Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-05-01 / 34. szám
KÖNYVISMERTETŐ_______ AKI PÉTER GÁBORT TALMUDRA OKTATTA Minden hétfő este 19.00-20.30 között Biblia-tanulás folyik a Chábád Lubavics Egyesület irodájában (Bp. VI., Révay u. 16.1. em. 224. szóba): Deuteronomium könyve, kabbalisztikus és chaszidikus magyarázatokkal - előadó: Oberländer Báruch rabbi Édesanyja, aki félti a közelgő - majd óramű pontos- Sággal megérkező - leszámolástól, egy Levél forrnájában írja meg családja és fia történetét és adja azt postára egy funkcionáló pesti (fő)rabbi címére. A paksamétába beteszi imakönyvét is, míg fia nagy, retusált, eskütételi fényképét elégeti és ezzel a sajátos anyai logikával, mintegy semmissé teszi fia kapcsolatát a Testülettel és a forradalommal, amelyek felfalják a gyermekeket. Ez az ״Elégetett fénykép”. * * * Majdnem mind a 17 novel- Iában (melyek egy részét már a szerző előző könyveiben is olvashattuk) szerepel az Avó (vagy AVH) és cselekvő vagy szenvedő alanyai, akik majdnem kivétel nélkül zsidók. A kötet nagy érdeme, hogy benne életre kel a egykori magyar zsidó élet; a szereplők már mernek itt-ott héber szótöredékeket idézni és szavaikból, tetteik mögül, ki-kibukkan a Csipkerózsika álmot aludt és újabban ébredező zsidó öntudat. BIG csiholja a tüzet, ami remélhetőleg, következő könyveiben, egyszercsak lángra lobban. Benedek István Gábor: Az eléget(et)t fénykép. Budapest, Magyar Könyvklub, 439 old. Naftali Kraus kusz-pókuszokat megvetem”. De mivel valaha tanult Talmudot - tudja, hogy ha világos fejet akar, csalhatatlanul felismerni a dolgokat - ezt csak a Talmud tanulása biztosíthatja neki. Klein olvassa a Talmudot, a Böjt traktátusát, (gondolom-sejtem, miért pont Böjt traktátusát) az ősi dallamon és magyarra fordítja. ״A vezérőrnagy olykor hátradőlt a széken és becsukta a szemét...” Klein találgatta magában vajon miért? Aztán Péter közli vele, hogy hat jelölt közül őt választotta, intuíció alapján, és igaza lett. Majd megfenyegette: ha a tanulás híre kiszivárog - ״maga rosszabbul jár mint négyvennégyben”. Aztán elengedték és hazament. Most már lehet szó a nősülésről - gondolta. Aztán vett egy Szabad Népet, hogy tájékozódjon és leült egy padra. ״Úgy érezte, különös megbízatásához most már hozzátartozik a rendszeres politikai tájékozódás”. A novella befejezése kissé triviális és így - fölösleges. Miközben ül a pádon és töpreng további sorsán - ״Ekkor olyasmi történt vele, ami még soha. Egy veréb lecsinálta.” * * * A recenzáns szerint ez a kötét legérdekesebb és legfantasztikusabb novellája, amely abban is kitűnik a többi közül, hogy - legjobb tudomásom szerint - semmi tényalapja nincs. A dolog bizarr; elméletileg minden lehetséges - csak éppen érdekes kitaláció, ami a szerző élénk és kreatív fantáziáját dicséri. A címadó történet főszereplője egy jiddise mámé, kinek szerelmetes fia belekeveredik az Avó hálójába és ott karriert csinál. amikor figyelmeztették ״ne féljen, nyugodjon meg és legyen nagyon őszinte”. A kihallgató százados zsidónak tűnt; ״túl szakszerű kérdéseket tett fel, azokról a jesivákról ahol ő tanult, sőt néha kevesellte volna Klein felkészültségét” (95. oldal). Másnap reggel hatra berendelték valahová és egyhamar a vezérőrnagy (Péter Gábor) elé vezették. Klein nem rendült meg, fogalma sem volt ki az elvtárs, aki nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy mindent tud róla, majd a páncélszekrényből előhúzott egy kötet Talmudot. ״Klein messziről felismerte a fóliánst... úgy érezte nem kap levegőt”. Aztán Péter közölte vele mit akar: két hónapon keresztül naponta fognak Talmudot tanulni, mert ״ennél jobban semmi nem csiszolja az agyat. A sakk smafu. A filozófia nulla. Ez azonban - és itt a kezét a könyvre tette - ez maga a tiszta logika. A girem-górem. A csűrés csavarás.” Péter még elmondja, hogy ő zsidónak született ugyan, de amióta kinyílt a szeme - kommunista. ״A vallást, a zsidó hó-Tudja a kedves olvasó, ki volt Péter Gábor (született Auspitz Benő, vagyis Benjámin), szakmájára nézve szabómester és később, kb. 7 éven keresztül, a magyar KGB, vagyis Avó teljhatalmú főnöke? Ha nem tudja - örüljön neki. Ha tudja - felejtse el. Egy elferdült lelkületű gyilkos még akkor sem épületes látvány, ha Sobri Jóskának hívják. Hát még ha Auspitz Benjáminnak. Elég az hozzá, hogy ezt a Péter Gábort oktatta Tálmudra, pontosabban a Böjt (Táánit) traktátusára, Klein Dezső, a Klauzál téri ingvarró, aki egy ״sábesz sómajr” (sic!) szövetkezetben dolgozott; hat éve volt özvegy és egy Fischl nevű szomszédja állandóan azzal nyaggatta, miért nem nősül már meg. BIG legújabb novelláskötetéből nem derül ki pontosan, mikor történt ez. Egyrészt már élesedett az osztályharc; már nagyban iktatták ki az ópiumot, vagyis a vallást Magyarország szellemi életéből, ami arra mutatna, hogy az ötvenes évek legelején vagyünk. Viszont még van Joint (a novellában dzsoint), ami sokkal előbb megszűnt. A kis, ferdeorrú Klein, nagy Tálmid Cháchám, jesivákat járt, ortodox zsidó (kinek lakásában persze nem volt, nem lehetett, dupla ágy, dehát kicsire nem nézünk), akit egy szép napon hivat a szővetkezet főnöke és mézédes hangon közli vele, hogy ״utána nyúlt az MDP kerületi bizottsága”, mitöbb ״rajta van a káderfejlesztési listán”. Kleint behivatták, elment, kihallgatták és csak akkor kezdett megrémülni, 9
