Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-03-01 / 37. szám
Egység férfi és nő fizikai egyesülése csak a házasság szent egységén belül lehetséges. Nem véletlen, hogy a jó házasság mind a férfi, mind a női dimenziótól megkívánja, hogy az illető pár erős szövetséget alakítson ki az élet rögös útján haladva. Kinek van igaza? Egy házaspár egyszer azzal állított be egy rabbihoz, hogy vitájuk van. A férj azt állította, hogy a nő több, mint a férfi, mivel benne megvan az a képesség, hogy otthon és a munkájában oly sok kötelességnek tegyen eleget, hogy elviselje a szülés fájdalmát, és - legfőképpen - hogy elviselje férjét. A feleség azt állította, hogy a férfi több, mint a nő, mivel amellett, hogy családja védelmezője s szorgos munkával előteremti mindazt, amire annak szüksége van, még felesége gyakori panaszait és kívánságait is el kell viselnie, még a hosszú napi munka után is.- Mindkettőtöknek igaza van - válaszolta a rabbi. - Egy ilyen érényes férj felesége minden bizonnyal maga is erényes, és egy ilyen áldott feleség férje kétségkívül maga is áldott. Férfit és nőt elválasztó erők A férfi és női energia igazi összeolvasztása nehéz feladat. Olyan időket élünk, mikor sok ember szemében az anyagi világ az elvont világ fölött áll. Amikor az erő és az én kerül előtérbe, a stílus fontosabbá válik a lényegnél, a forma a szellemnél; a férfi és nő közötti valódi és egészséges egyensúly megbillen. Különböző fajta energiájuk ahelyett, hogy egy közös cél érdekében összekapcsolódna, két pólusúvá válik, s csak a kettő elválasztására szolgál. Amikor nagyobb súlyt fektetünk az anyagiakra, mint a lelkiekre, a férfi és a női energia lassanként szétválik, s a férfi agresszív energiája hajlamossá válik a dominanciára. Ha szívünk és a család vonatkozásában a külső erőt és irányítást részesítjük előnyben, ha az érzékenységgel és bölcsességgel szemben az agresszív üzleti módszerekre fektetünk nagyobb súlyt, azzal jobban jutalmazzuk azokat az embereket, pontosabban az embernek azokat a részeit, amelyek a természetesnek és kellemesnek találják ezt a kifejezési formát. Ilyenformán pedig egy olyan környezetet teremtünk, amelyben a férfi energiát tartják a legtöbbre, és a férfi energia uralkodik. férfi energia az, amit teszünk. Ahhoz, hogy férfi és nő teljes legyen, mindkettőnek mindkét fajta energiával rendelkeznie kell. Az ember legnemesebb értékei és elvei is értéktelenek, ha nem ültetik át őket a gyakorlatba. Ilyenformán tehát értéktelen az a cselekedet is, amelyet nem az igazság belső hangja diktál. Általában véve a férfi elsődleges szerepe az, hogy férfi - energiája agresszivitásával élve - csiszolja az anyagi világot, míg a nő elsődleges feladata az, hogy finom női energiája hasznosítása révén feltárja a mindenkiben létező, belső istenességet. A férfi ״útnak indul”, úgy keresi az istenességet, a nő magába szívja. A férfi biztosítja az élet teremtéséhez szükséges magot, a nő szüli meg az életet. A férfi arra tanítja gyermekeit, hogyan éljenek, az asszony maga az élet. A férfi szeretetet ad, a nő maga a szeretet. Mindez nem jelenti, hogy csak a férfi képes csiszolni a külvilágon, sem azt, hogy csak a nő képes feltárni a belső istenességet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a világ ״meghódításában” vagy hogy a világban változásokát hozzunk létre, a női módszer gyakorta eredményesebb, mint a férfié, mely gyakran keresi a konfrontációt. Ezért tehát a férfiban is kell lennie érzékenységnek és finomságnak, s szűkség esetén a nőben is kell lennie kellő magabiztosságnak. A megoldás nem az, hogy férfinak és nőnek meg kell próbálnia egyformának lennie, s - ha már itt tartunk -, nem is az, hogy a férfinak olyanná kell lennie, mint más férfiaknak, s a nőknek olyanná, mint más nőknek. Minden férfinak és nőnek önmagának kell lennie, fel kell ismernie, hogy az Örökkévaló mindannyiunkat egyéni képességekkel ruházott fel, hogy azok révén érjük el céljainkat, s legfontosabb kötelességünk az, hogy e képességeket a lehető legteljesebb mértékben kiaknázzuk. Az Örökkévaló azt kéri a férfitól, hogy ״női önmagát” is magában foglaló férfi mivolta kontextusában érteimézzé önmagát, a nőtől pedig azt, hogy a ״férfi ént” is magában foglaló női mivoltában. És mindenekfölött: az Örökkévaló és a társadalom előtt a legteljesebb mértékben felelősek vagyunk egymásért mint önálló emberekért. Annak érdekében, hogy erőiket teljes és konstruktív módon egyesítsék, nőnek és férfinak először is meg kell ismernie saját valós értékeit, s azt a valós különbséget, amely megkülönbözteti a másiktól. Ez bizonyos fokú mértékletességet is igényel: öltözködésben, viselkedésben, kommunikációban, továbbá fel kell ismerniük, hogy meg, mikor is férfi és nő, mindkettő a maga módján, azáltal, hogy ki-ki megtanul saját egyénisége fölé emelkedni, teljes mértékben képes kihasználni képességeit. Férfi és nő azért vonzódik egymáshoz, mert mindkettő szeretne kapcsolatba kerülni a másik felével, a társsal, akivel eredetileg, míg el nem választattak egymástól, egy volt. Paradox módon az ember úgy teljesítheti ki lényét és egyéniségét a legteljesebben, ha összeolvasztja egy másik emberével. Agresszió és finomság Annak érdekében, hogy értékelni tudjuk nő és férfi harmóniáját, az Örökkévaló szolgálatában is figyelembe kell vennünk ezt az azonosságot. Amikor férfi és nő alázatosan felismeri s egyesülve tör közös célja felé, kölcsönös tisztelet fejlődik ki bennük egymás mint egyen lő társ iránt. Ha mindketten a közös célt szolgálják - nem marad helye köztük viszálykodásnak. A kérdés azonban továbbra is fennáll: mi szüksége volt az Örökkévalónak arra, hogy ne csak férfit, hanem nőt is teremtsen, s mi a sajátos szerepük? Férfi és nő az isteni energia két formáját képviseli; egyetlen lélek férfi és női elemei. S valóban; az egész világegyetem minden aspektusában e két dimenzióra oszlik. Az Örökkévaló nem férfi és nem nő, mindazonáltal kisugárzásának két formája van: az agresszívebb férfi forma, és a finomabb női forma. Ahhoz, hogy valaki teljes életet élhessen, mindkét energiaformára szüksége van: a kifejezés és a megfontoltság energiájára, az erő és a finomság energiájára, az adás és a részesülés energiájára. Ideális körülmények között e két energia tökéletesen összeolvad. Férfiban és nőben egyaránt ott van ] mindkét dimenzió, általában azonban - társadalmi és kulturális behatásoktól | mentesen, a maga lehető legtisztább, lelki formájában - férfi és nő elsődlegesen e két energia egyikét testesíti meg. A férfiak fizikailag erősebbek. A férfi természete folytán gyakran agresszívabb és inkább kifelé forduló. Vele éles ellentétben a nő gyakran a belső méltóság ideáljának megtestesü- I lése. A társadalom időnként téved e finomság megítélésében, és azt gyóngeségnek nevezi, valójában azonban a legagresszívebb fizikai erőnél is erősebb. Az emberi méltóság nem üvölt: erős, higgadt hangon beszél, belülről szól. A nő természeténél fogva finom, j nem gyönge. A férfi pedig természeténél fogva agresszív, nem brutális. A női energia az, amik vagyunk, a 3
