Egység, 2010 (69. szám)
2010-09-01 / 69. szám
Viszony az istenséggel A Tisri havi ünnepciklus befejező része a Sátrak ünnepének hét napja. E napokban a szabad ég alatt álló szurkában, sátorban eszünk és szombat kivételével minden nap az ünnepi csokorral imádkozunk. Ez négy növényből áll: mirtuszágból, pálmaágból, fűzfalevélből és eírogból (citrusgyümölcsből). hogy ez a micva feloldja azt a különbséget, mely a spirituális és az anyagi létezés között áll fenn. Földi nézőpontbál ugyanis ez a két dimenzió szöges ellentétben látszik állani egymással. Az Isten nézőpontjából azonban az anyagi és a spirituális létezés mind csak kifejezője az O lényegének, és képesek egymásba olvadni teljes harmóniában. Az utolsó szűkké Bölcseink úgy magyarázzák, hogy a sátorban lakozás által elnyerhetjük a Jeruzsálemi Szentély újjáépítésének kegyelmét, amint ebből a versből látszik: ״[Jemzjsálemben lesz az ő sátora...”. A végső egyesülés az anyagi és spirituális világ között az Üdvösség korszakában következik majd be, különösen pedig a Jeruzsálemi Szentélyben, ahol az isteni jelenlét láthatóan megmutatkozik. Teljesedjék be minél hamarább! Nem egyedül örvendezünk Szukkoti vendégeink Az ünnepeink mindig az ״öröm, a felüdülés és a boldogság” ünnepei. A boldog ember természetes késztetése, hogy az örömét megossza másokkal. A belső megelégedettséget magányban is élvezhetjük, de a túláradó örömünnép csak mások társaságában képzelhető el. Boldogságunk kifejezésében rabbijaink szerint különös fontossággal bír, hogy az örömünket megosszuk másokkal, azaz hogy az ünnepi étkezéshez vendéget hívjunk. Ez a micva Szukkot, ״az örvendezés ünnepe” idején különösen fontos. A Zohár tanítása szerint a szukkoti vendég nem csak az, aki látható formában vesz részt az ünnepi lakomán, hanem az is, aki a spirituális világból van jelen. Szukkot idején - a szukká alatt - velünk tart az ünneplésben hét előkelő vendég (uspizin): Ábrahám, Jichák, Jáákov, Mózes, Áron, József és Dávid király. Bár az uspizin a Szukkot minden napján együtt tesz látogatást a sátorunkban, minden nap másikuk jelenléte domináns az ünnepen, s az ő életűk tanulságaiból vehetünk leckét a saját istenszolgálatunkban. lódó spirituális hatás között még mélyebb az összefüggés. Bölcseink azt mondják: ״Amint az áldozat odaszenteltetik a mennyek javára..., úgy a szukká is szentté lesz a mennyek javára.” A szukká mélyebb kapcsolatot teremt anyagiak és szellemiek között, mint ami sok más egyéb micva alkalmával létre jöhet. A legtöbb más esetben az anyagi eszköz és a spirituális hatás közötti viszony, amit a micva teljesítése megteremt, nem hatja át az anyagi eszköz teljes valóját. Ezért azután ezek az eszközök nem lesznek A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson szentté: nem válnak eggyé a spirituális világgal. A valódi megszentelés azt jelenti, hogy a fizikai tárgy mindenestül szentséggel átitatottá lesz, s ez a fajta mélyebb kapocs születik meg a sátorban lakozás micvájának teljesítése által. A ״békesátor” Bölcseink a szukká micváját az egység fogalmával társítják, amint az látható ebben a megfogalmazásban: ״békétek sátra”, és ebben a kijelentésben: ״Az egész Izrael megfér egyetlen sátorban.” Miért kapcsolódik össze a szukká fogalma a békességgel és az egységgel? A chászid gondolkodásban azt a magyarázatot leljük, hogy a szukká páráncsolatának megtartása transzcendens, spirituális fényt hoz ebbe a világba, melynek a megnyilatkozása eltöröl minden különbséget ember és ember között, és alapvető egységet teremt közöttük. A világunkat a megosztottság jellemzi. A szukkot micvája arra rendeltetett, hogy elárassza a világot az egység isteni állapotával, mely lényege szerint idegen a sokféle különbség áltál megosztott világban. Egy másik értelemben mondhatjuk, Körülvéve a micvával A Tóra azt parancsolja: ״Sátrakban lakjatok hét napon át; mindenki, aki bennszülött Izraelben, lakjék sátrakban.” Ennek a micvának a magyarázatakor a bölcseink azt mondják: ״Úgy kell élnetek [a szukkában], ahogy [az otthonotokban] éltek.” Az ünnep hét napja alatt minden hétköznapi rutin tevékenységünk a sátorban zajlik. Ahogy bölcseink magyarázzák: ״Mert e hét napra a szukkát úgy kell tekintenünk, mint állandó lakhelyet, mint ideiglenes otthonunkat... Az ember eszik, iszik, pihen... és tanul a szukkában.” Bölcseink rámutatnak, hogy a ״micvák elrendelésének egyedüli célja az ember pallérozása”: a micvák megtartásával az ember felemeli saját magát és a környezetét is. A legtöbb micva csak bizonyos részét érinti a létezésünknek, és csak bizonyos dimenzióit a környezetünknek. Amikor felvesszük a tfilint, azzal felmagasztosul az ember feje, szíve, a karja és persze az a bőrszíj is, amit igénybe veszünk. De amikor a szukkába beköltözünk, a micvában az egész test érintett: az ember életének legalacsonyabb rendű megnyilvánulásai is eszközzé lesznek az Istennel való kapcsolatában. A szukká micvájának üzenete nem önmagában való: hatással van arra, miképpen fogunk viselkedni az elkövetkezendő évben. A Tóra röviden ennyit mond erről: ״Minden útjaidban ismerd meg őt.” Bölcseink ehhez hozzáteszik: ״E rövid versre épül a Tóra minden alapja.” Mert az istenség nem csak a zsinagógában van jelen, vagy a tanházban, hanem az életünk minden területén, minden kis sarkában. Ez válik kézzelfoghatóvá számunkra a sátorban lakozás micvája révén. Valahányszor egy fizikai eszközökkel kapcsolatos micvát teljesítünk, kapcsolatot teremtünk köztük és a micva spirituális hozadéka között. Attól kezdve ezek a tárgyak tásmisé micuá (״a micvához használatos eszközök”) lesznek. Minthogy a spiritualitással létrejött kapcsolatuk megmarad, az olyan tárgy, amit micva teljesítéséhez használtunk, alantas célokra többé nem használható. A szukká felépítéséhez igénybe vett anyagi eszközök és a hozzájuk kapcso2
