Egység, 2003 (51-52. szám)
2003-07-01 / 52. szám
különbözőbb fajta fizikai, szellemi és lelki durvaságok. Szellemi válságot élünk át - lelki válságot. Sokan annyira belefásultak, hogy már reménykedni se mernek abban, hogy jobbra fordúlhatnak a dolgok. Hogyan vihetünk értelmet ezekbe a furcsa, nehéz időkbe? Úgy, hogy megértjük az emberi haladás mögött álló lelki erőket. A mi generációnk A történelem folyamat: minden nemzedék túllép az őt megelőzőn. Evszázadokkal ezelőtt, a tömegkommunikáció és a világjárás előtt, az emberek a saját falujukban lakókon kívül alig ismertek embert. Teljhatalmú monarchák uralkodtak. A középkorban az emberek életét az intézményesített vallás és a merev társadalom szabályozta, amely - bár gyakorta a személyes szabadság árán - mélyen gyökerező értékrendet kényszerített rájuk. A XVIII. század elején, az úgynevezett ״felvilágosodás” idején újfajta gondolkodásmód kezdett elterjedni, s Európában demokratikus gondolatok hódítottak teret. Az 1789-es francia forradalmat követően Napóleon felkarolta a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét, s egyenjogúságot ígért az elnyomottaknak. Ez az újonnan lelt szabadság azonban komoly lelki hatásokat okozott, amelyek később engedékenységhez, erkölcsi anarchiához és istentelenséghez vezettek. A ״szabadságot” mind gyakrabban értelmezték ״engedélyként”: a törvény kötelékeitől megszabadult emberek gyakran legalantasabb vágyaik felé mozdultak el, felhagytak az egészséges, istenfélő társadalom számos hagyományával. A tudományos forradalommal és az újfajta liberalizmussal párosult felvilágosodás két csoportra osztotta az embereket: azokra, akik olyan szenvedéllyel ölelték keblükre a tudományt, hogy az ateista materializmus kedvéért elutasitották maguktól az Örökkévalót, és azokra, akik a vallásos dogmatizmus kedvéért elutasították maguktól a tudómányt. Lényegében véve mindkét csoport ugyanarra a kérdésre kereste a választ: mi létünk és az igazság értelme? Ez a konfliktus még évszázadokon át folytatódott, mígnem a tudomány - s gyérmeke, a technika - számos ember számára gyakorlatilag lényegtelenné tétte a vallást. A XX. század derekán ez az irány-Nemzedékünk Az idő, amelyben élünk Nem lesz se éhínség, se háború, sem irigység, sem viszály, mert meg- és szétárad a jóság, s mindenből mi kellemes, lesz annyi, mint a por, s a világ egyetlen foglalatossága az lesz, hogy megismerje az Örökkévalót.- Majmonidész, Misné Tóra Mi uagyunk a hetedik nemzedék, amely valóra váltja az Örökkévaló valóságát ezen a földön.- A Rebbe nekelőtt azt kell megértenünk, hogy mindannyian egyedülálló időt élünk. Mivel annyira belemerülünk mindennapi életünkbe, nehezünkre esik kicsit hátrább lépni, hogy így vegyük szemügyre kaotikus környezetünket. A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson Egyfelől lélegzetelállító technikai fejlődés tanúi vagyunk. Alig múlik el nap úgy, hogy ne hallanánk a gyógyszergyártás, a kommunikáció vagy az ipar legújabb vívmányairól. A világ dolgai gyors változáson mennek keresztül - gondoljunk csak a kommunizmus vérontás nélküli összeomlására, amely kommunizmust alig néhány éve még az emberiség jólétét fenyegető legnagyobb veszélyek egyikének tartóttak. E vívmányok folytán a világ mind egységesebb. Személyes szinten azonban példátlan elszigetelődés tapasztalható. Értékrendünk összezavarodott, naponta szűnik meg egy-egy újabb tabu. Válságba kerültünk, nekikeseredetten keressük a boldogságot és a beteljesülést. Szomorú paradoxon: minél több technikai csodát és kényeimi eszközt halmozunk fel, annál inkább látszik szétesni értékrendszerünk. Lelki életszínvonalunkat feláldozzuk anyagi életszínvonalunk kedvéért. Az egészséges családszerkezet széthullása már nem új probléma - immár a második-harmadik nemzedék szenvedi de csak most kezdjük érezni teljes, brutális erejét. Bármerre nézünk is, sajnos ott vannak a bizonyítékok: a leg-A Rebbe vezetése 1950-ben kézdődött, épp akkor, amikor Amerikában már terjedőben voltak az újfajta tudatosság nem túl finom hullámai. Ez később forradalommá fejlődött, amelyben fiatalok fordultak dühödten szüleik konformizmusa és álszenteskedése ellen; az anyagiak hajszolása, ami esetleg kielégítette az előző nemzedékekét, egyszerűen nem volt már elég. A Rebbe vezetése több mint négy évtizedet fogott át, negyven viharos évet, amely mindaddig példa nélkül álló, radikális változást hozott. Ebben a tekintetben a vallási hagyományok talaján álló, de a világi ügyekben is alaposan járatos és iskolázott Rebbe volt annyira felkészült, amennyire vezető csak lehet. S egyben látnoki képességekkel megáldott vezető is volt. E viharos évtizedek folyamán mindvégig mind személyes, mind társadalmi szinten előre megérezte a változásokat, rendületlenül bátorított és tanított, hogyan kezeljük e félelmetes idők problémáit. E generációt a Rebbe mindénekelőtt a végső megváltás egyik nemzedékének látta. Mint a vezetés elvállalásakor tartott első beszédében mondotta: ״Bölcseink szerint Mózes az Abrahámot követő hetedik nemzedék tagja volt. Ez volt az a nemzedék, amelynek élete során a világ a Sinai-hegyen az isteniség mindaddig példátlan megnyilvánulásának volt tanúja. Ugyanígy hetedik a mi nemzedékünk is [a Rebbéé], felelősséggel tartozunk azért, hogy e világot végre az Örökkévaló hajlékává tegyük - s ehhez meg is van a képességünk.” Nehéz időkben értelmes élet Ahhoz, hogy megértsük önmagunkat, s megtaláljuk életünk értelmét, mindé-2
