Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-01-01 / 32. szám
Egység Tánjá - A közepesek könyve 9. ׳V, írta a ljadi Snéur Zálmán rabbi, Naftali Kraus fordításában nem istenes módon ugyan, de nem is a vágyak kielégítése céljából). Ez azonban [az hogy az ilyenfajta vágyak kielégítése a legnegativabb Kiipákhoz sodoija a /Vogát] csak ideiglenesen van így, mivel a bor és a hús kóser volta lehetővé teszi [hogy kikerüljön onnan], miután nincs odaláncolva a ״külső erők”-höz, csak éppen hogy a dológnak nyoma marad testében és szüksége lesz a sírban történő megtisztulásra (chibut hákever). A fentiekkel gyökeresen ellentétes, ha valaki tilos ételekkel vagy tilos nemi kapcsolatokkal [vagy egyéb tisztátalan ״öltözékkel”, lásd a 6. fejezet végén] terhelt, ezekkel leköt[elez]i magát a külső erőkhöz az idők végéig, vagy addig amíg meg nem tér ״nagy szeretettel”, olyannyira, hogy ekkor a vétkek érdemekké válnak nála, vagyis azonnali hatállyal felemelkednek [a felső régiókba], mivel ezáltal érte el a ״nagy szeretet” (Áhává rábá) fokozatát [azaz csak a vétkek váltották ki a nagy istenszeretetet]. Viszont aminek kivédéséhez nem kell az Áhává rábá fokozata, hanem elég a nagy áhítat (káváná) is, az a haszontalan magvesztés tilalma, amely [következmény nélkül marad, mivel] nem találkozik a Klipá nőstény részével. [Ebben az esetben használ az alvás előtt imában tanúsított káváná, de] a tiltott ételek és nemi kapcsolatok esetében, nincs mentség [azaz, az ezekből szerzett életerőt nem lehet felemelni a Kiipából] az idők végéig - bár az Örökkévaló megbocsát az illetőnek, még ha megtérése nem is ״nagy szeretet"-ből fakad. Azonban ha a tiltott nemi kapcsolatból törvénytelen gyerek (mámzér) születik [vagyis a vétek] hús-vér formát ölt, akkor még a ״nagy szeretet” megtérése sem használ. [Rabbi Menáchem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurim Vöheárot) étlapján.] A Tánjá vagy ״A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, ״bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket, fogalmak magyarázatát és a [betoldásokat] a fordító írta. A hetedik fejezet dióhéjban: Ebben a fejezetben RSZ kifejtette, hogy a Kiipák közül a legfelsőbbrendű a Nogá, aminek nagy része rossz, negatív, de egy kis jó is keveredik benne és ebből származik a zsidók [második] állatias lelke (Nefes háböhámit), továbbá minden nem tiltott dolog az állat- és növényvilágban valamint a világi gondolatok, a beszéd és a cselekedetek éltető eleme, azoké amikben nem vegyülnek tiltott dolgok, csak éppen nem istenes szándékkal teszi, gondolja vagy mondja őket az ember, nem Isten szolgálata céljából. Nem jobbak ezek a gondolatok, szavak és cselekedetek magánál az ösztön-léteknél, ami a Nogából ered. Az elmondottak ellenére azonban, a nem-tilos ösztönök rosszabbak az állatias léleknél, mivel ilyenkor a három legsilányabb Kiipához tartoznak, ahogy ezt a Tánjá a húszabálókkal kapcsolatban mondja. Ezzel szemben amikor az ember szándéka istenes, - ahogy Rává mondta, hogy a bortól és illattól lett okos, stb. - ebben az esetben kiválasztódik a borban és húsban rejlő éltető elem, [ami pedig a Nogából ered] és felmegy Isten színe elé mint egy áldozat [vagyis kívánatos lesz Előtte] ahogy azt az Ec Chájim írja, hogy a Nogá Klipá néha a szentségben vegyül el míg másszor a három legsilányabb Klipá részévé válik [annál aki állandóan húst zabái és bort vedel]. (A Nogá maga a saját szintjén marad [sem ide sem oda nem csatlakozik], amikor a test szükségleteit fejezi ki, Ettől csak az mentes, aki soha életében nem élvezett semmit ezen világ hívságaiból, mint például Rábénu Hákádós11. Ugyancsak [nyoma marád] az olyan fölösleges fecsegésnek, ami megengedett12 - például egy tanulatlan ember esetében, aki nem képes Tórát tanulni [ez ha nem is valóságos vétek, de] kell hogy lelkét megtisztítsa a Kiipának a tisztátalanságától ״a parittya közepével” (Káf Hákelá13), ahogy azt aZohár írja (Pársát Besálách 2:59a). Ezzel ellentétes a tiltott beszéd, mint például a gúnyolódás, kibeszélés stb., mely a három legsilányabb Klipá térméke - itt már nem használ (önmagában) a ״parittya kőzepe” [büntetés], hogy az embér a lelkét a tisztátalanságtói megtisztítsa, hanem [a lélek] a purgatóriumba kerül14. Ugyanígy, annak aki képes Tórát tanulni és fölösleges, üres, hívságos dolgokkal foglalkozik, sem használ csupán a ״parittya közepe” [büntetés], ahhoz hogy lelkét megtisztítsa, hanem azokra a súlyos büntetésekre van szükség amelyek speciálisan a Tóra semmibevételéért járnak, azon általános büntetésen - a havas Purgatóriüm15 - kívül, ami minden cselekvő páráncsolat, lustaságból fakadó, nem teljesítéséért jár, ahogy ez másutt van részletezve16. Ugyancsak, a népek tudómányaival való foglalkozás is17 - a Tóra tanulása szempontjából - üres fecsegésnek számit, ahogy ez a Tóra tanulásának törvényeiben (Hilchot Tálmud Tóra)18 benne foglaltátik. Sőt, a népek tudományával való foglalkozás még sokkal rosszabb mint az egyszerű üres fecsegés, mivel ez [a mindennapos, hiábavaló beszéd] csupán az isteni léleknek levegő (ruách) eleméből eredendő tulajdonságait [vagyis az érzelmeket] fertőzi meg a Nógá Kiipának a fölösleges fecsegéshez tartozó részével, amely az állatias lélek rossz levegő eleméből fakad, ahogy ezt fent említve van19, de nem érinti a Chábád intellektust (Bölcsesség, össze.6 Ezzel szemben az a rossz ösztön és az a vágy, ami a nem tiltott élvezetekre csábitja az embert, csupán vágyai kielégítésére7 - az a zsidó démonok közül való, mivel módja van hogy visszatérjen a szentség keretei közé, ahogy azt fent mondottuk8. De mielőtt [az életerő] visszatért volna a szent berkekbe - a Kiipák és Szitrá Áchrá birodalmába tartozik és még azután is marad valamilyen nyoma a testben, mivel minden étel-italból9 azonnal hús és vér válik. Ezért van szükség a sírban történő megtisztulási folyamatra (chibut hákever)10, hogy az kitakarítsa és megtisztítsa a testet a KI ipát Nogá tisztátalanságától, amit [a test, az ember életében] a világi dolgok élvezetével, a zsidó démonok által szerzett. rom legsilányabb Klipá hoz, ami a Szitrá Áchrá része. Ez még abban az esetben is így van, ha a tilalom maga csak a bölcsek elrendelése, mivel a Talmud tanúsága szerint ״a bölcsek szava súlyosabban esik a latba, mint a Tóra szava”4 stb. Az eddigiekkel [vagyis a kiipáknak az előző fejezetekben említett két csoportra ősztásával (a később rendbehozható kiipák, illetve az olyanok, amelyeket még tsuvá által sem lehet ״felemelni”)] egyezik [a Zohámák5 az a megállapítása], hogy az a jécer hárá (rossz ösztön) és az a vágy, ami tilos dolgokra készteti az embert - egy nemzsidó démon, ami nem más mint a pogány, népék rossz ösztöne; azoké, akiknek lelke a három legrosszabb Klipából tevődik Nyolcadik fejezet Zsidó démonok Az elmondottakon kívül van a tiltott ételeknek [még egy ismérve], hogy miért hívják őket tiltottnak [azaz megkötöttnek1. Nemcsak azért, mert tsuvá áltál nem lehet őket ״felemelni”, hanem] azért is, mert akkor is le vannak béklyózva a rossz oldalra, ha valaki tudtán kívül evett valamilyen nem kóser ételt, akár istenes szándékkal is, azért hogy legyen ereje Istent szolgálni, annak az ételnek az erejével2. És ő valóban így is tett, tanult [Tórát] és imádkozott3 azon étkezésből vett erővel - az ételben rejlő vitalitás mégsem ״megy fel” és nem öltözik be a Tóra és az ima betűibe - amint az a kóser ételek esetében történik - mivel le van béklyózva a há5
