Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-09-01 / 39. szám
Egység ”szentháromsága״ A zsidó újév הבושתו הלפתו הקדצו ןיריבעמ תא עור !הריזגה gul szolgál. Akkor az adakozó mintha azt mondaná: drága jó Istenem, te látod lelkemet. Bánom vétkeimet, meg is térnék szívesen, új, zsidó életet kezdenék, de te tudod hogy ez milyen nehezen megy. A körülmények - tudod, a Holocaust, a nevelés amit nem kaptam, Hitler és Sztálin. Nehéz, keservesen nehéz. Imádkozni sem nagyon tudók, a betűk (még a magyar betűk is) táncolnak szemeim előtt, no meg a kántort sem nagyon tudom elviselni... Fogadd el tehát tőlem, Istenem, az ajánlott hármas harmadikét - ez nekem a könnyebb. A legkönnyebb a három közül... * * * A cödáká - jótékonyság - mindent felölel. Zsidó intézmények, iskolák, templomok, jesivák, fenntartását; szegénysorsú emberek megsegítését, könnyek letörlését és a zsidóság fényének terjesztését szerte a világon. Magyarországon is. Ros Hásáná előtt kérem gondoljanak erre. Címünk az adományok, a cödáká számára: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befizetett adományok adómentesek. A cödáká érdemében legyen mindannyiunknak egy boldog, zsidó új év. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat: Fülep Tamásné 25 000 Borbély Pál Gábor 20 000 Dr. Radnóti Lászlóné 20 000 Sárosi Tamás 20 000 Nem sokan tudják, még kevesebben érzékelik, hogy, nekünk, zsidóknak is megvan a mi saját, különbejáratú ״szentháromságunk”, ami egész évben érvényes, de főleg ilyenkor, Ros Hásáná, vagyis a zsidó újév idején alkalmas arra, hogy a következő évre elrendelt, esetleg lehetséges bajokat, kiküszöbölje, azokat eleve semmissé tegye. Miről beszélünk? Mindenki, vagy mondjuk majdnem mindenki, volt már Ros Hásáná-kor zsinagógában, hacsak rövid időre is. Sokan ismerik az Unetáne tokef kezdetű imát, aminek hallatára a lélek megremeg: Ki él, és ki hal meg; kinek lesz jó dolga, és ki éhezik; ki lesz beteg, és ki egészséges; ki szegényedik el, és kinek viszi fel Isten a dolgát (az ima magyar szövegét - lásd az Izrael fohásza - A zsidó újév imarendjében 235-239. oldal). Az ima végén, mint egy rejtvényben, ott a megfejtés: Utsuvá, utfillá ucdáká - vagyis megtérés, ima és jótékonyság - megváltoztatják a rossz ítéletet! Nos lássuk csak, hogy is van ez. A legfontosabb - és egyben legnehezebb - az első kötelesség, a tsuuá, a megtérés. Nem mindenki képes egyik napról a másikra magábaszáilni, régi, megrögzött rossz szokásait le- és elvetni és új, zsidó életet kezdeni. Ez nagyon fontos, az újrakezdés egyik előfeltétele - de ez csak a kezdete egy hosszú folyamatnak. A második, az ima már könnyebb. Könnyebb - de nem könnyű. Imádkozni mindenki tud, kevesen héberül, sokan magyarul (így is lehet). Ha gépies is, ha nemegyszer lélektelen is - de az ima mégiscsak ima. Aki nincs hozzászokva, és nem képes lelkét a megfelelő ״hullámhosszra” állítani - annak körülményes. A harmadik, a cödáká, a jótékonyság a legkönnyebb. Adakozni mindenki képes, akár kevés jutott neki, akár sok. Isten minden fillért szívesen lát, ha szívből és szívesen adják. Ha jó célra adják, akkor mintegy lélekváltsá-Izrael országos főrabbija, Israel Méir Lau fogadja a Magyarországon leginkább magyar írásaiból ismert Naftali Kraust, aki nemrég megjelentette A Heti szakaszok, Párását hásávuá című héber nyelvű két kötetes könyvét, melyet a képen ad át a főrabbinak. Az 52 fejezetre osztott könyv, a Tóra 52 hetiszakaszát tárgyalja és dolgozza föl. A budapesti származású író és újságíró már hosszú évek óta ír a párásáról minden héten a második legnagyobb izraeli napilapban a Máárivban. A rovatában megjelent cikkekből állította most össze ezt a szép album formátumú kétkötetes könyvet. 11
