Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-02-01 / 47. szám
Egység Egy esküvő hosszú története A Mechwart tértől a bné-bráki házasságkötő teremig Amikor először szóba került a fiúnk esküvője, természetesen a saját esküvőnk is eszünkbe jutott. Az a huszonnyolc évvel ezelőtti nap, amikor délig dolgoztunk akkori közös munkahelyünkön a Távközlési Kutató Intézetben, aztán megebédeltünk majd kollégáinkkal együtt lesétáltunk a Mechwart téri házasságkötő terembe. készületek már hónapokkal korábban megkezdődtek. Meghívók magyarul, hébérül és angolul. Szálloda, vacsora, zenekar, profi videós és fényképész... Mivei a helyszín Izrael volt, ezek megszervezését a menyasszony családja vállalta. Azért mi is készültünk. Ahhoz, hogy a hüpe alatt kísérhessük az ifjú párt, magunknak is vallásos házasságot kellett kötnünk. Tanulatlanok lévén a háláchában, feleségem felkereste Sálom Sudák rabbi feleségét, Dvorá Léá-t, akitői pontos instrukciókat kapott. Életében először alámerült a miiedében, és már készen álltunk az esküvőre. Szerencsénkre, október közepén Pestre׳ érkezett Oberländer rabbi, Siklós Gábornak - Kati lányunk egykori osztálytársának - esketésére. így a hüpe alatt ugyanaznap este, több mint 28 évvel ״első esküvőnk után”, minket is összeadott. Sajnos, megboldogult szüléink - akik egyébként igencsak meglepődtek volna a dolgok ilyen fordulatán - nem kísérhettek bennünket. A kísérők szerepére kedvesen vállalkozott a Dénes és a Fuchs házaspár. Előkészületek cukorzápor, vodka és hering mellett Máté és Debóra esküvőjét egész ünnepi eseménysor előzte meg, és követte. Péntek este Kirját Máláchiban Josuá Raskin házában gyűlt össze a vőlegény násznépe, legalábbis annak ״kemény magja”. Egymást érték a tósztok, különösen sokan dicsérték Oberländer rabbit és feleségét, Batsevát, akiknek múlhatatlan érdemük volt Máté életének ilyen alakulásában. A köszöntőkben a közelgő esküvő természetszerűleg kapcsolódott össze közelgő rabbivá avatásával. A gazdag asztal mellett sokáig énekeltünk és beszélgettünk, késő éjszakáig együtt maradtunk. Az ünnepségsorozat másnap a zsinagógában folytatódott. Mátét felhívták a Tórához. A felolvasás alatt cukorkákát osztottak szét a teremben, és utána Máténak a földszintről és a női karzatról felé repülő cukorkák záporát kellett kiállnia... kemény kollégiumi körülmények között eltöltött hónapok egy cseppet sem vették el a kedvét a jesivától. Szerettük volna, ha legalább egy évet elvégez a Rádnótiban, de egy hónap után beláttuk, hogy ez sem megy. Ha nehéz szívvel is, de elengedtük Amerikába tanulni. Végül is akkor nyugodtunk meg, amikor másfél év után Pittsburghben meglátogattuk. Sohasem láttunk még ortodox zsidó közösséget azelőtt. Meglepődtünk, milyen kiegyensúlyozottak az emberek. Különösen nagy hatást tett ránk, hogy Máté tanárai szuperlatívuszokban dicsérték a szorgalmát, ami az általános iskolás szülői értekezleteken nemigen fordult elő. Szeretnék - mondták - ha a következő évtől Párizsban tanulna. Nagyon nehéz abba az iskolába bejutni, de Máténak biztos sikerülni fog. Sikerült. Meglátogattuk a párizsi lubavicsi jesivában, majd később is, amikor már Izraelben, Kfár Chábádban tanult. Örömmel láttuk, milyen sok barátja van, mennyi nyelven beszél, milyen jól érzi magát az életben. A hüpe alá állni lehet 28 év után is Az esküvő is, persze, egészen másképp indult mint annak idején a miénk. Az előHogyan is serkent Máté fiam szakálla A házasság híre persze más emlékeket is előhozott. Első nap az óvodában, az iskolában. Máté görög teknősből, mocsári teknősből, varangyos békából álló otthoni állatkertje, amelynek darabjait valami különös szerencsével mind maga találta. Vagy egy még régebbi emlék: visszük haza az újszülött Mátét a kórházból, nézem arcán a pici pelyheket és azon merengek, hogy vajon majd ő is szakállat növeszt, mint én, vagy inkább visszatér nagyszülei szokásához és borotválkozni fog a csibész. Milyen érdekes, hogy a szakáll, a hosszú haj, amiért annyi vitám volt anyámmal, számára már esetleg elvetni való apai hagyomány lesz. Máté szakállt növesztett, de ezt sokkai több és szenvedélyesebb családi vita előzte meg, mint az én szakállam ügyét. Az egész azzal kezdődött, hogy 11 éves korában néhány barátjával elment az újpesti zsinagógába Fröhlich Róbert Tálmud-Tóra órájára. A barátok csak akkor, egyszer mentek, Máté viszont ezután minden héten. Először örültünk, hogy ennyire önálló, hogy olyasmit tanul amibői mi teljesen kimaradtunk. Azon persze izgultunk, hogy nem esik-e baja amíg eljut a Benczúr utcából Újpestre, de lassanként - miután Oberländer Báruch rabbinál folytatta tanulmányait - sokkal megfoghatóbb dolgok miatt is aggódni kezdtünk. Először csak disznóhúst nem evett otthon, aztán más húst sem, végül már kenyeret és tejet sem. És persze egyre soványabb lett. Szombatra, vakációra nem lehetett közös programot szervezni. És ehhez jött még a szorongás, hogy nem fogják-e megverni bőrfejűek az utcán ezt a kipás kisfiút. A Radnóti helyett cfáti jesiva Az igazi meglepetés azonban talán az volt amikor a 13 éves Máté (akkor már sokaknak Slomó), azzal állt elő, hogy ő jesivában akar tanulni. Amikor nyolcadikban félévkor kiderült, hogy felvették a Radnóti gimnáziumba, beíeegyeztünk, hogy fél évet Cfát-on, az ottani lubavicsi jesivában״ töltsön. A héber tudás nélkül, 4
