Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-11-01 / 36. szám
Forrt a levegő, avagy összegzés a JesiVAkációról lami újat, akárhányadszorra is olvassák és a magyarázatot is mindenki más szinten érti meg. Oberländer Baruch rabbi két bó- Cherével: Nógrádi Bálinttal és Köves Slomóval két hét alatt megtanítottak minket a chászid filozófia, a Talmud, a zsidó irodalom, a mindennapi zsidó élet és a Bibliatanulmányozás alapjaira úgy, hogy annak a tananyagnak íze volt. Nem hevenyészett, nyers tudást, zsidóságvitamin-injekciót kaptunk, hanem illatos, finom, jól fűszerezett eleséget, ami átjárja az emésztés csatornáit, mielőtt felszívódik a vérbe, hogy onnan testünk részévé váljon. A Tálműd óra vetekedett a helyi konyha mákos süteményével, amivel pedig nehéz felvenni a versenyt (bevallom, néha a mákos tekercs győzött, de harmadik felszólításra mindenki bent térmett az előadáson). Nem is tudom szétválasztani a tartalmat a formától, amit csináltunk (imák, étkezések, szüneti beszélgetések), tanultunk és ahogy tettük mindezt, az egy egységet alkot. A JesiVAkációnak és Báruch óráinak nem az ismeretátnyújtás a lényege, és azt sem mondható, hogy Báruch téríteni akarja hallgatóit. A foglalkozásokon leginkább kérdéseket tisztáztunk úgy, hogy a legkényesebb, legdurvább kételyeinkkel, feltevéseinkkel is törődtek tanáraink. Nógrádi Bálintot és Kövés Slomót külön meg kell említenem: fiatal koruk ellenére megállták a helyűkét Báruch mellett. Ez vitakultúrájukat, tudásukat és hitüket dicséri. És az eredmény? Nem egy újabb izmust tanultam meg, nem azt tanultam, hogy a chászidizmus bölcseinek nyomát kell követni, hanem azt, hogy én is keressem azt, amit ők kerestek - és amit máig is kutatnak. Hoch Chává Milyen emberek lehetnek azok, akik a július felét (azt a gyönyörű második, napsütötte felét) arra szánják, hogy Bibliát, chászidizmust, zsidó irodalmat és kultúrát tanuljanak egy jesivában? Őrültek? Elvetemültek? Tudásra éhes emberek? Remélem, hogy minden kedves olvasó a harmadik feltevésre tippelt. Az egyetlen közös nevező Oberländer Báruch rabbi nyári jesivájának tanulói között az volt, hogy valamennyien szomjaztak a tudásra. Fogtechnikus és rabbiképzős, a zsidóságba betérni szándékozó és a pozsonyi rabbi leszármazottja, a konyháját éppen kaserolni készülő és megrögzött materialista, magyar és szerb, Tórában járatos és olyan, aki a képes Bibliánál tart egyaránt eljött a JesiVAkációra, hogy július 19-től egészen a hónap végéig naponta reggeltől estig tanuljon. Sokunknak még az ebéd is tanulásnak számitott, az áldások, rituálék újszerűsége miatt. A tanórákon úgy szikrázott a levegő a vitáktól, hogy a forró júliusi nap elbújhatott mellettünk. E sorok írója is részt vett a JesiVAkáción, mint felületes Tóratudású, soksok vallási és filozófiai irányzat között tévelygő tősgyökerés zsidó hallgató. Oberländer rabbi úgy építette fel az órákat, hogy a kézdőtől a haladó Tóratanulmányozóig mindenkinek érthető és érdekes is legyen. Nem ez lehetett a legnehezebb feladata, mert a Tóra mindig mond vabeosztottaik között, akik ezeket továbbadják a szükséget szenvedőknek. Az iskoláknak is ugyanígy kell eljárniuk diákjaikkal - néhány fillér is megfelel ennek a jelképes gesztusnak. Mindannyian keressük az adományozásnak és a javak megosztásának új útjait. Ameddig vannak olyanok, akik szükséget szenvednek valamiben, kötelesek vagyunk segíteni őket - s nem csak miattuk, hanem saját magunk miatt is, hiszen természettől fogva is adakozók vagyunk. Sőt: ha már egyetlenegy ember sem lesz a földön, akinek élelemre vagy pénzre van szűksége, még mindig lesz mód és alkalom arra, hogy buzdítást, ösztönzést és tanácsot nyújtsunk embertársainknak. Szóval nézzünk jól körül és tegyük fel a kérdést: Mivel segíthetném embertársamat? Ne aggódjunk amiatt, hogy nincs elég időnk vagy nem lehetünk olyan nagylelkűek, amennyire szeretnénk. Amikor arról van szó, hogy saját lényünkből adjunk valamit, semmi sem lehet túl kevés vagy túl sok. Történt egyszer, hogy a Rebbét felkereste egy üzletember, aki arra panaszkodott, hogy bármilyen vállalkozásba is kezd, bármilyen keményen dolgozik üzlettársaival, a nyeresége messze nem kielégítő.- És mennyit fordítasz jótékony célra a nyereségből? - kérdezte a Rebbe. A férfi pirulva vallotta be, hogy bizony egyetlen fillért sem.- Legközelebb vedd be az Örökkévalót is az üzletbe - javasolta a Rebbe - s nyereséged tíz százalékát fordítsd jótékony célra. Hidd el, hogy mint minden jó üzlettárs, az Örökkévaló is minden Tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy az üzlet sikeres legyen. A New Yorkban nemrég megjelent, a Rebbe válogatott beszédeit tartalmazó best-seller alapján: Simon Jacobson. Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. 4
