Egység, 2004 (54-55. szám)
2004-07-01 / 54. szám
is gyakorolja. Nem értem miért lenne provokatív a nyilvános hánuka ünnepség, és megmondom őszintén más vallások jelképeit sem találtam ránk nézve provokatívnak. Ettől szép a demokrácia, mindenki mindenkivel megismerkedhet.” Mucsi Éva üzletasszony hozzáteszi: ״Nekém éppen azok a szegény otthon nélküliek tűntek fel a hanukai ünnepségen akik a körtáncba bekapcsolódva, egy kis ünnepi fánkot falatozva, éppen közöttünk találtak melegséget a hideg téli estéken.” Az ünnepre Pestre látogató, a nyugáti téri ünnepségen résztvevő, s több magyar politikussal is közösen hanukázó Yonah Metzger (Izrael Állam jelenlegi askenáz főrabbija) a Pesti Jesivában kifejtette: a magyarországi zsidóság a reneszánszát éli, őt pedig örömmel tölti el, hogy a zsidók félelem nélkül tehetnek eleget a nyilvános gyertyagyújtás micvájának - szemben más, nyugat-európai országokkal, ahol rosszabb tapasztalatai vannak. (A főrabbi konkrétan Franciaországot és Belgiumot nevezte meg.) A főrabbi ezek után a Nyugati téren dalra fogta Budapest főpolgármesterét illetve a majdnem ezer fős ünneplő törneget, és kifejtette, hogy itt látja igazán beteljesülni a csoda hirdetését, a pirszumé niszát. Azon a téren, ahol nem is olyan rég a zsidóknak félniük kellett, ma nyíltan ünnepelhetnek. Provokáció-c az önmegismertetés? Akadnak azonban, akik nem pusztán a zsidóság utcára, Szigetre vitelétől, de annak módjától, sőt kivitelezőitől is viszolyognak, a lubavicsi mozgalmat, egyáltalán: magát a chászidizmust idegen testnek tartják - annak dacára, hogy a chászid mozgalmak fellegvára valamikor nem Brooklyn és Bné Brák volt, hanem természetesen a vidéki Magyarország. Az ilyen nézetek gazdái szerint a Chabad, ha már külsőségeitől nem szabadul meg, legalább amerikai rámenősségét visszafoghatná, elvégre Magyarországon vagyunk. Egy magát megnevezni nem kívánó fiatalember úgy vélte: nem szül jó vért a ״missziós” színezetű kiállás, miután a nem-zsidók felé a kirekesztettség érzését hordozhatja. A Chabad nyilvános szerepléseinek egy része a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákat erősíti. Szerényt Gábor esztéta nem tartja ezt az érvelést kielégitőnek: ״Bármit mondjon vagy tegyen az ember, azzal ingerli az antiszemitákat. Kizárólag az öngyilkosság elkövetésével tanúsíthatnánk irántuk olyan fokú tapintatot, amely elfogadható lenne a számukra. Nem érEgység Kardos Péter főrabbi a Nyugati téren hassa önmagát.” Tamás Gáspár Miklós filozófus szerint pedig: ״A zsidóság a magyar nép értékes része, ennél fogva büszkén megmutathatja magát a nagyvilágnak.” A zsidóság része ennek a társadalomhagyományokat bemutató sátrat működtetni a Pepsi Szigeten, nagyon sokan őrült ötletnek vélték ezt, és óvva intettek bennünket tőle, nyilvánvalóan az antiszemitizmustól tartva. Megmondom őszintén, hogy az első napon a sátor felé baktatva nekem is kissé remegett a lábam. Egyhamar kiderült azonban, hogy a bátor vállalkozás sikeresnek bizonyult. A sátron keresztül sok ezer fiatal zsidót értünk el, akiknek egyrészt a zsidósággal első kapcsolatot nyújtottunk, másrészt azt mutattuk meg nekik, hogy nem kell félni zsidónak lenni. Van azonban egy további érdekesség is: a Sátor látogatóinak elég nagy százaléka ״antiszemita”, ezek az emberek kapva-kapnak életük első lehetőségén, hogy gyűlöletük tárgyával, az eddig személyesen ismeretlen zsidóval elbeszélgessenek. Mi őket is megpróbáljuk nyugodtan fogadni, és általában egy tíz perces beszélgetés után kidérül hogy a gyűlölet legfőbb oka az ismeretek hiánya. Azt vagyunk képesek a legjobban gyűlölni és arról hiszünk el bármit, amit nem ismerünk. Egyszer egy fiatalember úgy állt fel mellőlem, hogy ״most már csak a nem vallásos zsidókat utálom, ti jófejek vagytok”... Ha a zsidók, és kifejezetten a vallásos zsidók a modern informatika világában is a ״gettóba” zárkózva maradnak, akkor még ta- Ián egy újabb Tiszaeszlár sem kizárt.” Túl azon a nehezen vitatható tényen, hogy az antiszemitizmus gerjesztése soha nem vezet jóra, markáns vélemények hallhatók abban a tekintetben is, hogy itt mégiscsak egy minoritás jogainak gyakorlásáról van szó. Lapunk kérdésére dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke kifejtette: ״Rendkívül fontos az egész társadalom számára, hogy a zsidóság otthon érezze magát Magyarországon, szokásait, vallását gyakorolni tudja - jómagam tehát maximálisan támogatóm azt, hogy a kulturális életben való részvétel által minden zsidó megvalósíttek egyet az önkorlátozó félelmekkel, mert a tapasztalatok azt mutatják, egyesek adott helyzetben mindenképpen célpontot találnak maguknak. Mint köztudott: az antiszemitizmushoz nincs is feltétlenül szükség zsidóra: az áldozat hovatartozása indifferens. Meglehet, a Chabad tempója kicsit amerikai, kezdeményezésüket azonban - s azt, hogy felvállalják magukat és hitüket - csak üdvözölni lehet.” A Chábád vezetői, akik az alapító Oberländer rabbin kivül mind echte magyár zsidók és a körülményeket jól ismerik, úgy vélik a nem-zsidó társadalom felé is fontos szerepe van a hagyományos zsidóság nyílt bemutatkozásának. Köves Slomó rabbi a következő epizóddal illusztrálja ezt: ״Amikor hat évvel ezelőtt úgy gondoltuk, érdemes lenne a zsidó 9
