Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
1999. február 5. GUT SÁBESZ Szemelvények Rási kommentárjából Tíz parancsolat egy szóban Ti láttátok mit cselekedtem Egyiptommal, hogy felemeltelek benneteket sasszámyakon és elhoztalak benneteket magamhoz. (2Mózes 19:4.) kább érjen a nyíl engem, mint a fiókáimat!" Én is ugyanígy cselekedtem: ״És elvonult Isten angyala... odament Egyiptom tábora és Izrael tábora közé... [és ott volt a felhő]...” (uo. 14:19-20.) És az egyiptomiak nyilakat lőttek, és köveket dobtak, de a felhő elnyelte azokat. (uo. 24:4.) írva van. [Mivel ez egy későbbi szakasz hogy lehet, hogy korábban történt? A válasz:] a Tórában nem mindig időrendi sorrendben vannak az eseményék leírva. megmagyarázni a páráncsőlátókat külön-külön. ...mondván. Ez arra tanít minket, hogy válaszóltak: a tevőleges páráncsőlátókra: ״így tesszük!’’, és a tiltókra: ״Nem teszszűk!". hangokat” (2Mózes 20:15.), melyek a négy oldalról, az égből és a földről jöttek, ne mondjátok, hogy több hatalom van! Miért mondja egyes számban: ״Istened" [amikor az egész néphez szól]? Hogy ürügyet adjon Mózesnek, és megtanítsa egy mentségre az aranyborjú elkészítésénél. Ezért mondja [később Mózes]: ״Miért lobbanna fel haragod néped ellen?" (uo. 32:11.) - nem nekik páráncsoltad: ״Ne legyenek nektek idegen isteneitek” csak egyedül nekem [hisz egyes számban van írva]. ...sasszárnyakon... Mint a sas, amely szárnyain viszi a fiókáit. A többi madár a lábai között viszi őket, mert félnek a madaraktól, melyek felettük repülnek, de a sas nem fél csak az embértől, nehogy lenyilazza őt, mivel ő fölötte nem száll más madár. Ezért a szárnyaira teszi őket és igy szól: ״In...harmadnapra... ami a [Szíván] hónap hatódika volt. Ötödikén felépítette Mózes az oltárt a hegy alján és a 12 oszlopot, mindent, ami a[z ezt követő] Mispátim szakaszban ...mindezeket az igékét... Ebből azt tudhatjuk meg, hogy az Örökkévaló egy mondatban elmondta mind a tíz parancsolatot, ami egy ember számára lehetetlen, hogy így tegyen, és ezután kezdte ismételni és ...aki kivezettelek Egyiptom országából... [Mit akar az Isten ezzel mondani?] Elég a kihozatal, hogy szolgáljatok engem. Egy másik magyarázat: A tengernél egy erős, harcias Istenként mutatkozott be, itt pedig úgy mint egy idős, aki telve van irgalommal. Nehogy azt higgyétek, hogy két hatalom van, mivel máskép jelenek meg: ״Én vagyök" ugyanaz, "aki kivezettelek Egyiptom országából”, és aki a tengernél jelent meg. Még egy magyarázat: Mivel sok hangot hallottak, ahogy írva van: ״...a itt ״hirdetem nevedet” (a héber ige azonos e két értelemben!) - mutat rá az Olám Hátánách nevű modern kommentárgyűjtemény, de ezt már Ibn Ezra is mondja, kevésbé ״modern” exegetikájában. Ez az ellentét végigkíséri a fejezet befejező sorait. Isten nem veti meg a szegényt és nem utálja meg a szenvedőt - mint azt az ellenség teszi (lásd a fejezet 7. versében). A zsidó hagyomány szerint Isten velünk van a gálu íban, és együtt szenvedi el velünk annak minden megalázását. Ha az ember ezt a gondolatot megemészti és magáévá teszi - könnyebben viseli el a szenvedést. Ezt több, Auschvitzot megjárt, idősebb zsidótól hallottam és nincs okom kételkedni szavukban. ״Nem veti meg a nyomorult nyomorúságát” Ennek a versnek igen sok vetületét ismeri a hagyományos exegetika. Kezdve a bíróság előtt egyenlőségen - ahol a bíráknak nem szabad előnybe helyezni a gazdagot a szegénnyel szemben - folytatván azzal hogy isten a szegény imáját inkább hallgatja meg. Ebben a vonatkozásban a ״szegény” alatt szerényt is lehet érteni. A Midrás elmond egy történetet: egyszer nagy szárazság volt és rabbi Hágáj böjtöt rendelt el és imádkozott, mire megeredt az eső. Mondá reb Hágáj: nem azért talált imám meghallgatásra, mivel én erre érdemes vagyok, hanem azért mert ״nem veti meg a nyomorult (szegény) nyomorúságát” (Sochér Tov). Ugyanez - szociális értelemben - vonatkozott az áldózati rend körük kialakult helyzettel. A kohaniták nagy mértékben az áldozatokból éltek, mivel azok nagy része az ő juttatásuk volt. így elméletileg érthető hogy a kohaniták az ökröt áldozó nagygazdát jobban kedvelték, mint a galambpárt, vagy marék lisztet hozó szegényt. Erre hozza a Midrás a következő történetet: (Folytatása következik) Naftali Kraus Aljanépek dermesztő hatása (folytatás az 1. oldalról) set, egy kutyaképű...és erre mondta Dávid ״mentsd meg életemet a kutyák karmaiból” (Zohár uo.). * * ־1־ ״Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyűlekezetben, kik az Örökkévalót félitek, dicsérjétek Öt; Jákob utódai, mindannyian dicsőítsétek Öt, rettegjetek Tőle Izrael utódai mind! Mivel nem veti meg és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle. Segélykiáltását meghallgat ja. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.” [Zsoltérok 22:23-26.) Ha ez idáig imádkozott a dalnok és elmondta búját-baját részletesen - ügy tűnik, hogy innen a fejezet végéig inkább Istent dicsőíti, azt, akit mindenki köteles félni és szolgálni. Méiri kiterjeszti a ״Hirdetem... testvéreimnek" az elveszett tíz törzsre is (de nem mondja hol találjuk őket), nomeg a népekre s, akik ha meghallják milyen csodákat tett Isten a zsidók megmentése érdekében, legott meg és betérnek. Ennélfogva, már most a folyamat elején ״testvérek ”-nek nevezi őket a költő. Hasonlóképpen magyarázza Kimchi is, aki részletezi, hogy ״testvéreink” alatt az edomitákat, az izmaelitákat és Keturá fiait(?) kell érteni, ״hiszén mindannyian Abrahám gyermekei vagyunk”. Ebben a testvéries, ökumánus hangúlatban alkalmas az idő arra, hogy elfeledjük, amit velünk a népek a zsoltár első felében tettek. Szent naivitás vagy áldott feledékenység, ami nélkül az élet nem élet. A kommentátorok összehasonlítanak egyes kifejezésekét a fejezet első és második része között, hogy kidomborítsák a pozitív ellentéteket. Az ellenség ״megolvasta” (megszámolta) csontjaimat, én meg Válogatta és fordította: Yaakov És legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Örökkévaló az egész nép szeme láttára Szináj hegyére. (2Mózes 19:11.) És elmondta Isten mindezeket az igéket, mondván. (2Mózes 20:1) Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából. (2Mózes 20:2.)
