Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
Egység Csőd a mészárszékben Megemlékezés Obiról, egy igazi tanítóról és közölte, hogy reb Lázár Oberländer elnyerte az állást. Kiderült: a megpofozott fiú a közösség fejének, Freudiger Fülöpnek, volt a fia, aki a szünetben elpanaszolta apjának megverettetése történetét, Freudiger egyből döntött, aki a ros hákol fián kezdi a rendcsinálást, az kikezdhetetlenül egyenes és becsületes, méltó arra, hogy tanítson a Tajrászban. E szellemben szólt az igazgatónak, aki sietve közölte, a meglepett melámeddal a jó hírt, az iskola tanára lett. A vészkorszak alatt eleinte hamis papírokkal Budapesten bujkált. Ez később lehetetlenné vált számára, ezért egy bizonyos Fränkl nevű ״nyilas” tanítványa segítségével bejutott a Vadász utcai Üvegházba és ott is érte a felszabadulás. A háború után folytatta tanári munkáját. A pedagógusok akkor sem voltak túlfizetve, különösen, ha tíz gyerekét kellett eltartani, ezért megvásárolta a Kazinczy utcában, a templom tőszomszédságában, a mostani Carmel tréfli étterem helyén működő mészárszéket. A háború után, az akkor 16 éves Áron fia vezette az üzletet, az apa hajnalban, tanítás előtt, majd este, tanítás után be-benézett az üzletbe, segített a kiszolgálásban, a beszerzésben. Mindez sok fáradtsággal járt, az üzlet jól ment, a létszámot bővíteni kellett. Úgy gondolták, az lesz a legjobb, ha főállásban egész emberként vesz részt a vezetésben, hiszen a kóser hús ellátás is dicséretes feladat. Oberländer Lázár otthagyta az iskolát. Az első héten akkora volt a forgalom, hogy alig győzték a sok munkát. Kíváncsian várták, mit mutatnak a könyvek, mennyi lesz a nyereség. Tervezték, nagy beruházásokat tesznek majd az üzletben, erre költik majd a hasznot. De a tisztes haszon helyett tisztes veszteség lett az első hét mérlege. Gondolták, minden kezdet nehéz, jobban megszervezik a feladatokat, még több kuncsaftot csábítanak az üzletbe, majd megjön a várt nyereség. Minden sikerült. Özönlőtt a jónép, elkelt minden portéka, izgatottan számolták vasárnap az előző hét hozamát, meglepetésük nagy volt, a veszteség megduplázódott. Oberlander Lázár gondterhelten járt a szobában fel- és alá, és akkor lelki szemei előtt megjelent a makói Vorhand rabbi, aki felemelte mutatóujját, csak annyit mondott: ״Neked tanítani kell”. Visszament az iskolába, teljesíteni a feladatát. A mészárszékben helyreállt a gazdasági egyensúly. 1947-ben az Orth. Hitközség elöljárói és rabbijai írásban is kifejezték végül teljesen elolvadt, miközben a gyerekek csak születtek sorba. Akkor jutott Lázárnak eszébe, Vorhand rabbi útmutatása, ״Neked tanítani kell”. 1934-ben bezárta az üvegesműhelyt, és felment Pestre, ahol a Tajrász Emesz iskola, a Budapesti Orthodox Hitközség intézménye, a Dob u. 35-ben pályázatot hirdetett, melámedi - tanári állásra. Oberländer Lázár jelentkezett. Felírták a lista végére, hiszen az iskólának nagy neve lévén, a legjobb erők igyekeztek elnyerni a státuszt. Kapott egy próbanapot, mikor bizonyíthatta rátermettségét, tehetségét. Az volt a szokás, hogy a próbanap folyamán valamikor az igazgató is beült a terembe, hogy megfigyelje hogyan boldogul a gyerekekkel a jelentkező és hogyan tanít. Alig kezdődött el az első óra, már szállt is az első papírrepülő. Ezt még lenyelte volna, de jött a következő és az utána következő papírdarab. Ezt már nem tűrhette. Magához szólította az egyik rakoncátlan nebulót, akit padtársa hangosan arra biztatott, hogy maradjón a helyén. A melámed ismerte a modern pedagógia minden eredményét de némileg mégis híve volt a testi fenyítésnek, így odalépett a pádhoz és a páráncsolgató, társát befolyásolni akaró ifjúnak lekent egy nagy pofont. Fagyos csend lett, majd valahogy csak letelt az óra. A szünet elteltével Oberländer Lázár már kezdte volna a második órát, amikor az igazgató, dr. Deutsch Adolf mosolyogva megjelent Újpest, Makó, Paks, Pápa, Budapest, New York. Oberländer Lázár ״rebbe”, tanító, a vérbeli melámed életútjának fontos állomásai. Újpesten született, ott járt az alsóbb iskolákba chéderbe. Hunfalvára, majd Makóra került, folytatva tanulmányait. Vorhand Mózes makói rabbi felmérte az ifjú képességeit, és megállapította, hogy pedagógusnak termett. ״Neked tanítani kell” - fordult a bócherhez. Igen, de az élet útjai nem mindig egyenesek. 1926-ban Paksra nősült, ahol megtartották az esküvő után szókásos hét napig tartó vigalmat, a sevá brócheszt. Szigorú szokás volt Pakson, hogy a hét jeles nap alatt az ifjú férj egyedül az utcára sem léphetett ki. Lázár ismerte a szokásokat, de nagyon szeretett volna fürdőbe - mikuébe - menni. Ki is osont nagy titokban a házból, de a mikue ajtaját zárva találta. Nem akarta fellármázni a várost, így inkább az ablakon mászott be, hogy megmártózzon a tükörsima vízben. Az Ausch család feje, reb Dávid, az após, az üveges mesterséget űzte magas színvonalon. Kitört ablak, ajtó mindig akadt, volt munka bőven, tisztes megélhetést nyújtva a családnak. E szakmára megtanította vejét, még egy kis induló tőkét is biztosított számára. A fiatalok Pápára költöztek, az új bálbosz mindent úgy tett, ahogy azt Ausch papától látta, dolgozott hajnaltói alkonyaiig, a pénz azonban, a kis hozomány, csak fogyott-fogyott, míg Budapest, 1947: Oberländer Lázár (jelölve) és a ״Tajrász” iskola vezetősége diákokkal. Kérjük, aki valakit felismer a képen (akár önmagát!) írjon szerkesztőségünknek, hogy összeállíthassuk a képen szereplők névsorát 4
