Egység, 2006 (58-60. szám)

2006-12-01 / 60. szám

Köszönjük a csodát A Talmudban vitát találunk arról, hogy a Hanuka ünnepének nyolc napjára, hogyan a leghelyénvalóbb emlékez­­nünk. Sámáj azon a véleményen van, hogy az első este nyolc mécsest kell gyújtanunk, a második este csak he­­tét és így tovább jelezve, hogy hány nap van még hátra az ünnepből. Ezzel szemben Hilél úgy tartja, hogy min­­den este eggyel többet kel gyújtanunk. A kettő közül Hilél véleményét fogad­­juk el, ő ugyanis azzal érvel, hogy ״a szentségben mindig felfelé és nem le­­felé kell haladni”. Ez a gondolat nem csak Hanukára, hanem az élet minden területére igaz. A zsidó vallás tanítása szerint előre kell haladnunk, hiszen azok a nehézségek, amelyek tegnap még akadályok voltak, mára már megoldott feladatok, és ma újjakkal kell szembe néznünk. Az életre úgy kell tekintenünk, mint egy hosszú távú megbízásra, amelyben minden ál­­dott nap egy újabb ״versenyszám”. Az egy napra elegendő olaj hanukai csodája, minden nap egyre csak na­­gyobb lett. A mi csodánk, a magyaror­­szági zsidó élet újjáéledése is egyre na­­gyobb csoda. Minden évben, minden nap újabb nehézségekkel (értsd felada­­tokkal) kell szembe néznünk, amelyekről aztán kiderül, hogy minden nap még több erővel és energiával vagyunk meg­­áldva, hogy megoldjuk azokat. A sikeres projektek és programok - egy nyugati téri gyertyagyújtás, kor­­csolyázás a műjégpályán vagy hanukai Hanna Női Klub koncert - eléréséhez a ti segítségetek is egyre sokasodik. Ahogy a feladatok növekednek, úgy a segítő kezek is egyre gyarapodnak. Nagyon jó ez így, hiszen egy valódi közösséget csak a közösség tagjainak segítségéből, szellemi és anyagi hozzá­­járulásából lehet megteremteni. Mind­­annyian segítetek, ki anyagiakkal, ki kapcsolatokkal, ki a jó hangjával vagy szervező képességével. Köszönjük nektek, és kívánjuk, hogy mindannyiunk életében képe­­sek legyünk meglátni a csodát, amely a hanukai lángokhoz hasonlóan fényt hoz a szürkeségbe, a sötétségbe. Oberländer Báruch Ezúton is szeretnénk köszönetét mon­­dani mindazoknak, akik adományaik­­kai támogattak bennünket, és ezzel is lehetővé tették, hogy például az Egy­­ség egy újabb száma kerüljön az olva­­só kezébe: Michalesvili Slomo 250 000 Ft Róth György 100 000 Ft Szente Szabolcs 100 000 Ft Egység A Chábád minden zsidóhoz szól David Admon úrral, Izrael Állam magyarországi nagyköveté­­vei a Fullánk utcai épületben találkoztunk. A nagykövet mint mindig, most is barátságosan fogad otthonosan berendezett irodájában. Magyarul beszélgetünk. Mosolyogva jegyzi meg, hogy idáig az Izraelbe utazók keresték meg, hogy biztonsá­­gos-e a zsidó állam. ״Most a helyzet megváltozott. Izraelből csöng állandóan a telefon, és azt kérdezik, hogy biztonságo­­san utazhatnak-e Budapestre?” David Admon nagykövet és Shmuel Raskin rabbi tátják. Libanonban a helyzet javult, mert a Hezbollah elveszítette rakétái nagy részét, a határ mentén épitett bunkeréit és ásott alagútjait az izra­­éli hadsereg, a Cáhál felrobbantot­­ta és vissza kellett vonulnia a hatá­­rokról. Irán ezzel fontos hídfőállást veszített el. Ennek ellenére az iráni atomprogram miatt kialakult helyzet komoly aggodalomra ad okot.- Hogyan látja a helyzetet most? Az ENSZ várhatóan szankciókat léptet életbe Teheránnal szem­­ben? A mostani helyzet engem a II. Világ­­háború előestéjére emlékeztet, ami­­kor Hitler magának követelte az ak­­kori Csehszlovákia egy részét, ahol nagyon sok szudétanémet lakott. Európa, hogy a háborút elkerülje ki­­elégítette Hitler követeléseit, felosz­­tatta és feláldozta az országot. A há­­borút Hitler mégis kirobbantotta és 60 millió ember ezért az életével fi­­zetett. Izraelnek hallatnia kell a hang­­ját az iráni fenyegetéssel szemben. Az Iránnal folytatott európai tárgya­­lások ugyanis sehová sem vezetnek és sajnos nem sok esély mutatko­­zik arra, hogy a Biztonsági Tanács rendszabályokat foganatosítom Irán­­nal szemben. Bála- Nagykövet úr részt vett az EMIH és a Chábád Pilisi Hétvégé­­jén, amely szeptember 15-17- én Dobogókőn került megrendezés­­re. Milyen benyomás tett Önre a találkozó?- Ilyen helyen még sosem voltam, hogy közel kétszáz zsidó - több­­ségükben fiatal - vegyen részt egy ilyen rendezvényen. Ilyet Magyaror­­szágon soha és sehol sem tapasz­­taltam. Ezek az emberek tudni és tanulni mentek oda, hogy választ kapjanak a kérdésre: mi az, hogy zsidóság? Nagyon fontos, amit a Chábád csinál, hogy a fiatalok részé­­re a zsidósággal kapcsolatos ismere­­tek elérhetőek legyenek. Jó benyo­­mást tett rám az a vidám és pezsgő élet, amit a Pilisben megtapasztal­­tam. Izraelben viszonylag könnyű, hiszen a gyermekek az iskolában tanulják a Tanach-1, ismerik meg az ünnepeket és az azzal kapcsola­­tos szokásokat. Ott élnek és már az életből is tanulnak. Magyarországon a helyzet más. A felnövekvő nem­­zedékek nem részesülhettek zsidó oktatásban és így fontos, hogy a megfelelő intézmények minél széle­­sebb körben érjék el a fiatalságot.- Nem ez lenne a zsidó vallási irányzatok elsőrendű feladata?- A helyzet az, hogy a zsidóságon belül többféle irányzat létezik. A re­­form, a neológ, az ortodox és azon belül például a Chábád. A Chábád minden zsidóhoz szól, és nem tesz különbséget közöttük. Elfogadja és segíti őket, hogy minden zsidó szá­­mára megadasson a lehetőség az is­­meretek megszerzésére.- Izraelben milyen tendenciák ér­­vényesülnek a vallásosságot illető­­en? Van-e valami változás az el­­múlt évekhez képest?- Nincs változás. Sokan keresik a gyökereiket, ám az emberek idejé­­nek nagy részét ma a Libanonban és Iránban zajló események foglalkoz-9

Next

/
Thumbnails
Contents