Egység, 2008 (64-65. szám)
2008-04-01 / 64. szám
Egység Sorsfordító körutazásom: Izraeltől egészen a briszig Életemben 2007 januárja hozta meg a változást. A zsidóság in médiás rés söpört végig rajtam, megváltoztatva mindent. véve nagypapám emléke vezérelt, szerettem volna megkapni az ő héber nevét. Sióméval időpontot egyeztettünk, feltettem neki az összes kérdésem, amikre ő őszintén és nyíltan válaszolt. Úgy tűnt, neki ez az esemény éppen Most már mind Mordecháj annyira fontos, mint nekem. Két hete volt a briszem, a mohél-orvost ő hívta Izraelből. Bár vallás szerint nyolc napos korban kell, hogy megtörténjen a brisz, valahogy mégis az motoszkál bennem, hogy mennyire jó, hogy ez most, 22 éves koromban történt meg. Saját akaratomból döntöttem úgy, hogy követem a vallást és ezt a hagyómányt. A csecsemő sohase fogja tudni, mi történik körülötte, de én minden percre emlékszem. Meg akarom váltani a világot, pontosabban a saját magam világát. Ez részben már sikerült is. Akkor, amikor a nagymamám sírva várt a lakás bejárátánál, mert tudta, hogy ami nekem fontos, sikerült elérnem, és a férje, az én nagypapám emléke nem csak a lelkünkben él tovább. Megnyugodtam, és arra gondoltam, egy része a kitűzött céljaimnak teljesült. Ipacs Márton Ingyen út Izraelbe a Pesti Jesivával Az ECJS és a Pesti Jesiva - ingyenes Birthright Izraeli kirándulást szervez, 18-27 év közötti fiataloknak 2008. július 13-22 között. További információ és jelentkezés: http://www.zsido.com/izrael, Köves Sióménál: 06-20-429-2162, Ipacs Marcinál: 06-30-945-8680 vagy az izrael@zsido.com címen. azt a részét, ahol minden városhoz a zsidóság, a múlt és a lenyűgöző történelem kapcsolódik. Szívet melengető érzés volt a nagypapám fényképét és a nagymamám által írt kívánságokat elvinni a Siratófalhoz. Izrael után egy hétvégét Brüsszelben töltöttem, ahol az újonnan megismert izraeli utazótársaimmal találkozhattam. Innentől kezdve már magam sem tudtam követni, hogy mi is történik. Decemberben, újévkor 5 napot töltöttem együtt több mint 500 európai zsidó fiatallal Amsterdamban, az ECJS megszokott, minden évben megrendezett ״Just One Shabbat” rendezvény keretein belül. Erre a rendezvényre már én invitáltam a magyar zsidóságot, rajtam kívül még négy ember ment Magyarországról. 8 napos helyett 22 évesen Ismerősökön keresztül Köves Slomó rabbival Szukkotkor találkoztam előszőr. Azóta egyfajta barátság kezd kialakulni közöttünk. Péntek esténként a Frankel zsinagógát látogatom, csak a kidus előtt csatlakozom a Vasvári Pál utca 5. szám alatt levő Sász Chevra lubavicsi zsinagóga közösségéhez. Az utóbbi hónapokban pedig a Zsidó Tudományok Szabadegyetemére is járok, ahol más hozzám hasonló fiatalókkal és középkorúakkal elemezünk olyan kérdéseket, hogy mi is az a lélek, vagy mennyi a megtévesztés megengedett összege, ha van ilyen egyáltalán. Időközben sokat beszélgettem Slomóval arról, hogy szeretnék vallási kötelezettségemnek eleget tenni és szeretnék belépni Abrahám szövetségébé. Kezdetben édesanyám nagyon féltett, nem értette, miért kell nekem a mai világban ilyen szinten magamra vállalni a vallásom. Idővel megértette gondolataimat és elfogadta azt is, hogy ez nekem mennyire fontos. Alapjában Auschwitztól a bécsi Pulimig Kiskoromtól kezdve nagypapám vezetett be a zsidó életbe. Vele jártam Zsinagógába, ő tanított meg arra, milyen áldást kell elmondani a barhesz felszelésekor, ő volt az, aki rengeteget mesélt a háború alatt megszenvedett évekről. Nagymamám Auschwitzból jött vissza, családunk nagy részét nem is ismerhettem meg. A zsidóság sohasem volt tabutéma, mindenki tudta a családban, kik vagyunk, vallásilag hova tartozunk. Voltak, akik gyakorolták a vallást, voltak, akik nem. Nagypapám halála után, zsidó idéntitásom 2007 Purimával vette kezdetét. Egy ismerősöm mesélt egy brüszszeli szervezetről, akik tavaly Bécsben szerveztek Purimi mulatságot. Három unokatestvéremmel érkeztünk a helyszínre. Rengeteg ember vett körül minket és mi senkit nem ismertünk. Kezdetben furcsán éreztük magunkat, mert látszólag mindenki ismert mindenkit, nekünk meg minden új volt. Az est folyamán oldódott a hangulat és a feszültség, részben az ott mégismert magyaroknak és az alkoholnak köszönhetően. Eszméletlenül jól éreztűk magunkat azon a hétvégén. Két nappal később fájdalmas búcsút vettünk a többiektől és hazautaztunk. Nagyapa fényképe a Siratófalnál Purim után napokig élt bennem az élmény, mintha nem tudtam volna elszakadni a többiektől. Pár nappal később eljutott hozzánk a hír, hogy ez a szervezet, az ECJS (European Center for Jewish Students) Birthright utakat szervez Izraelbe. Unokatestvéremmel jelentkeztünk az útra. Én eszméletlen lázban égtem, minden nap kérdezősködtem, hogy mikor derül ki végre, ki az, aki elmehet. Az utazás előtt már hónapokkal korábban elkezdtem készülődni, a vizsgaidőszakot úgy vészeltem át, mintha semmi nem történt volna, semmi más nem lebegett szemeim előtt, csak az, hogy kijussak Izraelbe. Eljött a nagy nap, amikor megkaptuk az értesítőt, hogy kiválasztottak minket. Az ott eltöltött 10 nap 250 európai fiatallal megpecsételte az életem. Számomra egy felejthetetlen élmény volt, látni a múltat, a Földnek 8
