Egység, 2007 (61-63. szám)
2007-09-01 / 62. szám
Egység Szavakból kavics éves gyerekeket édesanyjukkal együtt. A kivégzők még csúfolódtak is, hogy áldozataik a Smá Jiszróelt kiáltozták utolsó sikolyként. Sokszor eszembe jutottak ők, noha szüleim nem akartak fájdalmat okozni, hogy magamra vegyem ennek lelki térhét. Inkább rejtegettek volna engem is, hogy ne bántson senki. Kisgyerekként, lázas betegen fantáziáltam, hogy talán mégis élnek ők, s egyszer csak megérkeznek. Igen, ha testi mivoltukban nem is, de a lét világához tartoznak. Jólesik most is törődni velük, legalább elmondani életüket. Szavakból kavics az emlékezéshez. Kéver Ávot. Egyfajta kegyelet, ami minden szomorúság mellett az élet igenlése. Ahogy nagymamám, Weisz Léni lénye is sugallja a pusztító gyűlölettel szemben a végtelen szeretet üzenetét. És ahogy a Talmud mondja, a szeretetnek egy morzsája sem vész kárba... Szerénái Gábor aki rokonunk is volt. ״Lina néni olyan fürge volt, mint a higany. Miskolcon, a Búza téri söntésben, ő ült a pénztárgépnél.” (Nagyapám, Schwarcz Bertalan volt a korcsmáros, akkoriban még ilyen régiesen mondták, s egy kis söntésük volt, talponálló, ivó, ahol falatozni lehetett, tipikus zsidó kisvállalkozás a huszadik század elején.) Apámnak két gyermeke született, Gábor és Judit, nagynénémnek, Szerónának egy, Magdi. Néhány megbámult régi kép mutatja milyen kedvés, szeretetre méltó család élt együtt. Nem idealizálom életüket. Maradt fenn alkalmi vers, amiben apám édesanyja bocsánatát kéri hirtelen haragjáért, de ettől még igazabbnak hat a szeretet ereje, ami összetartotta őket. 1944. június 4-éig tartott életük. Valamennyiüket Auschwitzba vitték, s a megérkezésük után azonnal gázkamrában megfojtották. A hatvanhét éves nagymamát, az öt, illetve hatSzívet melengető, lelket erősítő lehetőséget adott az EMIH, amikor meghirdette, hogy a Holokausztra való emlékezést személyessé téve, egy-egy elpusztított közösség mellett felidézhetjük hozzátartozóink, családtagjaink mártíriumát... Elfogódottan kezdtem hozzá, hiszén ez annyira személyes ügyem, s mindig is féltem attól, hogy nyilvánosság elé vigyem. Ám semmi mással nem pótolható, megrendítő, szép este volt, amikor Oberländer Báruch rabbi magyarul és héberül beszélt nagymamámról, s felidézte életét, odaadó jiddische mámé személyiségét. Kisgyerekkoromban többször azt képzeltem, hogy nagymamám néz engém. Láthatatlan szellemként. Nem sürgetően, nem rámrontva. Némán, szelíden, várakozóan. Nem volt rossz ez az élmény, nem ijesztett, inkább magam is csendes figyelemmel fordultam felé. Nem bizonyos irányba, nem testi odafordulás volt ez, hanem egyfajta lelki, pszichikus fürkészés, ami kívülről léginkább elmélyült tűnődésnek hathatott. Kilenc évvel az ő halála után szüléttem. Néhány fényképen láttam, milyen volt arca, alakját is sejttették kicsiny fotográfiák. És édesapám beszélt róla. Meg társbérlőnk, Weisz Erzsiké néni, Tanulva emlékezni A zsidó hagyomány szerint, múltra emlékezés legnemesebb formája a tanulás. Hagyományos egy halálozási évfordulón, a gyászidőszakban a judaizmust átfogó talmudi Misnákból egy-egy passzust tanulmányozni, az elhunyt emlékére. A zsidó misztika a talmudi Misnának külön jelentőséget tulajdonít. A Misná ( הנשמ ) héber szó ugyanazokból a betűkből tevődik össze, mint a N’sámá (המשנ), a lélek. Szíván hó 20-tól (június 6.), a magyar ortodox rabbik által megállapított holocaust-emléknaptól, egészen július 9-ig a magyarországi zsidóság deportálása beszüntetésének napjáig, a héber Álef-Bét sorrendjében haladva, naponta egy-egy zsidó közösség és egy-egy a holokausztban elhurcolt áldozat emlékére tartott oktatást egy-egy talmudi misna passzusból az EMIH. Az első este Somogyi néni a közösség 103 éves tagja gyújtotta meg az emlékezés gyertyáját Leányklub és Zsiközi - tanulni fiatalon is kell határozó elemeit. Célunk az, hogy igazi családias hangulatot teremtsünk. A klubban a részvétel ingyenes. A Zsiközi is ugyanazzal a korosztállyal foglalkozik, mint a Leány-klub, csak hogy ez a fiúknak is szól. Retten, Szilvivel együtt hetente tanítjuk a nebulókat a zsidó ünnepek és szokások a héber nyelv alapelemeire. A foglalkozásokra szerdánként kerül sor. Érdemes mindkét programra jó korán jelentkezni, mert korlátozottak a férőhelyeink. Hurwitz Duóra a program vezetője tunk időt arra, hogy megünnepeljük egymás ünnepeit. Kézimunkázunk, süteményeket sütünk és megpróbáljuk elsajátítani a zsidó konyha egyes meg-Mit adhatunk azoknak a zsidó gyerekeknek, akik nem járnak zsidó iskolába, vagy egyszerűen játékos módon szeretnének többet megtudni a zsidóságról? Két olyan programot is indítottunk az elmúlt évben, amely a 6 és 10 év kor közöttieket célozza meg, a Lea'nyklubot és a Zsiközit. Az érdeklődés mindkettőben, de különösen az előbbiben nagy és emiatt döntöttünk úgy, hogy a jövő évben is folytatjuk programjainkat. A Leány klubba rendszeresen 20-25 fiatal lány járt el. Havonta egy-egy vasárnap délután szaki6
