Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-02-01 / 47. szám
PUR1MI CSODA - SAJÁT ERŐBŐL Hogyan várja egy zsidó a csodát? Mesélik, hogy volt egyszer, hol nem volt, egy egyszerű zsidó ember, akinek nem ment túl jól a sora. Lassanként mindenét elvesztette, tártaiékai az utolsó morzsáig kiürültek. Amikor már nem volt más kiút, úgy döntött, hogy egyenesen az Örökkévalóhoz fordul segítségért: Termető Jóisten, add, hogy ezen a héten nyerjek a lottón - imádkozott teljes szívből, majd alig várta a húzást. Az eredmény sajnos nem volt nyerő a számára, így a következő héten is az égre emelte a szemét. A harmadik héten se adta fel a reményt, és tiszta hittel bízott csődában. A negyedik héten azonban, amikor megint csak fohászra nyitotta volna ajkát, mennyei hang hallatszott: ״Fiam!” - így a hang - ״Ha nyerni akarsz, legalább vegyél egy lottót...”. Nem elég ölbe tett kézzel várni a csodát - a csodáért tenni is kell. Ezt a tanulságot is levonhatjuk a purimi történetből. Amint nyilvánvalóvá vált a zsidók számára a véres rendelet, azon nyomban tevékenykedni kezdtek. Eszter Királynő az ima és böjt után bátran a király elé lépett, és kiállt népe igaza mellett. így van ez minden nemzedékben és korban is. Ahhoz, hogy a zsidóság élni tudjon, tennünk kell. Mindannyiunknak tennünk kell annak érdekében, hogy Iskolát építsünk, Jesivát tartsunk fen, rászorulókat lássunk el. Mindannyiunknak egy egy téglát kell adnunk. Ki a tudásávaí ki pedig anyagiakkal járulhat hozzá a véget nem érő munkához. A közmondás is úgy tartja: ״Segíts magadon, az Isten is megsegít! ” Köszönet jár mindazoknak, akik eddig is segítették munkánkat, és kérjük minden olvasónkat, hogy a jövőben se feledkezzenek meg rólunk. Minden fillér számít... Oberländer Báruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Dr. Komáromi Péter 25 000 Gulyás Péter 20 000 Ligety Loránd és Mária 15 000 *Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befizetett adományok adómentesek. Egység utcai Tajrászba. Rajta köszörültem korán kifejlett szociális érzékemet). Nini, most látom hogy a ״Liba” tulajdonképpen Engelke mellett ül balról, de ez sem biztos. Sajnos ennyi az egész. Jó páran nincsenek a képen. Nem találom Kesztenbaum Pétert, (nem rokona a sakternak), de lehet, hogy temetésre ment; ő már akkor kedvelte ezt a műfajt. Schlanger Laci sincs itt (bár ki tudja), Spitzer Gabi sem. Volt egyszer egy Tajrász, volt egyszer egy osztály (vagy több) volt egyszer egy Obi. * * * Apropó Obi, aki miatt ez az egész ״tetemrehívás” történik. Van valami, ami a kitűnő D.G. cikkből kimaradt. Amikor Obi a mészárszékben (is) volt, meg a Tajrászban is, úgy szokott ״leszaladni egy percre”, hogy azt mondta ״fiúk, ti csak cházero/jatok” (vagyis ismételjétek a tanult gemóre penzumot). Amikor aztán, órák múltán, visszajött, lelkiismeretesen megkérdezte: na fiúk, cházeroltatok? Amikor egyszer egy papa megkérdezte, hogyan egyezteti össze stb. (tipikusan ״magyar” kérdés), Obi a legkomolyabban ezt válaszolta: Uram, a Talmud szerint Ráchmáná libá bájjé (Szánhedrin 106b.). Ez egy majdnem lefordíthatatlan szójáték, ami azt mondja, hogy ״az Isten a szívet kéri”. A szív (héberül /év) - arameus váltózata a libá, ami persze magyarul - liba... Legyen Obi emléke áldott és sikerüljön unokájának helyreállítania Pesten a Tóra (jog)folytonosságát. Hiszen Bölcseink szerint ״A Tóra vissza-visszatér szálláshelyére”. Naftali Kraus üveggel). A két következő ismeretlen. A következő sorban (második fentről) több az ismeretlen. Gyakorlatilag csak a Zingica fölötti világítóképű fiúban vélem felismerni a Szigonyt (Lőwinger Ervin - Pinchász - Dagi); ma New-Yorkban egy iskolabusz vállalat boldog tulajdonosa, aki nem elég, hogy üres óráiban verseket ír, hanem még el is küldi őket - nekem. (Hogy a mamája néha eljött - jóval később, a csornai jesivába, megmosni az Ervinke lábát - az most nem tartozik ide.) Mellette (balra a negyedik) úgy tűnik Áser (Usi) Deutsch (Bimbula), Deutsch Gábor Izraelben élő testvére, 10 gyermek boldog édesapja. A következő ismeretlen, utána talán Kohn Harry (akit mindenki irigyelt, és szekált, fantasztikus nevéért. Méghogy Harrry!). Marad az utolsó, alsó, ülő sor. Itt, úgy tűnik, a fiatalabbak vannak - a többség ekkor már 14-15 éves volt; én valószínűleg már jesivába jártam. Itt alig ismerek valakit, inkább csak találgatok: középen, az Obi és Zingica között, (talán) a kis Schönberger, (Ervin Schőni, aki már akkor dollárral üzletelt). Mellette jobbra (talán) a Lebovits (Liba, kinek a nővére a csabai ros-jesive felesége lett, rengeteg ízléstelen vicc alapanyagát szolgáltatva). A sorban harmadik (jobbról) talán a Vini (Winográy - Ne ugrálj) Laci, (akinek az apja orosz hadifogoly volt, elvette a Vini anyját és itt maradt Magyarországon. Neki szokta a Ros jesiva Csornán, reb Dóvid Kremer, naponta mondani: Jaszef-Jehüdó, maradj már csendben. Ma ő is itt van Izraelben, évekig ő adta ki a belügyminisztériumban a fegyverviselési engedélyeket). Mellette balra (talán) az Engelke (Engel Tibor, az egyetlen fiú, aki Angyalföldről jött be naponta a Dob JesiVAkáció 2002 Nyári Zsidó Szabadegyetem Új időpontban: július 14-26! Két hét alatt átfogó ismereteket szerezhetsz a zsidóság minden területéről! A megújult órarend és témakörök egykori hallgatóinknak is érdekes programot kínálnak! Budán, nappali- és esti tagozaton, különleges szöveggyűjteménnyel, étkezéssel, vidéki hallgatóknak szállással, térítési díj nélkül. További információ az Egyesület címén kérhető. 11
