Egység, 2010 (69. szám)
2010-09-01 / 69. szám
Egység Bár Micvá Klub Minden fiú, aki eléri a 13. életévét, és minden lány, aki eléri a 12. életévét ״micva kötelessé” válik, vagyis spirituális szempontból már nem gyerekek, és innentől kezdve átveszik a felelősséget a szülőktől, és ők maguk lesznek felelősek a saját tetteikért. A 2009-es őszi ünnepek után Glitzenstein Smulik rabbi, a Chábád Zsidó Ifjúsági Szervezet vezetője elindította Bár/Bát Micvá Klubot, olyan gyerekek részére, akik ebben az évben érték el ezt a fontos kort. A szemeszter végén a csapat együtt elutzaott Izraelbe egy egyhetes körútra. ról. Azt nem igazán tudtam, hogy mi az a Bár Micvá, de az hogy eljussak a Siratófalhoz, az jól hangzott! E: Mi volt a legérdekesebb dolog, amit a Klubban tanultál? LV (gondolkodás nélkül válaszol): A kóserság. Ugyanis korábban azt tudtam, hogy zsidó vagyok és ezért nem szabad disznót enni. És ennyi. Most viszont Smulik rabbi hozott a foglalkozásokra rizst, hogy kiválogassuk; megtanultuk, mikor kóser a tojás; mely állatokat lehet enni, melyeket nem; hogy nem szabad a tejest és a húsost keverni stb. A kásrut nagyon érdekes szerintem. E: Az anyagiak: hol uolt a tanulás és mennyibe került? GS: A tanulást a Chábád Keren Or Központjában tartjuk, heti egy alkalommal, vasárnap délelőtt. Törekedtünk arra, hogy ne legyen egysíkú a dolog, ezért néha csináltunk külsős programokat is. így jutottunk el példáuí a budavári Labirintusba, ahol a feltett kérdésekre adott válaszok szerint haladtunk az elágazásoknál: ha egy kérdésre ״igen” volt a válasz, akkor jobbra mentünk, ha ״nem”, akkor balra. A gyerekek nagyon élvezték. És az anyagiak; nem drága, sőt! Az ár 1.000,/alkalom. Én úgy vélem, hogy ez igazán kedvező! A szemeszter végén tartott utazás pedig 60.000,forint, ami egy egyhetes izraeli kőrútért több mint jutányos! E: Ha már az izraeli utat említetted, engedd meg, hogy Viktorhoz fordúljak, és őt kérdezzem az izraeli élményeiről. Ez volt az első alkalom, hogy Izraelbe mentél? LV: Igen. £: Hogy tetszett? Milyen élményekkel gazdagodtál? LV: Én nagyon élveztem! Igazából ez volt az életem első külföldi utazása! És egyből a Szentföldre! Nagyon jó volt, mert ekkora már nagyon jó baráről és a hozzátartozó szokásokról. Az elképzelésem az volt, hogy közelivé tegyük a zsidóságot; a zsidóság ne csak valami elvont dolog legyen, hanem kézzel fogható, mindennapos dolog. Valami, ami megélhető. Elvégre ״zsidónak lenni jó!”. Külön öröm volt számomra, hogy a kurzus végére a gyerekek között egy erős baráti kötelék alakult ki, annak ellenére, hogy kor á b b a n nem is ismerték egymást, és teljesen különböző háttérrel rendelkeztek; mégis a szemeszter végére alig várták a vasárnapot, hogy végre találkozzunk! E: Viktor mi tetszett a Bár Micvá Klubban? Leftér Viktor: Például az, hogy egy nagyon jó csoport jött össze. Na meg persze az izraeli út! (nevet) Én tulajdonképpen teljesen véletlen kerültem a csoportba, ugyanis január végén anyukámmal eljöttünk érdeklődni a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének tavaszi szemesztere iránt, és mialatt anyukám Nógrádi rabbival beszélgetett, én megláttam egy szórólapot a KlubAz alábbiakban Glitzenstein rabbival, valamint Lefter Viktorral, az előző szemeszter egyik tanulójával beszélgetünk. Egység: Hány gyerek vett részt, és milyen háttérrel rendelkeztek? Glitzenstein Smulik rabbi: A csőport 8 fiatal gyerekből állt össze. Kétten jöttek zsidó iskolából, ám egyikük sem rendelkezett vallásos háttérrel. Sőt, a tanulást teljesen az alapoknál kellett kezdeni. Erre volt heti egy alkalműnk, kb. 1,5 óra. E: Mit tanultatok, és ki tartotta a foglalkozásokat? GS: A foglalkozásokat én vezettem, de Sosi, a feleségem is segédkezett, valamint a fordításnál segített Koncz Viktória is, aki időközben alijázott Izraelbe. Heti egy alkalommal találkoztunk, ezért ezeket az alkalmakát megpróbáltam a lehető leghasznosabban kitölteni. A feladat maga is nagy volt, hiszen gyakorlatilag háttértudás nélkül érkeztek a gyerekek. így minden egyes alkalomra kiválasztottunk egy témát, és arról tanultunk játékos formában. Volt például egy foglalkozás az áldásokról; ezt a srácok nagyon élvezték, ugyanis hoztam olyan kártyákat, melyeken különböző ételek voltak, és egyfajta memóriajátékként össze kellett párosítani a hozzátartozó áldással. A kóserság órára pedig tojásokat hoztam, amiket együtt feltörtünk, és megvizsgáltuk, hogy kóser-e. Tanultunk ezen kívül zsidó történelemről, imákról, és természetesen aktualitásokról is, így minden ünnep előtt tanultunk az adott ünnep4
