Egység, 2003 (51-52. szám)
2003-07-01 / 52. szám
Egység Magyarország sem más... Beszámoló a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének nyári szemeszteréről jesiva bócherek és olvasunk a Szidurból, imakönyv jut mindenkinek. A fiúk mesélnek a világ más tájain élő zsidó közösségekről és persze kérdezünk mindenfélét. Láthatóan ők is élvezik. Nekik a zsidóság természetes, itt pedig sokan vagyunk akik most fedezzük csak fel a judaizmust. Sosem késő, biztatnak minket és örülnek, hogy segíthettek. (Tényleg sosem késő: mikor tavaly Szivén 18.-án, a briszem után beszélgettünk a mohéllel, azt mesélte hogy volt már 72 éves ״ügyfele” is.) A nap végén, mikor már kissé fáradt a társaság és úgy érezzük, hogy több újat már nem vagyunk képesek tanulni, beszélgetni kezdünk Báruch-hal a zsidóság mindennapjairól. Hamar eltűnik a fáradtság és ismét szenvedélyes viták bontakoznak ki. Rabbink humora és szerénysége a tőlünk távol eső szókásokat is testközelbe hozza. Mindenre van egy-egy chaszid történet és sokszor személyes visszaemlékezés is. Hihetetlen, hogy a Talmudban van válasz a modem kor összes kérdésére. Persze ehhez gondolkodni is kell. Ez azonban még izgalmasabbá teszi válaszkeresést. Látom már, hogy őseink is nagy útkeresők voltak csak nekik maga Örökkévaló adott útmutatást. Most már mi is részesei vagyunk ennek az örökségnek. Mikor a lubavicsi chaszid közösség Amerikába érkezett az Elter Rebe közeli chaszidjait is meglepte azóta szállóigévé vált mondásával: Amerika sem más... Pedig akkor nagyon másnak tűnt. Ma már szinte minden amerikai városban van zsidó közösség és bármely éjszakai szupermarketben lehet kóser élelmiszert venni. A soá utáni időkben pedig Rebbe küldöttei a világ rengeteg más országában segítettek a zsidó élet újraindításában. Mi sem ülnénk itt a szabadegyetemen ha a Rebbe nem küldi Budapestre Báruchot. Magyarország sem más... Singer Aser 11 és a Talmudot olvasunk. Vannak köztünk huszonévesek és nagymamák is. Szülők akik a fiukkal, leányukkal együtt tanulnak. Néha 40 fok van, a ״normális” emberek a strandokon tapossák egymást, mi pedig Rasi kommentárjain vitatkozunk. Repül az idő. Tényleg már eltelt egy hét? Hihetetlen. Akkor egy hét múlva vége is? Szerencsére nem, a zsidó szabadegyetem egy 6 szemeszterből álló sorozat és mi még csak a 2.-at végezzük. Kezdjük megérteni a miérteket és már vitatkozunk is. Tényleg ez a helyes válasz? És mi van ha erre még a talmudi bölcsek sem gondoltak. Parázs viták alakulnak ki. Igazi Jesiva hangulat. Persze végül nem sikerül bebizonyítani, amit szerettem volna. Hiába, sok évszázad vitái után újat találni nem könnyű. Rövid szünetét tartunk, jókat beszélgetünk, és persze döntjük magunkba a teát, senki sem szeretne elbóbiskolni a nyári melegben, nehéz rész következik, Kabbala és zsidó filozófia. Az Örökkévaló neveinek jelentése, hogyan érthetjük meg azt, ami emberi ésszel felfoghatatlan, mi a célja a fizikai világnak, mi az értelme a parancsolatoknak, hogyan tehetjük a világot jobbá? Mintha ezeken a dolgokon már gondolkodtam volna. Most pedig még értem is. Azért eltart egy ideig amíg kezdünk otthonosan mozogni a chaszid mármorok gondolatmenetében. Slomó kitartóan magyaráz, ha elakadunk mindig van egy újabb hasonlata. Ha nem értjük az egyik irányból akkor elmondja máshogy. Igen, ez is mennyire hiányzott eddig. Törvényeink és a szokásaink most már nem csak ősi folklór számomra, értem hogy mi miért van sőt a végén azt is megértem, hogy vannak dolgok amikét nem érthetünk meg. Józsuával tanulni Ki ne olvasott volna Bibliát? De vajon mennyit értettünk meg a Tórából? A szabadegyetemen mindennap elolvasunk egy hetiszakaszt és ízekre szedjük, rengeteg kérdés és a rabbik mindig tudják a választ. Ha a magyar szöveg nem világos akkor megnézzük az eredetit sőt a kommentárokat. Hirtelen minden élővé válik. Josuával együtt értjük meg a csodákat és újra megerősítjük a szövetséget. ״A könyv népe” mondta rólunk Mohamed, és íme most már mi is részesei vagyunk a 3 ezeréves tanulásnak. Az ebéd utáni pihenő időben beugranak hozzánk a pesti A világ lényege Mikor kamaszok voltunk állandóan a ״világ lényegén” vitatkoztunk. Voltak köztünk amatőr buddhisták, reform kommunisták, hívő ateisták és frissen keresztelkedettek is. Néha szó esett a nagy titokról is: én zsidó vagyok, te is? Nahát, már sejtettem egy ideje, csak nem akartam szóba hozni. Ritkán beszéltünk erről, mégis jelentett valamit nekünk. Hogy mit, azt nehéz megmondani. Talán a közös fájdalmat, csupa rettenetes történet, láger, gettó, munkaszolgálat, de mi mégis itt vagyunk és eszerint nem egyedül. Folytattuk az útkeresést, töretlenül. Furcsa, az asszimiláns zsidók között milyen sok útkereső van... Van még zsidó út? Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak, de én abban biztos voltam, hogy zsidó út már nincs. Volt valaha régen, de mai modern világban ez már nem érvényes. Ami elmúlt az elmúlt. Egy épeszű ember pedig nem foglalkozik olyan dolgokkal, amik nincsenek. De az az örök útkereső odabent csak nem nyugodott, hiányzott neki valami, kutatta, kereste és nem találta. Pedig mi mind olyan okosak vagyunk! Sok-sok éve már annak, mikor előszőr a kezembe akadt az Achdut - Egység újság. Édesanyám rajta volt a levelező listán. Elolvastam és megdöbbentem. Itt Budapesten elő zsidók? Nem szakadt meg hát az ősök fonala? Elkezdtem utánanézni és kiderült, hogy sok ember él ma is zsidóként. De hiszén akkor ez egy olyan út, amin lehet járni. Akkor talán megérthetem, hogy mit is jelent zsidónak lenni. Vettem jó pár könyvet és elkezdtem tanulni. Minden új volt számomra. Strand helyett Talmud Akkor nem hittem volna, hogy egyszer majd itt ülünk jó harminc egynéhányan, egy igazi Jesivában, Budapesten
