Egység, 2006 (58-60. szám)

2006-09-01 / 59. szám

Egység óta több száz ilyen központ jött létre a világ minden szegletében, amelyeknek a Rebbe javaslatára Tiferet Zkeinim, ״Az idősek dicsősége” a nevük. Itt az idős emberek élvezhetik egymás böl­­csességét, és nap, mint nap új intel­­lektuális kihívásokkal találkozhatnak. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédének válogatását tartalmazza: Si­­mon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company. nyegét. Minden ember közül talán épp az idősek azok, akiknek a legna­­gyobb szükségük van az értelmes élet­­re - és akik a legjobban meg tudnak tanítani minket arra. * * * 1980 nyarán, mikor a Rebbe hetveny­­nyolc éves volt, arra szólította fel a kö­­zösségeket, hogy alapítsanak tanulási központokat az idősek számára. Az­egészségétől függ. így hát ne enged­­jünk testünk hangjának, se a körű­­lőttünk lévő emberek elbátortalanító szavainak. Gondoljunk arra, hogy az öregség - méltóság, az öregség - böl­­csesség. A fizikai erő átmeneti jellegű, a jó tett azonban örök. Legfőbb ideje, hogy más szemmel nézzünk az idősekre. Nézzük egy új szemszögből a visszavonulást. Szem­­léljük egy új nézőpontból az élet lé­Nőnek a nők Kétszáz résztvevő a Hanna Klub évadzáró ünnepségén Oberländer Batsheua rebbecen tartott előadást a kóser házasság alapvető normáiról. A Jiddise Mámé fogalma is igen gyakran elhangzott az év során. Az igazság az, hogy többé-kevésbé valamennyien Jiddise Mámék let­­tünk ez alatt az év alatt. A klub szervezésében és irá­­nyitásában külön dicséret illeti meg a rebbeceneket, Oberländer Batsheuát, Köves Dvorát, Nógrádi Sá­­rát, Duóra Raskint és Duóra Lea Hurwitzot, valamint Mucsi Évát, de mindenkit, aki önkéntes munkájával a Klub sikeréhez hozzájárult. Mert igazi közösségi munka volt ez. Mindannyian tudjuk, hogy a zsidó nő milyen köz­­ponti funkciót tölt be a zsidóság fenntartásában. A Hanna Klub az elmúlt három évben a várakozáson felül teljesített. Csak így tovább! Gutfreund Judit Elnök 3 A Hanna Klub három évvel ezelőtt azzal a céllal jött lét­­re, hogy a rebbecenek szakavatott közreműködésével szórakozva-játszva ismerjük meg zsidóságunkat. Kéz­­detben néhány tucat, úgy hatvan-hetven résztvevői lét­­szám mára már több mint kétszázra duzzadt. Ennyien jelentünk meg ugyanis az éves záróbulin, amit idén a margitszigeti Cha-cha-cha Underground Café tera­­szán rendeztünk meg. Mindenki előtt nyitva állt a kóser svédasztal, melyről mindenki kedvére ehetett-ihatott. Szólt a zsidó-izraeli muzsika és még tíz után is rop­­tűk a táncot. Még Heller Ágnes, a neves filozófusnő is beállt, lábai a zene ritmu­­sára - korát meghazudto­­lóan - fürgén járták a tán­­cot. Az alapi­­tók célja az volt, hogy zsi­­dó lányok és nők számára közös fórumot és közössé­­get teremtsünk, ahol a zsidó élet, háztartás és család problematikáját megfelelően körüljárhatjuk. Ez persze számunkra tanulást is jelentett. Táncjátékok, zene- és tánctanulás, drámai jelenetek, személyes beszámolók követték egymást. Igyekeztünk rendezvényeinket egy­­egy nagyobb zsidó témakör vagy ünnep köré csopor­­tosítani. így Purim alkalmával eljátszottuk Eszter király­­né és Ahasvérus történetét, hogyan menekültek meg a zsidók egy óko­­ri Holocaust elől, Chánukán pedig egy táncegyüttes a fénynek életünk­­ben játszott fontos szerepéről muta­­tott be előadást. A kóser csa- Iád, háztartás és kóser élet termé­­szetesen közpon­­ti szerepet kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents