” válik, vagyis spirituális szempontból már nem gyerekek, és innentől kezdve átveszik a felelősséget a szülőktől, és ők maguk lesznek felelősek a saját tetteikért. A 2009-es őszi ünnepek után Glitzenstein Smulik rabbi, a Chábád Zsidó Ifjúsági Szervezet vezetője el­­indította Bár/Bát Micvá Klubot, olyan gyerekek részére, akik ebben az évben érték el ezt a fontos kort. A szemeszter végén a csapat együtt elutzaott Izraelbe egy egyhetes körútra. ról. Azt nem igazán tudtam, hogy mi az a Bár Micvá, de az hogy eljussak a Siratófalhoz, az jól hangzott! E: Mi volt a legérdekesebb dolog, amit a Klubban tanultál? LV (gondolkodás nélkül válaszol): A kóserság. Ugyanis korábban azt tud­­tam, hogy zsidó vagyok és ezért nem szabad disznót enni. És ennyi. Most vi­­szont Smulik rabbi hozott a foglalko­­zásokra rizst, hogy kiválogassuk; meg­­tanultuk, mikor kóser a tojás; mely ál­­latokat lehet enni, melyeket nem; hogy nem szabad a tejest és a húsost kever­­ni stb. A kásrut nagyon érdekes szerin­­tem. E: Az anyagiak: hol uolt a tanulás és mennyibe került? GS: A tanulást a Chábád Keren Or Központjában tartjuk, heti egy alka­­lommal, vasárnap délelőtt. Törekedtünk arra, hogy ne legyen egysíkú a dolog, ezért néha csináltunk külsős programokat is. így jutottunk el példáuí a budavári Labirintusba, ahol a feltett kérdésekre adott válaszok sze­rint haladtunk az elágazá­­soknál: ha egy kérdésre ״igen” volt a válasz, akkor jobbra mentünk, ha ״nem”, akkor balra. A gyerekek nagyon élvez­­ték. És az anyagiak; nem drága, sőt! Az ár 1.000,­­/alkalom. Én úgy vélem, hogy ez igazán kedvező! A szemeszter végén tar­­tott utazás pedig 60.000,­­forint, ami egy egyhetes izraeli kőrútért több mint jutányos! E: Ha már az izraeli utat említet­­ted, engedd meg, hogy Viktorhoz for­­dúljak, és őt kérdezzem az izraeli él­­ményeiről. Ez volt az első alkalom, hogy Izraelbe mentél? LV: Igen. £: Hogy tetszett? Milyen élmé­­nyekkel gazdagodtál? LV: Én nagyon élveztem! Igazából ez volt az életem első külföldi utazása! És egyből a Szentföldre! Nagyon jó volt, mert ekkora már nagyon jó bará­ről és a hozzátartozó szokásokról. Az elképzelésem az volt, hogy közelivé te­­gyük a zsidóságot; a zsidóság ne csak valami elvont dolog legyen, hanem kézzel fogható, mindennapos dolog. Valami, ami megélhető. Elvégre ״zsi­­dónak lenni jó!”. Külön öröm volt számomra, hogy a kurzus végére a gyerekek között egy erős baráti kötelék alakult ki, annak el­­lenére, hogy ko­­r á b b a n nem is is­­merték egymást, és teljesen különböző háttérrel rendelkez­­tek; mégis a szemeszter végére alig vár­­ták a vasárnapot, hogy végre találkoz­­zunk! E: Viktor mi tetszett a Bár Micvá Klubban? Leftér Viktor: Például az, hogy egy nagyon jó csoport jött össze. Na meg persze az izraeli út! (nevet) Én tulajdon­­képpen teljesen véletlen kerültem a csoportba, ugyanis január végén anyu­­kámmal eljöttünk érdeklődni a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének ta­­vaszi szemesztere iránt, és mialatt anyukám Nógrádi rabbival beszélgetett, én megláttam egy szórólapot a Klub­Az alábbiakban Glitzenstein rabbival, valamint Lefter Viktorral, az előző szemeszter egyik tanulójával beszélge­­tünk. Egység: Hány gyerek vett részt, és milyen háttérrel rendelkeztek? Glitzenstein Smulik rabbi: A cső­­port 8 fiatal gyerekből állt össze. Két­­ten jöttek zsidó iskolából, ám egyikük sem rendelkezett vallásos háttérrel. Sőt, a tanulást teljesen az alapoknál kellett kezdeni. Erre volt heti egy alkal­­műnk, kb. 1,5 óra. E: Mit tanultatok, és ki tartotta a foglalkozásokat? GS: A foglalkozásokat én vezet­­tem, de Sosi, a feleségem is segédke­­zett, valamint a fordításnál segített Koncz Viktória is, aki időközben alijázott Izraelbe. Heti egy alkalommal találkoztunk, ezért ezeket az alkalma­­kát megpróbáltam a lehető leghaszno­­sabban kitölteni. A feladat maga is nagy volt, hiszen gyakorlatilag háttér­­tudás nélkül érkeztek a gyerekek. így minden egyes alkalomra kiválasztot­­tunk egy témát, és arról tanultunk já­­tékos formában. Volt például egy fog­­lalkozás az áldásokról; ezt a srácok nagyon élvezték, ugyanis hoztam olyan kártyákat, melyeken különböző ételek voltak, és egyfajta memóriajá­­tékként össze kellett párosítani a hoz­­zátartozó áldással. A kóserság órára pedig tojásokat hoztam, amiket együtt feltörtünk, és megvizsgáltuk, hogy kóser-e. Tanultunk ezen kívül zsidó történelemről, imákról, és természe­­tesen aktualitásokról is, így minden ünnep előtt tanultunk az adott ünnep­4

Next

/
Thumbnails
Contents