Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-08-01 / 57. szám
Egység Pezsdítő tánc a dunai hajón Igazán méltó évadzáró klubestnek lehettem részese a Hanna Női Klub tagjaként a csodálatos dunai hajózáson. Gutfreund Judit kedves köszöntőjét követően az izraeli származású Michal Levitin énekével és táncával már a találkozó első pillanataiban felpezsdítette a hangulatot. A zene hallatán a zsigereimben éreztem a tánc mozdulatait. Az ínycsiklandozó falatokkal terített büféasztalokat a táncot követően kivétel nélkül mindannyian megrohamoztuk, jómagam is alig tudtam betelni a gazdag ízvilággal. Gyermeki kíváncsiságom ismét hatalmába kerített, mikor elérkezett a tombola sorsolásának pillanata. Sajnos most nem állt mellém a szerencse, de hát nem nyerhet mindig az ember, nem igaz? Mucsi Éua Isten női teremtményéről szóló kedves, megható története hallatán szívem összeszorult. Persze senki ne gondolja, hogy ezzel a hangulat egy csöppet is romlott volna, sőt, úgy érzem ezzel méginkább bensőségessé vált köztünk, klubtagok közötti baráti viszony. A dunai hajózás, a pezsdítő tánc, a fenséges lakoma, a ״gazdag” tombola, a kedves történetet követő közös éneklés hatására a hangulat a tetőfokára hágott. Köszönöm nektek kedves klubtársak és kedves szervezők, akik mindezt megadtátok nekem, és nekünk az elmúlt 1,5 évben. Feledhetetlen élmény marad! O.D. A Hanna Klub szervezői külön köszönetüket fejezik ki a klub támogatóinak, szponzorainak! Kedves klubtagok, találkozunk szeptemberben. megélhetés elvesztéséhez, bebörtönzéshez, kínzáshoz vagy halálhoz vezettek. Ma, tizenöt évvel a rendszerváltás után, a kérdés elsősorban azonban az, hogy lehet-e, és ha igen, milyen mértékig szabad ezeket az embereket felelősségre vonni, vagy személyüket a nyilvánosság elé tárni? Jelentések kényszerből vagy érdekből Ahhoz, hogy erre a kérdésre valóban megalapozott választ tudjunk adni, először azokat a körülményeket kell megvizsgálnunk, amelyek között ezek a jelentések készültek. A dolog súlyossága ugyanis nagyban függ attól is, hogy a cselekvés kényszerből vagy saját szándékból történt-e. tennie”, és akkor is így van ez, ״ha nem saját kezűleg adta felebarátja vagyonát a hatóságok kezére, hanem kémkedett csupán”. A kártérítés kötelessége a hagyatékából pedig még örököseire is továbbszáll29, ugyanúgy, mint minden más károkozás esetén. így tehát a fentiek alapján kijelenthetjük, hogy azok, akik például a zsidó közösségen belül a titkosszolgálat kezére játszva, jelentéseket tettek saját közösségük tagjairól, személyes barátaikról, vagy sok esetben saját rokonaikról és családtagjaikról, nagyot vétkeztek. Hiszén ezeknek a jelentéseknek, amelyeknek célja a zsidó közösségen belül sokszór a hitélet, a vallási oktatás és nevelés visszaszorításának segítése volt, sok esetben tragédiához: munkahelyek és a sérelmére vezet, akkor a közösség érdekeit kell előnyben részesítenünk. így tehát, abban az esetben, amikor a nyilvánosságra hozatal a közösség érdekeit szolgálja, ennek elmaradása pedig, például a közösség vagyonának helytelen és jogtalan felhasználására ad módot, akkor ajánlatos, hogy a média nyilvánosságra hozza a birtokába került információt. De ezekben az esetekben is, azért, hogy a fölösleges megszégyenítést elkerüljük, csakis az alábbi feltételek teljesítésével lehet a nyilvánosság eszközeit felhasználni22: 1. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a nyilvánosságra hozott információk valósak; 2. Nem szabad a leírtakban túlzásokba esnünk; 3. Elsődleges célunk az igazság feltárása és a kifosztottak segítése, nem pedig a vétkes megszégyenítése kell legyen; 4. Csak akkor nyúlhatunk a nyilvánosság eszközéhez, ha kizárólag ez által lehetséges a helyzet orvoslása; 5. Ha úgy látjuk, hogy a nyilvánosságra hozatal miatt a ״vétkes” többet fog bűnhődni a kelleténél, akkor ugyancsak el kell tekintenünk ettől az eszköztől. Besúgók és mószerek A fent részletezett rágalmazás bibliai tilalma már akkor is súlyos bűn, ha egyszerű emberek között történik mindenféle kifejezett ártó szándék nélkül, mennyivel nagyobb azonban a bűne annak az embernek, aki a hatóságok előtt árulkodik. A zsidó közösségeken belül különösen súlyos elbírálás alá kerültek a történelem során azok, akik a közösség egyik tagját, vagy egészét szolgáltatták ki az elnyomó hatóságoknak. A dolog súlyosságát az is jellemzi, hogy a zsidó liturgia legfontosabb - naponta háromszór elrecitált - imájában, az Ámidában, a Tizennyolc áldásban, ami magában foglalja mindazokat a fohászokat, ״amelyek az egyes emberek és az egész közösség legalapvetőbb szükségletei”23, külön fohászt mondunk24 a ״besúgók” ellen. Ebben azt kérjük, hogy ״a besúgoknak ne legyen reményük...”25. A zsidó jog odáig megy el, hogy a besúgót bizonyos rituális feladatok ellátására alkalmatlannak tekinti (Tóra-másolás, kóser vágás stb.)26, sőt a besúgónak ״nincs része a túlvilági életben”27. A Törvény meghatározása28 szerint: ״minden anyagi kárt, amelyet tettével okozott, vagyonának a legjavából kell jóvá-22 Cháféc Chájim, Hilchot Röchilut 9-es elv illetve a Hilchot Láson Hárá 10:2. alapján.; 23 Misne Tora, Az ima törvényei 1:4.; 24 Sámuel imája - Zsidó imakönyv 63. 1.; 25 Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos helyeken, ezen kívül is külön imát mondtak a mószerek ellen. Például Kismártonon minden hétfőn és csütörtökön a reggeli ima keretében. Lásd erről: Sitten und Gebrauche Einer Judengasse - Minhag Asch (Székesfehérvár 1908); héber nyelvű fordítása: Chodes Böchodso - Luách 5764 78. 1. Kismártonon ennek külön történelmi okai voltak, mivel 1721 körül maga a város főrabbija kényszerült menekülni, besúgók ténykedése miatt. Lásd még erről és az egész besúgók témájáról: Encyclopedia Judaica Vili. kötet 1364-1373. !;26 Sách, Sulchán Áruch, Chosen Mispát 388:53.; 27 Misné Torá, A testi sértés és ember általi károkozás törvényei 8:9.; Sulchán Áruch uo. 9. Mindennek az alapja a Talmudban, a Gitin (7a.) és a Ros Hásáná (17a). traktátusokban található.; 28 Sulchán Áruch uo. 2.; 29 A Römá ezt kiegészíti, hogy örökösei csak abban az esetben kötelesek a kártérítésre, ha azt még a besúgó életében odaítélte a bíróság a kárszenvedőnek. 9
