Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-04-01 / 56. szám
Álmaink valóra válnak A Zohár azt mondja, hogy az áhítat az imához olyan, mint a szárnyak a madárhoz. Az áhítattal mondott imákat még a legegyszerűbb embertől is meghallgatja az Örökkévaló, és minden álmunk valóra válhat. Úgy tűnik a hit és az áhítat mindenre megadja a választ. 1989-ben három hónapos fiatál házasként érkeztünk feleségemmel Batshevával Budapestre. Két álműnk volt akkor. Az egyik, hogy minél többmindenben segíthessük a Magyarországon élő zsidóságot, a másik, hogy gyermekünk születhessen. 1991-ben megszületett Mendel fiúnk, és Hála az Égnek, utána meg sem állt a gyermekáldás. Ma - Báruch Hásem - hat gyérmekünk van. Akkor még nem gondoltűk, hogy jövőbeli életünkben éveken keresztül e két álmunk (Mendel fiúnk és a hazai közösség) között kell majd, hogy lavírozzunk. 2000-ben Mendel nagyon megbetegedett és másfél évre el kellett költöznünk. Amikor végül csodálatos módon felgyógyult, akkor azt hittük, hogy vége ennek a szörnyűségnek. De sajnos alig két évre rá, újra ránk zuhant a pokol, Mendel újra beteg lett, és most már erősen kellett hinnünk... Tehát az elmúlt öt évben ide-oda ingáztunk a kórházi szobák - a Vasvári, a vészhelyzetek - a Szabadegyetem, a fájdalmas kezelések - és az itthonról kapott jó hírek között. Valahányszor hazalátogattunk, erőt és reménységet adott nekünk a ti bíztatásotok, és a sok levél és üzenet, melyekben jót és egészséget kívántatok. És ami a legtöbb erőt adhatott, az az ima - mindannyiótok és mindannyiunk imája -, aminek hatására megnyíltak az ég kapui, és fohászaink meghallgatásra találtattak. Mendel felgyógyult és Isten segítségével heteken belül újra hazaköltűzhettünk. A mi kis történetünkből én többek között azt tanultam, hogy habár ״a tett az első”, mégsem szabad azt hinnünk, hogy minden a mi kezünkben van, kell egy kicsit az ״égiek”-re is bízni. Itt is köszönetét szeretnénk mondani mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat és ezzel is lehetővé tétték, hogy pl. az anyagi nehézségek miatt egyre ritkábban megjelenő Egység újság egy újabb száma kerüljön az olvasók kezébe. Kóródi Péter 100 000 Ft Pásztor Tibor 50 000 Ft Vince György 100 000 Ft Köszönöm nektek és ״nekik” Oberländer Báruch rabbi Egység zárólag spirituális szálaik fogják össze. Amikor egy lubavicsi sliách (küldött) egy adott helyre megérkezik teli hittel és energiával, akkor az nem egy vagy két évre, hanem egy élethossznyi küldetés teljesítésére jön. Anyagi támogatást a központtól nem kap, és így csakis a saját munkájára és eredményeire van utalva. Magától értetődik, hogy egy ilyen helyzetben kénytelen a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni, megtanulni a nyelvet, a mentalitást, és a lassan kiépülő közösségét is beépíteni az adott helyen végzett munkába.” Rabbi Moshe Kotlarsky a központi Chábád iroda vezetője bevallása szerint nincs központi Chábád kassza, ami a világ több mint 3000 lubavicsi rabbi küldöttjének és több ezer intézményének minden pontjára anyagi bázist biztosít. ״Aki így vélekedik az képzeljen el egy havi sok millió dolláros tökével dolgozó szervezetet, ez önmagában lehetetlenség. A Chábád titka mindig is a helyi rabbikban található, akik nem magas fizetésre számítanak, hanem kizárólagosan a helyi közösségnek akarnak segíteni. A siker a chászid filozófiából merített mély őszinteségben rejlik”. A Chábád sikeres munkája sok helyütt - így Budapesten is - magához vonzza a helyi izraeli közösséget is. A magyarországi izraeli közösség rabbija, Smuel Raskin szerint ma Budapesten több mint ezer izraeli állampolgár él. ״Azért járunk ide, mert ezt a saját közösségünknek érezzük. Otthon Tel Auiuban nem mindig járok zsinagógába, de itt távol otthonról, úgy érzem összefog bennünket ez a közösség és Smulik Raskin közösségünk rabbija, aki a nap 24 óráját az itt élő izraeliekkel való törődésre fordítja!” - nyilatkozza lapunknak Oded Marchum, egy helyi izraeli orvostanhallgató. A cikkünkben említett vitapontok valóban érdekes kérdések. A valódi kérdés azonban az, hogy sikerül-e az EMIH-nek, illetve a többi magyarországi zsidó szervezetnek azt a több tízezer zsidót megszólítania, akik ezeken a vitakörökön jóval kívül esnek. A Chábád és az EMIH áldásos eredményeit, affinitását és a Mazsihisz egyre békésebb hangú nyilatkozatait figyelve úgy érezzük, van még remény. A magyarországi zsidó szervezeteknek valóban a hagyómányok hiteles bemutatására és nem egymás közötti ״teológiai vitákra” kellene koncentrálnia, mert ha nem így cselekszünk, akkor mire a vita végett ér, arra ébredhetünk, hogy végleg kihalt a magyar zsidóság. Nógrádi Bálint ben létezik. Mi egy olyan egységes magyár zsidóságról álmodunk, ahol több egyenlő jogokkal bíró -, de egymást nem állandóan támadó zsidó irányzat közösen összefogva dolgozna a magyar zsidóság pislákoló lángjának megőrzésén.” 1951: Miért nem volt eddig egység? A zsidóság egységéről egy korabeli hitközségi naptárban: Főképpen azért nem alakulhatott meg az első kongresszuson az ország zsidóságának egységes szervezete, mert a feudalizmus helyére lépő liberális kapitalizmusban megszűnt ugyan a földesurak egynémely felháborító joga, de a letűnt nagyurak helyén megjelent a bank, az új rendszer kreációja, amely már nemcsak a föld jogán lett embertársainak piócájává... A szocializmus felé törekvő népi demokratikus Magyarország ellenkezik az előző rendszer lényegével. Nem tűri embernek ember által való kihasználását... Megértettük az idők szavát és ünnepi találkozón gyűltünk össze 1950. február 20-án. Miért sikeres a Chábád? Sokan azzal támadják a helyi Chábádot, hogy elfoglalja a helyi hagyományos zsidóság terét, ugyanakkor tény, hogy ״a Chábád tanítványai szinte minden zsinagógában megtalálhatók”, és vádként nyilván nem lehet azt felhozni a Chábád irányzat ellen, hogy az egyik legaktívabb szervezet a magyar zsidóság felélesztősében. ״A Chábád sikerének kulcsa a célratörő, önfeláldozó munka. Bárhova megyek a világon, a Chábád gyümölcsöző eredményeit látom. Különősen nagy öröm itt, Magyarországon tapasztalni, milyen nagy sikerrel járnak, és mennyire képesek elveszett lelkekét a hagyományőrző zsidóság kebelébe visszaterelni” (Yona Metzger, Izrael Állam askenáz főrabbija). A Chábád sikere szerte a világon sokaknak szemet szúr, sőt vannak, akik a gyümölcsöző munkát, ״sok pénzzel és politikai befolyással” magyarázzák. A Chábád sikerének azonban másban van a kulcsa. Josef Lieberman amerikai szenátor, volt amerikai elnökjelölt 1997-es budapesti látogatásakor mutatott erre rá igazán kapósán: ״A titok abban rejlik, hogy a nemzetközi lubavicsi mozgalmat nem materiális, hanem ki9
