Egység, 2001 (43-46. szám)

2001-05-01 / 45. szám

Egység MOST MÁR MINDNYÁJAN SZABADON... Az Egyiptomi kivonulás történeté­­nek sok sok részletét a különböző Midrásokban (Tóramagyarázatok) találhatjuk. A midrás szerint a ki­­vonulásban még nem egységesen vettek részt Jákob egyes leszárma­­zottjai, ráadásul az Egyiptomot el­­hagyok között akadtak más erede­­tű népek is. Mindez azonban Jákob leszár­­mazottjainak néppé formálása előtt történhetett. Miután a zsidók együttesen elfogadták a Tórát és a Szináj-hegy lábánál kimondták: ״elfogadjuk és meghallgatjuk” ez­­után a zsidó nép egy egységgé, forrt amelynek minden részlete nélkülözhetetlenné vált. Ahhoz hasonlítja ezt a chászi­­dizmus mint egy ember teste ahol csak a testrészek összhangja adja ki a teljes harmóniát. Ez mindannyiunk feladata nem megfeledkezni senkiről, és tőre­­kedni arra, hogy mindenkihez el­­jusson a Tóra és zsidóság tanítása. Könyveket és folyóiratokat kell ki­­adni, iskolát kell építeni és nap mint nap arra gondolni hogy mi­­lyen módszerrel taníthatunk még többet. Egyesületünknek nagyon nehéz dolga lenne ha mindezt sa­­ját erőből kéne előteremtenie. Ezért is tartozunk nagy köszönet­­tel és hálával azoknak akik adomá­­nyaikkal eddig sem feledkeztek meg rólunk és reméljük hogy to­­vábbra sem maradunk magunkra. Mindenkinek Boldog Sávuotot - Tóra-adás ünnepét kívánunk. Oberländer Báruch rabbi Itt is köszönetét mondunk mind­­azoknak, akik adományaikkal tá­­mogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeg­­gél segítették munkánkat: Karádi Gábor 30.000 Panyi Miklós 10.000 Boros Tibomé 5.500 Iványi Csaba 5.000 Herskovits Gyula 5.000 *Alapítványunk számlaszáma, ahová testvé­­rí segítségét átutaltathatja: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befi­­zetett adományok adómentesek. A program egy szelet jesiva élettel folytatódott, párokban, chávrutában tanultunk egy magyarra fordított talmu­­di részt. A rövidke délutáni ima után a sálesüdeszi étkezésnél Shalom Bér Sudak, budai rabbi mesélt el egy tör­­ténetet. A hávdálát a szabadban tartót­­tűk, majd elsiettünk az uszodába, mert vállaltuk a pénztáros néni szerepét és így nekünk kellett az elsőnek érkezni. Egy óránk volt az uszodában, mert 11- kor váltottak minket a fiúk. A fürdés után Ober­­lander Báruch rabbival beszélgettünk házasság­­ról, párkeresésről, zsidó családi életről egészen hajnali kettőig. Másnap reggel folyta­­tódott a éjszakai téma, később a klezmerről és a kóser konyháról vehet­­tünk részt elméleti és gya­­korlati előadáson. A hétvégét barbecue partival és tábortűzzel zár­­tűk, evés közben a gyerekcsoport mu­­tatott be egy kis történetet a Bál Sém Tovról. Ok mindig külön programon vettek részt Annával és Judittal, és sze­­rették volna megmutatni, hogy ők sem hiába utaztak le Dobogókőre. Ebéd után megérkezett a külön busz, bepakoltuk a sok holmit, ami a hétvégéhez szükséges volt. Elbúcsúz­­tunk a gyönyörű tájtól, a jó társaság­­tói, amiket nem akartunk magunk mögött hagyni. Amikor a busz elindult be kellett látnunk a vissza vonhatatlan tényt, ennek a hétvégének is vége van egyszer. Ennek ellenére reméljük ez a hét­­vége nem egyszeri alakalom volt és viszont láthatunk sok ismerős arcot és még ennél is több új embert. lina-dudu (Természetesen lesz még sábáton, legkö­­zelebb július 20. és 22. között, - a szerk.) Péntek délutántól vasárnap délutánig Dobogókőn nyaraltunk, bár az időjá­­rás ezt nem mindig támasztotta alá. Május 11-én eljött a nap, amikor meg­­kezdődött az a bizonyos sokat hirdetett kikapcsolódás testben lélekben, remek társasággal, a kellemes szobákban, ahogyan azt a színes brosúrákban már purim óta mindenütt olvashattuk. Miután mindenki megérkezett, ki­­sebb csoportokban ismerkedtünk meg egymással, majd innentől kezdve együtt készültünk és fogadtuk a só­beszt, az ideiglenesen zsinagógának berendezett színházteremben. Ezt követte a hagyományos szom­­bati vacsora, amely közben a magyar származású, de 54 éve Izraelben élő és egy híres lányiskolát igazgató Smuél Chéfer rabbi beszélt meglepően válasz­­tékos magyarsággal. Persze nem hagy­­hattuk, hogy eltérjünk a Vasvári Pál utca hagyományaitól, így éjszakába nyúló énekléssel fokoztuk a hangulatot. Amilyen későn feküdtünk le este, olyan korán keltünk fel reggel, hajnali 8 órakor, hogy az imára testben-lélek­­ben felkészülve némi kávét süteményt és kabaláról szóló ismereteket vegyünk magunkhoz. A reggeli ima nem volt rövid, de végig követhető volt a bőséges magya­­rázat és a fordításos imakönyvek és hetiszakasz segítségével. Az ebéd a fent leírt vacsorához volt hasonlatos, amit délutáni pihenő követett. 10 Pilisi hétvége a Pesti Jesivával

Next

/
Thumbnails
Contents