Egység, 2001 (43-46. szám)

2001-03-01 / 44. szám

és nyugalommal. Csak így tehetünk szert arra a tisztánlátásra, melynek fé­­nyében szertefoszlik a félelem. Csak így szűnik meg az ismeretlentől és a várat­­lantól való rettegésünk. Az Örökkéva­­ló felruházott minket azokkal a képes­­ségekkel, melyek lehetővé teszik, hogy megbirkózzunk az életünk során felme­­nilő kihivásokkal. Ha bizodalmunkat az Örökkévalóba helyezzük és felismerjük életünk valódi célját, még a legször­­nyűbb rettegés, a betegségtől, a sze­­génységtől és a haláltól való félelem is semmivé foszlik a tisztánlátás vakító fényébert. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártál­­mázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Egység Még nem jár Önnek vagy ismerő­­sének az Egység? Csak küldje be a címeket a szerkesztőségbe, és a következő számot már postán fog­­ják megkapni. Milyen nehézségeket kell leküzdeni Sanghajban pédául a szombat megtartásához? A kínai kormány hivatalosan nem is­­meri el a judaizmust, ezért csak privát alapon, lakásokban találkozunk. Nem működtethetünk zsinagógát, ezért az­­tán az otthonainkban tartjuk az isten­­tiszteleteket. Hétről-hétre körülbelül harmincán ülnek a szombati asztalnál. Kóser élelmiszert hogyan tudnak beszerezni? Itt kezd érdekes lenni a dolog. Kény­­telenek vagyunk mindent kézben, bő­­röndökben cipelni. Kóser élelem dől­­gában sokan ránk hagyatkoznak. Hongkongba járunk kóser ételért, ahol az ottani lubavicsi rabbi segít nekünk a beszerzésben. Sok zsidó él Hongkongban? Kína legnagyobb zsidó közössége, kö­­rülbelül háromezer család. Hogyan viszonyulnak hozzájuk a kínaiak? Az ottaniak azt mondják, tisztelnek min­­két, és hogy a kínai és a zsidó kultúrá­­nak számos rokon vonása van. Büszkék rá, hogy Kína a második világháború idején befogadott minket. Nem könnyű az élet több ezer kilométerre otthonról, de megvan a maga szépsége és jutalma. Egység ibe helyezzük. Hatalmas energiákat fektetünk abba, hogy elnyerjük ember­­társaink tetszését. Másképpen viselke­­dünk reggel, másképpen délben és megint másképpen este. Nem véletlen, hogy életünket a szorongás vezérli, s az sem véletlen, hogy lelkünk nem ta- Iái békét. Ne kössünk kompromisszumokat értékrendünk rovására abbéli féléi­­műnkben, hogy az emberek miként vélekednek rólunk. Ez talán a legnehe­­zebb feladat, mellyel életünk során meg kell birkóznunk, mivel mindannyian szeretetre vágyunk, és arra, hogy elfő­­gadjanak. Azonban korántsem mind­­egy, hogy kik fogadnak el. Talán azok elfogadására vágyunk, akiknek érték­­rendje állandóan változik? Azokéra, akik maguk is azért aggódnak, hogy vajon mások elfogadják őket? Elsősorban saját magunknak kell elfogadni magunkat. Ezt úgy érhetjük el, ha az Örökkévalót életünk^észévé tesszük, vagyis annak a feladatnak szenteljük életünket, amiért megte­­remttettünk. Ha megtartjuk az Örök­­kévaló által lefektetett erkölcsi törvé­­nyékét, életünk megtelik harmóniával lág elsőbbségének elfogadása. Még ha le is vetjük gyermekkori félelmeinket, számtalan új félelem támadhat ben­­nünk. Már nem a sötétségtől rette­­günk, hanem attól, hogy nem keresünk elég pénzt. Vagy hogy nem vagyunk eléggé sikeresek. Ha életünk értelmét a pénz, a mun­­ka és a társadalom határozza meg, rét­­tegésben tart minket a gondolat, hogy mások nem fogadnak el. Erre mond­­ták bölcseink: ״Ne töltsön el szégyen, ha gúnyolnak.” Ezért van az, hogy hasonulni akarunk a többséghez. Fé­­lünk, hogy kilógunk a sorból és állan­­dóan az foglalkoztat, hogy mások mi­­ként vélekednek rólunk. Attól félünk, hogy az emberek kigűnyolnak minket, vagy hogy nem tartják tiszteletben dön­­téseinket. Gondoljunk csak arra, mennyire üres ez a félelem. Az ember szeszélyes lény. Hangulata, álláspontja és érték­­rendje állandóan változik. Éppen ezért, ha amiatt aggódunk, hogy mások nem fogadnak el, boldogságunkat és bizton­­ságérzetünket kiszámíthatatlan embe­­rek, például egy szeszélyes főnök vagy egy állandóan elégedetlen ügyfél keze­A kínai rabbi Aki sokfelé utazott a világon, és mindenütt keres valami­­féle zsidó kapcsolatot, bizonyára nem ritkán találkozik a földgolyó sok távoli pontján a Chábáddal. A lubavicsi ״kép­­viselők“ kiket a Rebbe küldött ki, mindennütt a zsidókat és a zsidó élet felélesztését keresik. Greenberg rabbi és a Kínai Nagyfal Dél-Afrikából és Dél-Amerikából jöt­­tek. Időnként átutazó hitsorsosaink is be-benéznek hozzánk egy kis judaizmusra. Manapság szinte már mindenütt van lubavicsi küldött, olyannyira hogy egy mondás szerint bárhol, ahol van Coca- Cola ott van Chábád is. Az egyedüli kivétel talán Kína, ahol - habár lubavicsi küldött jóideje van - a Coca Cola még újdonság. Kína egyike volt annak a kevés országnak, amely a náci üldöztetés idején befogadta a zsidókat - sokuknak Sanghaj adott otthont. A kommunista forradalom kirobbanása­­kor legtöbbjük távozott. Most, évtize­­dekkel később egy kis zsidó közösség él itt, amelyet Shalom Greenberg rab­­bi és Dena, a felesége vezet. Tavaly megalapították a Sanghaji Chábád Közösséget. Őket kérdeztük a sanghaji zsidó életről és közösségről: Hány zsidó él ma Sanghajban, és a világ mely szegletéből kerültek ide? Sanghajban ez idő szerint körülbelül kétszáz zsidó család él. Legtöbben Amerikából, Európából, Ausztráliából, 3

Next

/
Thumbnails
Contents