Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-05-01 / 38. szám

Egység EGYSÉGBEN AZ ERŐ Az Egység eddig megjelent 38 szá­­ma példázza, hogy mennyi igazság rejtőzik ebben az ismert közmon­­dásban. Nem pártharcok, nem sze­­mélyeskedő széthúzás, nem frakci­­ózás, hanem zsidó Egység, a zsi­­dóság egysége, a hamisítatlan, ősi zsidóságé, amely ma újjáéled a fel­­szabadult Magyarországon. Az Egység ma a legnagyobb példányszámú zsidó lap Magyaror­­szágon: több mint 15 000 pél­­dányban jelenik meg. Megjelenhet­­ne persze még több példányban is, ha pénzünk lenne a nyomdára és az egyre növekvő postaköltségek­­re. Megjelenhetne havonta is, hi­­szén igény van rá, ha lenne elég pénzünk. Vidéken számos zsidó testvérünk él elszórtan: egy itt, két­­tő-három ott, mindenkitől elha­­gyatva, idegen környezetben. Ne­­kik mindenkinél nagyobb szüksé­­gük van a zsidó Egységre. Öntől nem kértünk és nem ké­­rünk pénzt az Egységért. Arra azonban talán megkérhetjük, hogy legyen segítségére egy-két zsidó testvérének, hadd kapják ők is la­­púnkat. Ha megengedheti maga­­nak, küldje be adományát szíve szándéka szerint a mellékelt csekk­­lapon,* és mi küldjük a lapot an­­nak, akit megnevez. Ha nem ne­­vez meg senkit, akkor saját címlis­­tánk alapján küldjük ki, ahogyan ezt a lapszámot is ilyen segítség révén juttatjuk el sok új olvasónk­­hoz. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mind­­azoknak, akik adományaikkal tá­­mogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeg­­gél segítették munkánkat: Gondos Pál 30 000 Dr. Radnóti Lászlóné 20 000 Kárpáti Lászlóné 15 000 *Alapítványunk számlaszáma, aho­­vá testvéri segítségét átutaltathat­­ja: Chábád Lubavics Zsidó Neve­­lési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172- 70073285. A befizetett adomá­­nyok adómentesek.- Már jönnek értem... Nyissátok ki az ajtót. Bár Jocháj és a Társaság le­­szálltak már az égről... Be akarnak jön­­ni hozzám. Nyissátok ki az ajtót... Légy üdvöz, Bár Jocháj... Légy üdvöz, te csodás szent Világosság... Ülj ide mel­­lém, üljetek ide mind, ti dicsfénytől it­­tasult szent mesterek... Mindjárt me­­gyünk... A cádik ismét lecsukta a szemeit néhány pillanatra. Azután újra megszó- Iáit, mindig halkabb és halkabb han­­gon:- Látjátok, jönnek a bolyongó, té­­velygő lelkek... Jönnek a világ minden részéről... Oly sokáig bolyongtak és nem engedték fel a Trónus elé... Most jönnek, hogy magammal vigyem... Jertek ti tévelygő, árva lelkek. Meg van bocsátva minden bűnötök. Jertek, fel­­viszlek a Fény forrásához. A cádik hangja hirtelen elcsuklott. Majd a szivéhez kapott reszkető kézé­­vei és néhány pillanat múlva alig hall­­ható hangon susogta:- Lelkem már útra készül... Búcsút vesz a testtől... Most búcsúzik a szív­­tői... Most a kezemtől búcsúzik... A cádik kezei hirtelen lehanyatlot­­tak...- Most a szememtől búcsúzik... Nyissátok ki a Frigyszekrényt. A Tórát akarom látni utolsó pillantásommal. A mezericsi ifjú odafutott a Frigy­­szekrényhez, félrevonta a függönyt és kinyitotta az ajtót. A hívek mind arra fordultak és lázas ajkaikon egyszerre, mintha csak egyetlen egy hang lett volna, mélységes áhítattal zúgott el: Atyánk, királyunk! Nyisd ki a mennyek kapuit imáink előtt!... A cádik szemei lassan lecsukódtak. De ajkairól még halkan hallatszottak a szavak:- Most ajkamtól búcsúzik a lel­­kém... Nehezen bír elválni az ajkaim­­tói... Csókolja, csókolja végtelenül édes csókokkal... Nehezen bír elválni... Lát­­játok, lobogó tűzoszlop ereszkedik alá az égből... A Sechina... Felcsókolja a lelkemet... Jertek ... A mezericsi ifjú elzokogta a halotti imát. És a szent Frigyszekrény ajtaja bezárult... Sávuot este, mikor magára veszi legdíszesebb ruháját és legtündöklőbb ékszereit, hogy teljes hódító szépségé­­ben vegye át a Vőlegénytől a legdrá­­gább nászajándékot, a Tórát; ezen az estén, mikor Bar Jochai és a Társaság leszállnak a földre, hogy széthintsék a Kabala ragyogó fényét, a Báál Sém új hófehér ünneplő ruhában állott a virá­­gokkal és koszorúkkal teleaggatott frigyszekrény előtt... Ott végezte az imát és a Frigyszekrényről illatos virág­­szirmok és levelek hullottak alá a cádik fejére és vállaira. .. A Tóra megkoszo­­rúzta nagy útjára... Ima után hirtelen elsápadt és tán­­torogni kezdett. Gyorsan magához in­­tette egyik hívét és vállára támaszkod­­va ment lassú, reszketeg léptekkel a kerevetig. Ledőlt... Az asztalon égő gyertyák sokasága csodás fényt árasz­­tott a cádik fehér alakjára, fehér haj­­fürtjeire, fehér arcára, fehér szakállára és fehér ruhájára. A tiszta fehérségből csak két fekete láng sugárzott, a cádik két lángoló fekete szeme... A hívek aggódva vették körül a cádik fekvőhelyét és szomorúan nézték halotthalvány arcát. Az egyik zokogva borult a kerevet szélére:- Mester, el akarsz bennünket hagy­­ni!... A cádik felpillantott és halkan szólt:- Ne mondd azt. Én nem hagylak el benneteket. Kimegyek az egyik aj­­tón és bejövök a másikon. De ott is, mindenütt veletek leszek. Én nem hagylak el benneteket... A hívek szemei könnybe lábadtak. A rajongó mezericsi ifjú hangosan zo­­kogni kezdett:- Mester, a Tóraadás napja van. Ezen a napon bele szoktál világítani a sötét rejtekekbe. Nyisd most is szent titkokra ajkaidat... A cádik felemelte kezét és reátette az ifjú fejére:- Légy áldott, te ifjú fáklya. Te fo­­god ezután széthinteni a fényt a világ­­ba. A cádik feje hirtelen visszahanyat­­j lőtt, szemei lecsukódtak, de néhány pillanat múlva újra kinyíltak. Gut Sábesz az Egységben Ezen számunkhoz is csatoltuk a Gut Sábesz című hetilapunk egyik korábbi számát. A lap külön is megrendelhető, szerkesztőségünk cí­­mén, évi előfizetési ára 1900 Ft. A Gut Sábesz minden száma tartalmazza a heti szakasz ismerte­­tését; szemelvények Rási kommentárjából; található benne zsidó jogi rovat, aktuális kérdések, problémák a Háláchá megvilágításában, va­­lamint hírek a zsidó világ minden tájáról, riportok Izraelből. 11

Next

/
Thumbnails
Contents