Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-02-01 / 47. szám
Egység A 150. zsoltár feldolgozása egy kézzel írt, kabbalisztikus imakönyvben (XVIII. sz. vége) lyebb szintjére - és csupán egyikük, Rabbi Akivá tért vissza épségben, a másik három közül az egyik meghalt, a másik megbolondult, a harmadik pedig eretnek lett. E négy embernek olyan misztikus élményben volt része, melyet csak az egyikük tudott feldolgozni. A Talmud (uo. 13a.) egy másik történetet is elmesél: ״Történt egyszer, hogy egy ifjú a tanházban olvasta Ezékiel könyvét és elmélyült a Chásmál tanulmányozásában [egyféle angyal, ld. Ezékiel 1:27., Talmud uo. 13b.], majd egyszer csak kicsapott egy tűzcsóva onnan és elégette őt. Ezek után törölni akarták a Bölcsek Ezékiel könyvét a Szent Iratok közül [hiszen veszélyt jelent olvasóira], Chánánjá ben Chizkijá azonban azt mondta: vajon mindenki olyan nagy bölcs, mint ez az ifjú?”. Vagyis, ez az ifjú olyan mély átéléssel tanulmányozta Ezékiel könyvét, hogy olyan élményben részesült, amit nem volt képes feldolgozni. Azonban bárki más, aki olvassa Ezékiel könyvét, csupán intellektuálisan fog közeledni hozzá (ha egyáltalán képes rá!) és ez nem veszélyes. (Folytatása következik.) A fenti gondolatokhoz hozzászólásokat és észrevételeket szívesen látunk postán vagy email-ben: oberlander@zsido. com Áruchban találhatjuk a közismert részt, ami a parancsolatok gyakorlati megtartására vonatkozik, aki pedig még jobban el tud mélyülni a Tóra tanúlásában, az megláthatja a rejtett részt is, ami a micvák tulajdonképpeni hatása és eredménye, ez a Kabbala. A Kabbalát más néven pnimiut háTorá-nak, a Tóra mélyének, bensőjének hívják. Ez az írott Tannal egyidőben adatott Mózesnek a Szináj hegyén, különböző utalások találhatóak rá már a Szentiratokban is, pl. Ezékiel könyvé nek első fejezeteiben a Merkává - isteni fogat - leírásában. A Kabbala leírása az arámi nyelven írt Zoháron (szerzője a talmudi rabbi Simon bár Jocháj) kérésztül folytatódott, amit több könyv is követett pl. a Széfer Hákáne, Széfer Jöcirá és a Szent Ari (az Ari zál) írásai. A Kabbala a Szóbeli Tan része, azonban a történelem során ezt a részt csak az arra érdemes emberek tanulhatták. Miért nem tanulhat mindenki Kabbalát, miért félnek ettől? Először is fennáll annak a veszélye, hogy ha valaki elmélyül a misztikában, nem fogja észrevenni, hogy ez csupán a micuák teljesítésének egy magasabb szintje és esetleg önmagukban fogja értelmezni a misztikus tanokat. Istenhez azonban kizárólagosan a micuákon keresztül lehet eljutni, pl. úgy hogy felrakjuk a tfilint, pihenünk Szombaton, stb. Ha csak fogalmakon meditálunk, nem érhetjük el Istent. A veszély tehát az, hogy ha az ember elmélyül a misztikában, azt hiheti, hogy már nem kell a Sulchán Áruchon keresztül szemlélnie a zsidóságot, és igy épp a lényeget, az Istenhez vezető utat veszíti el. Van azonban egy gyakorlati oldala is e kérdésnek. Az előbb említettem, hogy a kabbalisták célja az, hogy misztikus (״isteni”) élményt nyújtsanak, hogy az emberek érezzék Istent, erre azonban nem mindenki képes. A Talmud (Chágigá 14b.) elmond egy történetet melyben négy nagy Bölcs bement a Párdészbe - a misztikus tanok legméérint is minket, érzelmi kapcsolatba kerül velünk. Egy példán keresztül jobban megérthetjük a három szint közötti különbséget: egy falusi zsidó egyszer levelet kapott a városból, de mivel nem tudta elolvasni, megkérte a melámedet, hogy olvassa fel neki. A tanító felolvasta a levelet, mely így szólt: ״Kedves testvérem, szomorúan tudatom veled, hogy tegnap éjszaka édesapánk elhunyt, a temetésre holnap reggel kerül sor, aláírás: Majse”. A tanító ezután letette a levelet az asztalra, a falusi zsidó pedig elájult. Vajon ki az, aki jobban megértette az információt? Természetesen a tanitó, hiszen csak ő tudta elolvasni, mégse ájult el! A különbség azonban az, hogy a tanító csak elvont fogalomként érthette meg a hírt, míg a falusi zsidó magáévá is tudta tenni a hírt, úgy, ahogy az őt személyesen érintette. Éppen így, amikor már a dáát szintjén dolgozunk fel valamit, ez átviszi az embert az érzelmek szintjére is, hiszen ha valami már érint minket, akkor rögtön (pozitív vagy negatív) érzelmek is ébrednek bennük. Érdemes felfigyelni arra, hogy a fejre való tfilinen kétféle ש (sin) betű van, az egyik - szemből a bal oldali - három szárból áll, a másik - a jobb oldali - négyből. A tfilin az egyetlen hely, ahol ilyen ״furcsa, négyszárú” sin betűvel találkozhatunk. Ennek misztika szerinti magyarázata: A fej a gondolkodás központja, így a fejre való tfilin egyrészt a három szintű •gondolkodást szimbolizálja (ezért a három szárú sin). Másrészt azonban mint említettük a harmadik szint (a dáát) szoros kapcsolatban van az érzelmekkel. Konkrétabban a pozitív érzelmek által ébresztett cheszeddel, és a negatív érzelmek keltette gvurával. így a dáát feleserélhető az érzelmek két fő kategóriájával, a cheszeddel és a guurával, ami a négyes számhoz vezet minket: chochmá, biná, cheszed, gvurá (ezért a négy szárú sin). Többször is szóba került a Kabbala, mi ez pontosan? A Kabbala az az irodalom, amely a zsidó misztikát tárgyalja, ez a parancsolatok lelke. AZohárban (3:73a.) a következő példát olvashatjuk: ahogy az embernek van ismert és rejtett része, azaz teste és lelke - és mindkettő egyaránt fontos, hiszen egyik nélkül sem élhet az ember -, úgy a Tórának is van közismert és rejtett része. A Sulchán 8
