Egység, 2008 (64-65. szám)

2008-09-01 / 65. szám

tói elrugaszkodott elméletet is inkább elfogadja, mint a semmilyent - leg­­alábbis amíg valószínűbb magyarázat­­ra nem akad. Most azt kérdezheted, hogy szilár­­dabb elmélet hiányában ezek a tudó­­sok miért nem fogadják el a Biblia beszámolóját a teremtésről. A válasz újra csak a találékonyságra és eredeti­­ségre törekvő emberi természetből adódik. Ha elfogadnák a Bibliában le­­írtakat, csökkennének az esélyeik, hogy saját elemzőképességüket és éles­­elméjűségüket bizonyítsák. Követke­­zésképpen a tudós, amikor nem veszi figyelembe a Biblia előadását, indoko­­kát agyai ki ״igazolásul”, miszerint joga van így tenni, s jobb híján ősi és pri­­mitív ״mitológiaként” sorolja be, miu­­tán tudományos alapon nem képes reális érveket szembeszegezni vele. Ha még ezek után is foglalkoztat az evolúció elmélete, nyugodtan kijelent­­hetem, hogy e mellett az elmélet mel­­lett a legcsekélyebb bizonyíték sem tanúskodik. Ellenkezőleg, ez az elmé­­let a felbukkanása óta kutatásra fordí­­tott évek során, mialatt módjában állt generációk ezreit megvizsgálni, nem volt képes bebizonyítani, hogy egy faj egy másikká alakulna át, még kévésbé azt, hogy egy növényi forma állativá alakult volna. Az evolúció elméletének, mint em­­lítettem, nincs különösebb jelentősége a Tórának a teremtésről adott beszá­­mólója szempontjából. Ha ezt az elmé­­letet ma állították volna fel, és a fajok változásait laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni lehetne, akkor sem kerülnénk ellentmondásba azzal a lehetőséggel, hogy a világ teremtése nem evolúciós folyamat útján, hanem a Tórában le­­írtak szerint történt. Az evolúciós elmé­­lettel jól illusztrálható, hogy egy teljes­­séggel spekulatív és tudományosan megalapozatlan elmélet hogyan vehe­­ti birtokába a kritikátlan képzelőerőt, olyannyira, hogy a teremtés misztéri­­urnának ״tudományos” magyarázata­­ként is elfogadottá válik, holott tény, hogy az evolúció elmélete maga is bi­­zonyítatlan, és minden valóságalapot nélkülöz. Szükségtelen mondanom, hogy nem áll szándékomban rágalmakat szór­­ni a tudományra, vagy becsmérelni a tudomány módszereit. A tudomány csak munkahipotézisek, elméletek alapján dolgozhat, még ha azokat csak megcáfolni képes is - bár vannak tév­­hitek, amelyeket még akkor is nehéz eloszlatni, amikor tudományosan már megcáfolták vagy lejáratták őket. Pon­­tosan ez a helyzet az evolúciós elmélet­­tel. Bizonyos fizikai ״törvények” figye-A világ kora (II.) A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi 5722. - 1962. - tévét 18־án írt leveléből adunk közre, amelyben a Tóra és a tudomány megállapításai közötti el­­lentmondásokkal kapcsolatban foglal állást, különös te­­kintettel a világ korára, a teremtéstörténet zsidó verzió­­jára a Biblia és a zsidó bölcsek interpretációjában - szem­­ben a tudományos elmélettel. A levelet Charles Darwin születésének 200. évfordulója és az idei ״Biblia éve” kap­­csán adjuk közre két részben. kevésbé szolgálhatnak logikai kiinduló­­pontul ehhez. Mi az oka annak, hogy a tudomány az atomi és szubatomi részecskékkel kezdődő - nyitott kérdésekkel és bo­­nyodalmakkal teli - evolúció elméleté­­re korlátozza a teremtést, és kizárja a Biblia teremtésről adott magyarázaté­­nak lehetőségét? Az, hogy ha az utób­­bi lehetőséget fogadná el, minden pon­­tosan a helyére kerülne, és a világ ere­­detét és korát illető összes spekuláció fölöslegessé és közömbössé válnék. Semmiképpen nem ingatja meg a A REBBE SZAVA Rabbi Menáchem M. Schneerson második lehetőséget az a kérdés sem, vajon miért alkotott a Teremtő kész világmindenséget, amikor pedig megtehette volna, hogy megfelelő szá­­mú atomot vagy részecskét teremt, amelyek képesek összeállni és kialakí­­tani a ma ismert kozmikus rendszert. Ennek az érvelésnek az abszurditása még világosabbá válik, ha felismerjük, hogy a pókhálóvékony elméletből in­­dúl ki, nem pedig valamely, minden más lehetőséget megdöntő, szilárd és megcáfolhatatlan érvelésből. Felmerül a kérdés, hogy ha azok az elméletek, amelyek megkíséreltek ma­­gyarázatot adni a világ eredetére és korára, oly gyenge lábon állnak, ho­­gyan lehetséges, hogy előkelő helyet vívtak ki maguknak? A válasz megint csak egyszerű. Az ember természeté­­bői adódóan mindenre, ami körülveszi, magyarázatot keres, és még a valóság­(Folytatás az előző számból) A kövületek felfedezésével való érvelés egyáltalán nem meggyőző bizonyíték a Föld magas kora mellett, az alábbi okok miatt: a. Figyelembe véve, hogy nem is­­merjük a ״prehistorikus” időkben ural­­kodó, már említett légnyomási, hőmér­­sékleti és sugárzási viszonyokat, a le­­hetséges katalizátorokat, amelyek más jellegű kémiai folyamatokat és változá­­sokat indíthattak el, mint a ma ismert természeti feltételek között, nem zár­­ható ki az a lehetőség, hogy a dinosza­­umszok 5722 évvel ezelőtt léteztek, és szörnyűséges természeti katasztrófák után maradványaik nem évmilliók, hanem mindössze néhány éves időszak alatt váltak kövületekké - hiszen nem áll rendelkezésünkre semmiféle adat az akkori, ismeretlen viszonyok között lejátszódott folyamatok méréséhez. b. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a világnak a Tórában megadott kora valóban nem elég magas ahhoz, hogy ennyi idő alatt kövületek alakul­­hassanak ki, még mindig fennáll a le­­hetősége, hogy az Örökkévaló - csak iáitala ismert okból - eleve kövületeket, csontokat és csontvázakat is teremtett, ahogyan mindenféle evolúciós eljárás nélkül megteremtette az élő szerveze­­teket, az emberi és a természeti kincse­­két: az olajat, a szenet, a gyémántot is. A b. változat esetében felmerül a kérdés: vajon miért teremtett az Örök­­kévaló eleve kövületeket? A válasz egy­­szerű: nem tudhatjuk, hogy az Örök­­kévaló miért a teremtésnek ezt a vál­­tozatát részesítette előnyben egy eset­­leges másik módozattal szemben, de ez a kérdés bármely teremtéselmélettel szemben nyitva marad. A kérdés, hogy miért keletkezett a kövület, éppannyi­­ra értelmetlen, mint az, hogy miért keletkezett az atom. Természetes, hogy ilyesfajta kérdésekből kiindulva nem lehet meggyőző érveket felhozni az evolúciós elmélet mellett, s még 2

Next

/
Thumbnails
Contents