Egység, 2006 (58-60. szám)
2006-09-01 / 59. szám
Egység óta több száz ilyen központ jött létre a világ minden szegletében, amelyeknek a Rebbe javaslatára Tiferet Zkeinim, ״Az idősek dicsősége” a nevük. Itt az idős emberek élvezhetik egymás bölcsességét, és nap, mint nap új intellektuális kihívásokkal találkozhatnak. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédének válogatását tartalmazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company. nyegét. Minden ember közül talán épp az idősek azok, akiknek a legnagyobb szükségük van az értelmes életre - és akik a legjobban meg tudnak tanítani minket arra. * * * 1980 nyarán, mikor a Rebbe hetvenynyolc éves volt, arra szólította fel a közösségeket, hogy alapítsanak tanulási központokat az idősek számára. Azegészségétől függ. így hát ne engedjünk testünk hangjának, se a körűlőttünk lévő emberek elbátortalanító szavainak. Gondoljunk arra, hogy az öregség - méltóság, az öregség - bölcsesség. A fizikai erő átmeneti jellegű, a jó tett azonban örök. Legfőbb ideje, hogy más szemmel nézzünk az idősekre. Nézzük egy új szemszögből a visszavonulást. Szemléljük egy új nézőpontból az élet léNőnek a nők Kétszáz résztvevő a Hanna Klub évadzáró ünnepségén Oberländer Batsheua rebbecen tartott előadást a kóser házasság alapvető normáiról. A Jiddise Mámé fogalma is igen gyakran elhangzott az év során. Az igazság az, hogy többé-kevésbé valamennyien Jiddise Mámék lettünk ez alatt az év alatt. A klub szervezésében és irányitásában külön dicséret illeti meg a rebbeceneket, Oberländer Batsheuát, Köves Dvorát, Nógrádi Sárát, Duóra Raskint és Duóra Lea Hurwitzot, valamint Mucsi Évát, de mindenkit, aki önkéntes munkájával a Klub sikeréhez hozzájárult. Mert igazi közösségi munka volt ez. Mindannyian tudjuk, hogy a zsidó nő milyen központi funkciót tölt be a zsidóság fenntartásában. A Hanna Klub az elmúlt három évben a várakozáson felül teljesített. Csak így tovább! Gutfreund Judit Elnök 3 A Hanna Klub három évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy a rebbecenek szakavatott közreműködésével szórakozva-játszva ismerjük meg zsidóságunkat. Kézdetben néhány tucat, úgy hatvan-hetven résztvevői létszám mára már több mint kétszázra duzzadt. Ennyien jelentünk meg ugyanis az éves záróbulin, amit idén a margitszigeti Cha-cha-cha Underground Café teraszán rendeztünk meg. Mindenki előtt nyitva állt a kóser svédasztal, melyről mindenki kedvére ehetett-ihatott. Szólt a zsidó-izraeli muzsika és még tíz után is roptűk a táncot. Még Heller Ágnes, a neves filozófusnő is beállt, lábai a zene ritmusára - korát meghazudtolóan - fürgén járták a táncot. Az alapitók célja az volt, hogy zsidó lányok és nők számára közös fórumot és közösséget teremtsünk, ahol a zsidó élet, háztartás és család problematikáját megfelelően körüljárhatjuk. Ez persze számunkra tanulást is jelentett. Táncjátékok, zene- és tánctanulás, drámai jelenetek, személyes beszámolók követték egymást. Igyekeztünk rendezvényeinket egyegy nagyobb zsidó témakör vagy ünnep köré csoportosítani. így Purim alkalmával eljátszottuk Eszter királyné és Ahasvérus történetét, hogyan menekültek meg a zsidók egy ókori Holocaust elől, Chánukán pedig egy táncegyüttes a fénynek életünkben játszott fontos szerepéről mutatott be előadást. A kóser csa- Iád, háztartás és kóser élet természetesen központi szerepet kapott.
