Egység, 2007 (61-63. szám)

2007-09-01 / 62. szám

Egység Szavakból kavics éves gyerekeket édesanyjukkal együtt. A kivégzők még csúfolódtak is, hogy áldozataik a Smá Jiszróelt kiáltozták utolsó sikolyként. Sokszor eszembe jutottak ők, noha szüleim nem akartak fájdalmat okozni, hogy magamra vegyem ennek lelki tér­­hét. Inkább rejtegettek volna engem is, hogy ne bántson senki. Kisgyerekként, lázas betegen fantáziáltam, hogy talán mégis élnek ők, s egyszer csak megér­­keznek. Igen, ha testi mivoltukban nem is, de a lét világához tartoznak. Jólesik most is törődni velük, leg­­alább elmondani életüket. Szavakból kavics az emlékezéshez. Kéver Ávot. Egyfajta kegyelet, ami minden szomo­­rúság mellett az élet igenlése. Ahogy nagymamám, Weisz Léni lénye is su­­gallja a pusztító gyűlölettel szemben a végtelen szeretet üzenetét. És ahogy a Talmud mondja, a szeretetnek egy morzsája sem vész kárba... Szerénái Gábor aki rokonunk is volt. ״Lina néni olyan fürge volt, mint a higany. Miskolcon, a Búza téri söntésben, ő ült a pénztár­­gépnél.” (Nagyapám, Schwarcz Berta­­lan volt a korcsmáros, akkoriban még ilyen régiesen mondták, s egy kis sön­tésük volt, talponálló, ivó, ahol falatoz­­ni lehetett, tipikus zsidó kisvállalkozás a huszadik század elején.) Apámnak két gyermeke született, Gábor és Judit, nagynénémnek, Sze­­rónának egy, Magdi. Néhány meg­­bámult régi kép mutatja milyen ked­­vés, szeretetre méltó család élt együtt. Nem idealizálom életüket. Maradt fenn alkalmi vers, amiben apám édesanyja bocsánatát kéri hirtelen haragjáért, de ettől még igazabbnak hat a szeretet ereje, ami összetartotta őket. 1944. június 4-éig tartott életük. Valamennyiüket Auschwitzba vitték, s a megérkezésük után azonnal gáz­­kamrában megfojtották. A hatvanhét éves nagymamát, az öt, illetve hat­Szívet melengető, lelket erősítő lehető­­séget adott az EMIH, amikor meghir­­dette, hogy a Holokausztra való emlé­­kezést személyessé téve, egy-egy elpusztított közösség mellett felidéz­­hetjük hozzátartozóink, családtagjaink mártíriumát... Elfogódottan kezdtem hozzá, hi­­szén ez annyira személyes ügyem, s mindig is féltem attól, hogy nyilvá­­nosság elé vigyem. Ám semmi mással nem pótolható, megrendítő, szép este volt, amikor Oberländer Báruch rab­­bi magyarul és héberül beszélt nagy­­mamámról, s felidézte életét, odaadó jiddische mámé személyiségét. Kisgyerekkoromban többször azt képzeltem, hogy nagymamám néz en­­gém. Láthatatlan szellemként. Nem sürgetően, nem rámrontva. Némán, sze­líden, várakozóan. Nem volt rossz ez az élmény, nem ijesztett, inkább magam is csendes figyelemmel fordultam felé. Nem bizonyos irányba, nem testi oda­­fordulás volt ez, hanem egyfajta lelki, pszichikus fürkészés, ami kívülről légin­­kább elmélyült tűnődésnek hathatott. Kilenc évvel az ő halála után szülét­­tem. Néhány fényképen láttam, milyen volt arca, alakját is sejttették kicsiny fotográfiák. És édesapám beszélt róla. Meg társbérlőnk, Weisz Erzsiké néni, Tanulva emlékezni A zsidó hagyomány szerint, múltra emlékezés leg­­nemesebb formája a tanulás. Hagyományos egy ha­­lálozási évfordulón, a gyászidőszakban a judaizmust átfogó talmudi Misnákból egy-egy passzust tanul­­mányozni, az elhunyt emlékére. A zsidó misztika a talmudi Misnának külön jelentőséget tulajdonít. A Misná ( הנשמ ) héber szó ugyanazokból a betűkből tevődik össze, mint a N’sámá (המשנ), a lélek. Szíván hó 20-tól (június 6.), a magyar ortodox rab­­bik által megállapított holocaust-emléknaptól, egészen július 9-ig a magyarországi zsidóság deportálása be­­szüntetésének napjáig, a héber Álef-Bét sorrendjében haladva, naponta egy-egy zsidó közösség és egy-egy a holokausztban elhurcolt áldozat emlékére tartott okta­­tást egy-egy talmudi misna passzusból az EMIH. Az első este Somogyi néni a közösség 103 éves tagja gyújtotta meg az emlékezés gyertyáját Leányklub és Zsiközi - tanulni fiatalon is kell határozó elemeit. Célunk az, hogy iga­­zi családias hangulatot teremtsünk. A klubban a részvétel ingyenes. A Zsiközi is ugyanazzal a korosz­­tállyal foglalkozik, mint a Leány-klub, csak hogy ez a fiúknak is szól. Retten, Szilvivel együtt hetente tanítjuk a nebu­­lókat a zsidó ünnepek és szokások a héber nyelv alapelemeire. A foglalkozá­­sokra szerdánként kerül sor. Érdemes mindkét programra jó korán jelentkez­­ni, mert korlátozottak a férőhelyeink. Hurwitz Duóra a program vezetője tunk időt arra, hogy megünnepeljük egymás ünnepeit. Kézimunkázunk, süteményeket sütünk és megpróbáljuk elsajátítani a zsidó konyha egyes meg-Mit adhatunk azoknak a zsidó gyere­­keknek, akik nem járnak zsidó iskolába, vagy egyszerűen játékos módon szeret­­nének többet megtudni a zsidóságról? Két olyan programot is indítottunk az elmúlt évben, amely a 6 és 10 év kor közöttieket célozza meg, a Lea'ny­­klubot és a Zsiközit. Az érdeklődés mindkettőben, de különösen az előbbiben nagy és emiatt döntöttünk úgy, hogy a jövő évben is folytatjuk programjainkat. A Leány klubba rend­­szeresen 20-25 fiatal lány járt el. Ha­­vonta egy-egy vasárnap délután szaki­6

Next

/
Thumbnails
Contents