Egység, 2005 (56-57. szám)

2005-04-01 / 56. szám

ték az EMIH-et, illetve ״sem az önma­­gát újnak tartó, sem a mögöttük álló másik irányzat vallási legitimitását nem ismerik el...”. Heisler András a Népszabadságban (2004. június 4.) tett nyilatkozatában azt is kifogásolja, hogy az EMIH ״azt a látszatott kelti, mintha a magyarorszá­­gi zsidóság egészét képviselné a szerve­­zet”. ״Az EMIH csak a saját tagjait kép­­viseli - szögezi le Köves rabbi -, ezzel együtt nehéz kérdés ez a képviselet do­­log. Attól függ ugyanis, hogy mit értük a zsidóság képviselete alatt. Ha az a zsidó emberek képviseletét jelenti, ak­­kor nyilván sajnos egyik jelenlegi hit­­községnek sincs joga az egész magyar zsidóságot képviselni, hiszen alig van 2- 3 ezer olyan ember, akik az összes hit­­községnek együttvéve tagjai lennének. Ha azonban a zsidóság képviseletében teológiai, közéleti, társadalmi és erköl­­esi kérdésekre adott hiteles válaszokra gondolunk, akkor igenis hitelesnek tar­­tóm magunkat a zsidó hagyomány véle­­ményének autentikus képviseletére.” A Chábád és az EMIH rabbijainak nyitottságát és felkészültségét jellem­­zi az is, hogy Oberländer és Köves rabbik több mint tíz éve oktatnak Hé­­bér jogot az ELTE jogi karán és a jövő szemesztertől a Semmelweis Egyetemen is indítanak egy kurzust. Az Oberländer rabbi által tartott érdekfeszítő előadás­­sorozat évek óta nagy látogatottsággal bír - vélekedik Földi András, az ELTE Jogi Karának professzora. A Mazsihisz különben a fent említett nyilatkozat ellenére, miszerint ״a hagyó­­mányokat nem populárisán, tömegren­­dezvényeken akarjuk bemutatni, mert ez Egység tották a kapcsolatot az akkori lubavicsi rebbével Josef Jitchak Schneersonnal, akinek tanításairól - például a magyar jesiva bóherekhez írt leveléből - az ak­­kori Zsidó Újság is idézett nem egyszer (lásd Zsidó ismeretek tára, 7., 72-73. oldal). ״Oberländer rabbi, mivel magyar közösségben nőtt fel, az autentikus ere­­deti magyar minhág (szokás) ismerete óriási segítségünkre volt a Zsidó nap­­tár és útmutató elkészítésében is, hi­­szén itt is külön hangsúlyt fektettünk az eredeti magyar minhág átadására. Ő, annak ellenére, hogy Brooklynban szü­­letett, magyar Holokauszt túlélő szülők gyermekeként a Pápai Jesivában ta­­nult, ahol ugyanaz a Grünwald József rabbi volt a mestere, mint aki az apjáé volt Pápán 1943-ban.” - meséli Köves Slomó rabbi. Konfliktusok vagy összefogás Az efféle vádak hallatán valóban ne­­héz eldönteni, hogy hangoztatóikat a statusquo irányzat hitelességért folyta­­tott szinte harc vagy az irigykedésből jövő sértődöttség indítja meg. Hiszen míg az EMIH és a Chábád meghívá­­sára többször is hazánkba látogató Yonah Metzger Izrael Állam Főrabbija a Miniszterelnöknél tett látogatásakor kifejtette, hogy Oberländer és Köves nagy tudású rabbik, akiket - az orto­­dox hitközség rabbiján kívül - az egyet­­len hiteles magyarországi forrásnak is­­mer el az Izraeli Rabbinátus, a Mazsihisz Rabbi-kara odáig elment, hogy a többek közt a Magyar Nemzetben (2004. július 10.) megjelent nyilatkozatukban ״félre vezető, marginális irányzatnak” nevez­Magyar-e a chászid? A Chábádot a szép eredmények ellené­­re támadják azzal, hogy chászid létére nem magyar, és változtat a helyi ha­­gyományokon és askenáz szokásokon. ״Nem tudom hitelesnek elfogadni ezt a vádat, hiszen például a Chábád által ki­­adott imakönyvek is direkt az askenáz rítust követik. Fontos hangsúlyozni azt a tényt, hogy Magyarországon már réges­­régen egyaránt léteztek mind askenáz, mind szefárd (chászid) rítusú közösségek. Sőt, tény az, hogy a hagyományőrzőbb közösségek nagy része a szefárd rítust követte. A 19. század végén ez a meg­­osztottság elsősorban még földrajzi tény volt, hiszen elsősorban Szabolcs megye, Kárpátalja és Máramaros környéke volt főleg chászid, a Dunántúl, pedig in­­kább askenáz. A két világháború között azonban már ez sem volt igaz, hiszen addigra a chászidok már mindenhol megtalálhatóak voltak.” - válaszolta kér­­désünkre Oberländer rabbi. A Svájcban élő Schmelzer Hermann főrabbi elmon­­dásából kiderül az is, hogy a két háború között már elkezdődött az a folyamat is, amiben majdnem az összes híresebb ma­­gyár jesiva fejei és tanítványai felvették a chászid hagyományokat, ilyen volt példá­­ul Pápa, Makó, Nagykálló, Szentmihály, Galánta, Dunaszerdahely, Hunfalva, Tasnád. A háború után, pedig kifeje­­zetten chászid jesivák működtek, példá­­ul: Pakson Moskovics rabbi vezetésével, Soltvadkerten Pollák rabbi vezetésével, Budapesten Posen rabbival, Szombat­­helyen, pedig Grünwald rabbival. Nincs jobb példa a chászidizmus mély hatásé­­ra a magyar ortodox zsidóságon belül, mint az a tény, hogy a mai budapesti ortodox hitközség rabbijai is strájmlis chászidok és szefárd rítus szerint imád­­koznak, és még az áldott emlékű Fixier Herman bácsi az Autonóm Ortodox Hitközség több évtizedes elnöke is sze­­fárd rítus szerint imádkozott. Pápa városa jó példája annak, hogy nemcsak chászidok, hanem még lubavicsi chászid is akadt már akkor a magyar zsidóságban. Ott volt Pápán Gestetner Ezriel rabbi, aki lubavicsi chászidnak vallotta magát és mélyre­­ható ismeretei voltak a Chábád chászid filozófiából. Vagy itt van például a né­­hai Mojse Moskovics professzor z”l, aki mindig azt mesélte, hogy a hábo­­rú előtt Tánját (a lubavicsi chászid fi­­lozófia alapkönyve) oktattak Kisvárdán a chászid imaházban, és közismert tény az is, hogy a Tánját 1943-ban kiad­­ták Munkácson. Nem csoda, hiszen a híres magyar chászid rabbik mindig is sokat alapoztak tanításaikból a Tánjára, sőt a magyar rabbik folyamatosan tar­Irányzatok egy asztalnál 7

Next

/
Thumbnails
Contents