Egység, 2003 (51-52. szám)
2003-07-01 / 52. szám
Egység ״Miért olyan okosak a zsidók?” Gondolatok a Sziget Fesztivál 2003 Zsidósátráról ״Ha nem teszünk különbséget, akkor már nem is vagyunk Zsidók?” - Ez az idézet jár a fejemben azóta, hogy Köves Slomó rabbi megkért, írjam le a Pepsi Sziget 2003 zsidó sátrában megélt élményeimet. A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme két hete alatt megismertük egymást annyira, hogy tudásban felvértezve, a vak ló bátorságával elvállaljam a megtisztelő meghívást. Könnyű dolgom volt azzal az úrral, aki arra volt kíváncsi, - miért olyan okosak a zsidók? - válaszért odaküldtem Oberländer Baruch rabbihoz, aki megmagyarázta neki 10 Ft-ért. A kérdésre, hogy mit veszünk az összegyűlt 10 forintokból, a válasz: ״hát limuzint...”. Érdekes kísérlet volt megmagyarázni miért vagyunk a Szigeten, miért gyújtunk köztereken Chánuká gyertyákát, és hogy miért tapossuk tankokkal a palesztin kisgyerekeket (Sic!) Volt üzenő fal. Mindenki ráírjatta az üzenetét úgy, mintha kvitlit tett volna a Kötél réseiben. Valaki azt írta: ״Éljenek a melegek!”, valaki eléírt egy ״F” betűt. Volt, aki a palesztinokat féltette tőlünk, és volt aki minket, zsidókat féltett, és volt aki azt kérte, hogy Zsuzsi szeresse őt. Fiúk lányok külön, de táncolnak Éjfélig folyamatosan hömpölygött a nép, rabbit kérdezték, és 0 kitartóan válaszolt. Smulik Raskin rabbi közben zsidó-disco énekes sztárjaként elénekelte, és a negyven-ötven hallgatóság vele énekelte: ״Ám Jiszráel cháj!”. Ä táncolok hamar megszólták, és elfőgadták, hogy a fiúk-lányok külön táncolnak, sőt a tájékozatlan újakat el is igazították e felől. Örömmel láttuk, hogy visszatérők is szép számmal voltak. A sábe sz i gyertyagyújtás meghatóan kedvés, bjos, érzelme volt, leh e 11 e k vagy százan. A szombat és vasárnap éjszakai disco fergeteges volt. Jó volt megtapasztalni, hogy párbeszédre, egymás megismerésére, a Sziget is jó hely. Jövőre Jeruzsálemben! (ha nem, akkor a Szigeten!) Vencel György évben a zsinagógában nem tudtunk találkozni! Ezután...? Nem tudom hova tegyem Önt Tanár úr, aki nem értette, miért nem adventisták a zsidók? Nehéz dolgom volt megmagyarázni azt is, hogy nem kaptam felhatalmazást a hat millió Soáhban elpusztított Hitsorsósaimtól, hogy nevükben bárkinek is megbocsássák. Örülök, hogy a három grácia Romániából meg akarta érteni, a Fekete-tenger mellett látott ortodox zsidók étkezési, életvezetési szokásait. Büszke vagyok, hogy a zsidó középiskolában érettségizett fiatalember - bár tfilint nem légolt -, megértette a Smá üzenetét. Vallástálanként érkezett, zsidóként távozott? Remélem igen! Tettél-e ma már tfilint? Naponta délben kezdtünk. A bócherek nagy lelkesedéssel kérdezték a szigetlakókat: ״zsidó vagy?, raktál már tfilint?” Mi többiek felállítottuk a rabbi széket a ״gyóntató asztallal” (kérdezd a rabbit!), az asztalokat, melyeken sorakoztak a könyvek, a tfilin, az imakönyv, a Chumás, a Talmud. A sátor másik felében a lubavicsiak a Haver egyesület tagjait látták vendégül, nagy örömömre Verő Tamás rabbival és Illy Lucával az élen. Fehér trikókat adtak, textilfestéket, és segítséget, hogy a keresztnevüket héberül maguknak felfessék kíváncsiskodók. A bócherek fáradtságot nem ismerve keresték az elveszett bárányokát. Örömmel közlöm, sokat meg is taláttak. Hozzánk meg félénken, szerényen, kíváncsian jöttek azok, akik még tudnak kérdezni. Mi lesz sok 10 forintból? Kedves H. Zsuzsa! Remélem mindkéttőnknek ugyanolyan nagy élmény még ma is az a villámlás szerű felismerés, hogy mi, zsidók egy szemvillanásból meg tudjuk érteni a másikat. Ugye zsidóhoz mész feleségül? Hálás vagyok, hogy a Szigeten összefutottam veletek Székesfehérváriak, mert az elmúlt tíz 7
