Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-04-01 / 56. szám
mészet törvényeinek egységességéről, míg a technológia fejlődése megkönynyítette az egymás közti kommünikééiót, a földgolyó bármely pontján élünk is. Ennek ellenére, továbbra is az egység hiánya figyelhető meg. A házasságok felbomlanak. Az emberek farkasok, kegyetlenül bánnak egymással. Nem mindig törődünk a rászorulókkal. Ez a köztünk és az Örökkévaló között még minding fennálló dichotómia következménye, mivel még nem békéltünk meg teremtőnkkel és azokkal a magasabb eszményekkel és értékekkel, melyeket egy ilyen viszonyulás megkövetel - mivel még nem teremtettük meg az összhangot a mindent átható teljes egységgel: az Örökkévalóval. Elgondolkodtunk-e már azon, hol találkozik a föld és az ég? A teremtés folyamata nem más, mint kihívás e feladat teljesítésére: a saját realitásunk és az Örökkévaló realitása között fennálló szakadék áthidalása. Ha egységet teremtünk saját életünkben, olyan dominó-effektust indítunk el, amely végighullámzik az egész kozmikus rendszeren és olyan erőket egyesít, melyek évezredek óta harcban állnak egymással. Életünk csak akkor válhat értelemmel telítetté, ha tudjuk: feladatunk nem más, mint a mennyei és a földi, az emberi és az isteni összeházasítása. Hol találkozik tehát az ég és a föld? Küszöbünk előtt. Számtalan előadásai során, melyekét műholdak és kábelek sugároztak szerte a világon, a Rebbe gyakran buzdított a modem kommunikációs lehetőségek kiaknázására, hogy egyesítsük az emberiséget. Elmagyarázta, hogy a világon élő emberek, akiket eddig tér és idő elválasztott, hirtelen egységet alkotnak, s ez lehetőséget teremt számukra, hogy együtt tanuljanak, együtt imádkozzanak, és együttesen határozzák el milyen jó cselekedeteket hajtanak végre, és ezáltal univerzális együttlét-hullámot indíthatnak el.- Hajlamosak vagyunk azt hinni - mondta a Rebbe -, hogy e többmilliárd lakosú földgolyó egyik elrejtett zugában élve aligha tehetünk bármit is. Ma azonban tisztán látjuk: ha egyetlen ember gyertyát gyújt, bevilágíthatja az egész világot. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédének válogatását tartalmazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company. Egység^ mázzá meg, melyet képesek vagyunk megérteni. A Biblia tanulmányozása áltál egyesülünk az Örökkévaló bölcsességével és a Bibliában leírt parancsolatok betartásával végrehajtjuk az Örökkévaló akaratát. Ily módon tehetjük meg az első biztos lépést az istenivel való egyesüléshez vezető úton, amely lehetővé teszi, hogy átlépjünk azt a határt, amely elválasztja a mi körülhatárolt realitásúnkát az Örökkévaló végtelen realitásától. Amikor érzékenységünket a bennünk lakozó spirituális erőkhöz emeljük, megtanuljuk miképpen szeressük a másikat anélkül, hogy egyikünk is megalkuvásra kényszerüljön. Az emberek között fennálló különbségek mellett észrevesszük azokat a közös szálakat, melyek összefűznek bennünket. Immár nem önös érdekeink prizmáján át szemléljük a világot, hanem egyre mélyebbre hatolunk saját lényünkbe és felfedezzük a bennünk rejtőző fényt, amely lehetővé teszi az emberiség különbözőségében rejlő harmónia kibontakoztatását. Ez az egység jelen lesz minden cselekedetünkben. Az elfogyasztott étel átalakul energiává, amely arra sarkallja lelkünket, hogy beteljesítse isteni küldetését. Az emberek, kikkel találkozunk, lehetőséget adnak jó cselekedet megtételére. Ha minden egyes cselekedetet és anyagi tárgyat gázló kőnek tekintünk, melyek egy jóval spirituálisabb tartómányba vezetnek, egyre közelebb jutunk világunk meghatározó forrásához és ahhoz, hogy felfedjük az ״edényekben” rejlő fényt. így mind a magunk, mind az Örökkévaló szempontjai szerint egyesülünk az istenivel. Olyan módón gyakoroljuk az erényt és a szeretetet, amely az Örökkévaló erényét és szeretétét követi. Értelmünket az Örökkévaló bölcsességének kifejezésére használjuk. Mindaz, amit teszünk, az Örökkévaló fényének feltárására szolgáló metaforává válik. Ez pedig már a valódi egység. Hogyan egyesülhetünk az Örökkévalóval még a mi időnkben? A történelem tanúbizonyságát adja, miképp kereste az emberiség az egységet. Az elmúlt évszázadokban bekövetkezett tudományos-technikai forradalom eredményeképp egyre több ismerettel rendelkezünk a materiális világ belső működéséről. A világ olyannyira ״őszszezsugorodott”, hogy egyszerűen ״világfalunak” nevezzük. A különféle tudományágak eredményei lehetővé teszik, hogy fogalmat alkossunk a térvesszen homályba az istenihez fűződő kötelék, hogy az ember, saját szabad akarata által vezérelve, maga hántsa le az ״edény” egymásra rétegződött búrkait, hogy feltárja a fényt. E folyamat megkönnyítésére az Örökkévaló különféle lépcsőfokokat teremtett, egy olyan létrát, melyen felfelé kapaszkodva az ember egyre magasabbra léphet, míg végül egyesül teremtőjével. Történt egyszer, hogy egy férfi felkereste a rabbit és arról panaszkodott: milyen nehezen megy sora, mennyi gonddal küszködik otthon és munkahelyén. Elmondta, hogy bármennyire is próbál úrrá lenni ezeken, nem jut egyről a kettőre. A rabbi úgy vélte, Jákob álmának bibliai leírása megoldást jelent gondjaira.- Jákob álmában létrát látott, mely a földön állt, ám teteje az égbe nyúlt. A létrán pedig az Örökkévaló angyalai jártak fel és alá. Hirtelen Jákob megpillantotta az Örökkévalót, aki fölötte állt ... és az Örökkévaló így szólt: ״íme én veled vagyök.” A rabbi elgondolkodott és a férfira nézett.- Miért van az, hogy az angyalók először felfele, majd lefele jönnek, amikor megjelennek az égből? - kérdezte. - Mert az embernek is először létrát kell ácsolnia, s felfelé iparkodnia e materiális világból a spiritualitás felé. Akkor cselekedetei megszentelik egész életét, ״angyalokat” teremtve, akik felfelé mennek. És amikor lefelé jönnek, megjelenik velük az Örökkévaló és válaszol imáidra. Ez a kozmikus metaforikus struktúra azonban bizonyos veszélyeket rejt magában. Az Örökkévaló ezért nem ״légmentesen elzárt” realitásnak teremtette létezésünket. Még az az ember is, akit teljességgel leköt a materiális világ, időről-időre megpillantja a tágasabb realitást, mivel az Örökkévaló mindig lehetővé teszi, hogy egy aprócska fénysugár keresztültörjön az ״edényen”. Egészen váratlanul átélhetünk valamit, ami egy magasabb igazság hírnöke. Rajtunk múlik, felismerjük-e és aszerint cselekszünk, megtaláljuk-e a módját az istenivel való egyesülésnek. E célból kaptuk a Bibliát, a legnagyszerűbb metaforát, amely az Örökkévaló bölcsességét olyan nyelven fogai-3
