Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-03-01 / 44. szám
és nyugalommal. Csak így tehetünk szert arra a tisztánlátásra, melynek fényében szertefoszlik a félelem. Csak így szűnik meg az ismeretlentől és a váratlantól való rettegésünk. Az Örökkévaló felruházott minket azokkal a képességekkel, melyek lehetővé teszik, hogy megbirkózzunk az életünk során felmenilő kihivásokkal. Ha bizodalmunkat az Örökkévalóba helyezzük és felismerjük életünk valódi célját, még a legszörnyűbb rettegés, a betegségtől, a szegénységtől és a haláltól való félelem is semmivé foszlik a tisztánlátás vakító fényébert. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártálmázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Egység Még nem jár Önnek vagy ismerősének az Egység? Csak küldje be a címeket a szerkesztőségbe, és a következő számot már postán fogják megkapni. Milyen nehézségeket kell leküzdeni Sanghajban pédául a szombat megtartásához? A kínai kormány hivatalosan nem ismeri el a judaizmust, ezért csak privát alapon, lakásokban találkozunk. Nem működtethetünk zsinagógát, ezért aztán az otthonainkban tartjuk az istentiszteleteket. Hétről-hétre körülbelül harmincán ülnek a szombati asztalnál. Kóser élelmiszert hogyan tudnak beszerezni? Itt kezd érdekes lenni a dolog. Kénytelenek vagyunk mindent kézben, bőröndökben cipelni. Kóser élelem dőlgában sokan ránk hagyatkoznak. Hongkongba járunk kóser ételért, ahol az ottani lubavicsi rabbi segít nekünk a beszerzésben. Sok zsidó él Hongkongban? Kína legnagyobb zsidó közössége, körülbelül háromezer család. Hogyan viszonyulnak hozzájuk a kínaiak? Az ottaniak azt mondják, tisztelnek minkét, és hogy a kínai és a zsidó kultúrának számos rokon vonása van. Büszkék rá, hogy Kína a második világháború idején befogadott minket. Nem könnyű az élet több ezer kilométerre otthonról, de megvan a maga szépsége és jutalma. Egység ibe helyezzük. Hatalmas energiákat fektetünk abba, hogy elnyerjük embertársaink tetszését. Másképpen viselkedünk reggel, másképpen délben és megint másképpen este. Nem véletlen, hogy életünket a szorongás vezérli, s az sem véletlen, hogy lelkünk nem ta- Iái békét. Ne kössünk kompromisszumokat értékrendünk rovására abbéli féléiműnkben, hogy az emberek miként vélekednek rólunk. Ez talán a legnehezebb feladat, mellyel életünk során meg kell birkóznunk, mivel mindannyian szeretetre vágyunk, és arra, hogy elfőgadjanak. Azonban korántsem mindegy, hogy kik fogadnak el. Talán azok elfogadására vágyunk, akiknek értékrendje állandóan változik? Azokéra, akik maguk is azért aggódnak, hogy vajon mások elfogadják őket? Elsősorban saját magunknak kell elfogadni magunkat. Ezt úgy érhetjük el, ha az Örökkévalót életünk^észévé tesszük, vagyis annak a feladatnak szenteljük életünket, amiért megteremttettünk. Ha megtartjuk az Örökkévaló által lefektetett erkölcsi törvényékét, életünk megtelik harmóniával lág elsőbbségének elfogadása. Még ha le is vetjük gyermekkori félelmeinket, számtalan új félelem támadhat bennünk. Már nem a sötétségtől rettegünk, hanem attól, hogy nem keresünk elég pénzt. Vagy hogy nem vagyunk eléggé sikeresek. Ha életünk értelmét a pénz, a munka és a társadalom határozza meg, réttegésben tart minket a gondolat, hogy mások nem fogadnak el. Erre mondták bölcseink: ״Ne töltsön el szégyen, ha gúnyolnak.” Ezért van az, hogy hasonulni akarunk a többséghez. Félünk, hogy kilógunk a sorból és állandóan az foglalkoztat, hogy mások miként vélekednek rólunk. Attól félünk, hogy az emberek kigűnyolnak minket, vagy hogy nem tartják tiszteletben döntéseinket. Gondoljunk csak arra, mennyire üres ez a félelem. Az ember szeszélyes lény. Hangulata, álláspontja és értékrendje állandóan változik. Éppen ezért, ha amiatt aggódunk, hogy mások nem fogadnak el, boldogságunkat és biztonságérzetünket kiszámíthatatlan emberek, például egy szeszélyes főnök vagy egy állandóan elégedetlen ügyfél kezeA kínai rabbi Aki sokfelé utazott a világon, és mindenütt keres valamiféle zsidó kapcsolatot, bizonyára nem ritkán találkozik a földgolyó sok távoli pontján a Chábáddal. A lubavicsi ״képviselők“ kiket a Rebbe küldött ki, mindennütt a zsidókat és a zsidó élet felélesztését keresik. Greenberg rabbi és a Kínai Nagyfal Dél-Afrikából és Dél-Amerikából jöttek. Időnként átutazó hitsorsosaink is be-benéznek hozzánk egy kis judaizmusra. Manapság szinte már mindenütt van lubavicsi küldött, olyannyira hogy egy mondás szerint bárhol, ahol van Coca- Cola ott van Chábád is. Az egyedüli kivétel talán Kína, ahol - habár lubavicsi küldött jóideje van - a Coca Cola még újdonság. Kína egyike volt annak a kevés országnak, amely a náci üldöztetés idején befogadta a zsidókat - sokuknak Sanghaj adott otthont. A kommunista forradalom kirobbanásakor legtöbbjük távozott. Most, évtizedekkel később egy kis zsidó közösség él itt, amelyet Shalom Greenberg rabbi és Dena, a felesége vezet. Tavaly megalapították a Sanghaji Chábád Közösséget. Őket kérdeztük a sanghaji zsidó életről és közösségről: Hány zsidó él ma Sanghajban, és a világ mely szegletéből kerültek ide? Sanghajban ez idő szerint körülbelül kétszáz zsidó család él. Legtöbben Amerikából, Európából, Ausztráliából, 3
