Egység, 2008 (64-65. szám)
2008-04-01 / 64. szám
Egység küli elfogadása csakis téves és hamis következtetésekhez vezethet. Nézzük például az úgynevezett evolúciós keletkezéselméletet! Ez abból indul ki, hogy a világegyetem atomok és atomnál kisebb részecskék működése folytán jött létre, oly módon, hogy megindult a fizikai világmindenség fejlődési folyamata, benne földünké is, amelyen a szerves élet - szintén valamiféle evolúciós folyamat során - eljutott a ״homo sapiens” megjelenéséig. Érthetetlen, miért elfogadhatóbb a köztudottan ismeretlen és kiszámíthatatlan módon működő atomi és szubatomi részecskék útján történt teremtés elképzelése, mint azé a teremtésé, amely az égitesteket, a szervezeteket, az emberi lényekét az általunk ismert módon hozta létre. (folytatás a következő számban) kialakult konglomerátumok és szilárd anyagok létrejöttével kezdődött. Röviden: az erőtlen ״tudományos” elméletek közül azokról, amelyek a kozmosz eredetével és korával foglalkoznak, a tudósok maguk is elismerik, hogy még a gyengénél is gyengébb Iábon állnak. Egyáltalán nem meglepő - s mellesleg egyértelmű érv ezekkel az elméletekkel szemben hogy a világ teremtésével foglalkozó különféle ״tudományos” elméletek nemcsak ellentmondanak egymásnak, de legtöbbjük teljességgel összeegyeztethetetlen, és kölcsönösen kizárják egymást, miután az egyik szerint meghatározott legmagasabb kor kisebb, mint a másik szerinti legalacsonyabb. Az ilyesfajta elméletek kritika nélzetesen hogy a világ ״születésének” kezdeti szakaszában a hőmérséklet, a légnyomás, a radioaktivitás, a katasztrófatényezők által adott feltételek tökéletesen mások voltak, mint a világegyetem mai állapotában. d. A tudományos vélemények megegyeznek abban, hogy a kezdeti állapotban igen sok radioaktív elemnek kellett lennie, amelyek ma már egyáltalán nincsenek meg, vagy alig van belőlük: a néhány, közismerten katasztrófa-előidéző erővel bíró elem is csak minimális mennyiségben van jelen. e. A világ keletkezése ezen elméletek szerint magányos atomok vagy részecskék egyesülése, összetapadása következtében - teljességgel ismeretlen folyamatok és változások útján -fiataloknak, csak éppen hatvan éven felülieknek? Ahol újra tanulhatnánk az elfeledett ismereteket, és friss tudáshoz juthatnánk. Nos, ugyanezen az estén olvastam el a ״Tartalmas élet” c. könyvben a Rebbe javaslatát a ״Tiferet zkénim”, az ״Idősek dicsősége” oktatási központok felállításáról. Egy klubról, klubhálózatról van szó, ahol értékes, oktató szavak kíséretében élvezhetnék a testvérek egymás társaságát. És legyőzhetik a kihívást. És sikeres lehet a próbatétel. A szó - mondták a régiek - így válik anyagi erővé. És miután a Rebbe gondolatainál aligha találunk igazabb megnyilatkozást, nyugodtan hozzátehetjük: egyetemesen érvényes útmutatás az övé. Kivált úgy, hogy tudjuk: az ember bizony magányos és elesett a társadalom ellenőrizhetetlen mozgásformái közepette. Ilyenkor nyújtjuk kezünket annak, aki szeretettel megfogja azt. Schneerson rabbi tanít, ösztönöz és fenntartja, egybe tartja életünk kereteit. Az a híd, amelyet ő épített, olyan pilléreken nyugszik, mint a Tóra, a spirituális emelkedettség, a hagyományos zsidó életvitel, az emberi-közösségi kapcsolatok széles és harmonikus köre, a családi élet szépsége és morális ereje. Ezen felül pedig az elkötelezettség az alkotásra, a bővülő javak előállítására, a művészi tökély elérésére, a jó közérzetre. A lubavicsi rebbe által jegyzett ״Tartalmas élet” c. mű így válhat ki-ki számára akár tankönyvvé is, és hasznos bédekkerré az élet nehéz körülményei között. És hozhat - például a szolidaritás, az egymásra figyelés, a segítés öröme, a cödókó számos megnyilatkozása révén - jövőépítő lendületet, ösztönző kiteljesedést. Benedek István Gábor A titok megfejtése időközben megvalósultak a Chabadközösség fáradhatatlan szervező munkája nyomán, s nyilván akadnak ezután is valóra váltható célok... Purimkor a zsinagógában rég nem látott ismerőssel találkoztam. Beszámól élete nagy fordulatáról: nyugdíjba ment. És egy kis fájdalomról: valamit keres, és nem talál meg. Hiányzik mindennapjaiból a tartalmas szellemi kielégülés. És egyszer csak ezt mondja: miért nem csinálnak itt, a sülben olyan iskolát, mint a gyerekeknek, a Tartalmas élet Menáchem Mendel Schneerson a Lubavicsi Rebbe TANÍTÁSÁBÓL MERÍTETT ihletre Irta Simon Jacobson A könyv kapható a Chábád Lubavics Egyesület irodájában. Ara: 2900 Ft 1052 Budapest, Károly krt. 20. Tel: 268-0183 • e-mail: info@zsido.com Amikor sok-sok évvel ezelőtt New Yorkból elért Magyarországra Menáehern Mendel Schneerson híre, s érzékeltem hatásának erejét barátaimra, azt tudakoltam: mi az, ami megfogta őket a rabbi szelleméből? Az igazi választ most kaptam meg, amikor elolvastam a lubavicsi mozgalom kiterjesztőjének ״Tartalmas élet” c. gyűjteményes kötetét. Korábban is találkoztam az Egység lapszámaiban a tanításokkal, ám az esetleges ismerkedésből éppen az hiányzott, ami a főszerkesztő Oberländer Baruch és Nógrádi Bálint szerkesztő munkájában így megvan: a gondolatok átfogó íve, az összefüggések harmóniája, a lélek, a szellem és az érzelmek fészekmelege. A rebbe titka egyszerű. Mindenről szól, ami az életben fontos. Miként az okos, jó apa, aki a családi asztal mellett mesél szeretetről, munkáról, családi ügyekről, félelmekről és szorongásról, fájdalomról, örömről és szenvedésről. Mint a nyájas pedagógus, aki felelősséget érez tanítványa sokirányú fejlődéséért, s szeretné beavatni őt a hit és a spirituális kérdések bonyolult világába, a kényes emberi dolgok problémáiba, és kézen fogva átvezetni őt a társadalom ingóványos terrénumán. Háromszázhúsz oldal átolvasása után rájöttem: Menáchem Mendel Schneerson a családtagom lett. Ott áll mellettem finom humorral, odaadó figyelemmel bajaim iránt, segítő szándékkal és számtalan jó tanáccsal. Meg sziporkázó ötletekkel, az olyan kezdeményezések sorával, amelyek 3
