Egység, 1998 (32-36. szám)

1998-05-01 / 34. szám

KÖNYVISMERTETŐ_______ AKI PÉTER GÁBORT TALMUDRA OKTATTA Minden hétfő este 19.00-20.30 között Biblia-tanulás folyik a Chábád Lubavics Egyesület irodájában (Bp. VI., Révay u. 16.1. em. 224. szó­­ba): Deuteronomium könyve, kabbalisz­­tikus és chaszidikus magyarázatokkal - előadó: Oberländer Báruch rabbi Édesanyja, aki félti a közel­­gő - majd óramű pontos- Sággal megérkező - leszá­­molástól, egy Levél forrná­­jában írja meg családja és fia történetét és adja azt postá­­ra egy funkcionáló pesti (fő)­­rabbi címére. A paksamétá­­ba beteszi imakönyvét is, míg fia nagy, retusált, eskü­­tételi fényképét elégeti és ezzel a sajátos anyai logiká­­val, mintegy semmissé teszi fia kapcsolatát a Testülettel és a forradalommal, amelyek felfalják a gyermekeket. Ez az ״Elégetett fénykép”. * * * Majdnem mind a 17 novel- Iában (melyek egy részét már a szerző előző könyvei­­ben is olvashattuk) szerepel az Avó (vagy AVH) és cse­­lekvő vagy szenvedő alanyai, akik majdnem kivétel nélkül zsidók. A kötet nagy érdeme, hogy benne életre kel a egy­­kori magyar zsidó élet; a szereplők már mernek itt-ott héber szótöredékeket idézni és szavaikból, tetteik mögül, ki-kibukkan a Csipkerózsika álmot aludt és újabban éb­­redező zsidó öntudat. BIG csiholja a tüzet, ami remél­­hetőleg, következő könyvei­­ben, egyszercsak lángra lob­­ban. Benedek István Gábor: Az eléget(et)t fénykép. Budapest, Magyar Könyvklub, 439 old. Naftali Kraus kusz-pókuszokat megve­­tem”. De mivel valaha tanult Talmudot - tudja, hogy ha világos fejet akar, csalhatat­­lanul felismerni a dolgokat - ezt csak a Talmud tanulása biztosíthatja neki. Klein ol­­vassa a Talmudot, a Böjt traktátusát, (gondolom-sej­­tem, miért pont Böjt traktá­­tusát) az ősi dallamon és magyarra fordítja. ״A vezér­­őrnagy olykor hátradőlt a széken és becsukta a sze­­mét...” Klein találgatta ma­­gában vajon miért? Aztán Péter közli vele, hogy hat jelölt közül őt választotta, in­­tuíció alapján, és igaza lett. Majd megfenyegette: ha a ta­­nulás híre kiszivárog - ״ma­­ga rosszabbul jár mint négy­­vennégyben”. Aztán elen­­gedték és hazament. Most már lehet szó a nősülésről - gondolta. Aztán vett egy Szabad Népet, hogy tájéko­­zódjon és leült egy padra. ״Úgy érezte, különös meg­­bízatásához most már hoz­­zátartozik a rendszeres poli­­tikai tájékozódás”. A novel­­la befejezése kissé triviális és így - fölösleges. Miközben ül a pádon és töpreng továb­­bi sorsán - ״Ekkor olyasmi történt vele, ami még soha. Egy veréb lecsinálta.” * * * A recenzáns szerint ez a kö­­tét legérdekesebb és legfan­­tasztikusabb novellája, amely abban is kitűnik a töb­­bi közül, hogy - legjobb tu­­domásom szerint - semmi tényalapja nincs. A dolog bizarr; elméletileg minden lehetséges - csak éppen ér­­dekes kitaláció, ami a szer­­ző élénk és kreatív fantáziá­­ját dicséri. A címadó történet főszereplője egy jiddise mámé, kinek szerelmetes fia belekeveredik az Avó háló­­jába és ott karriert csinál. amikor figyelmeztették ״ne féljen, nyugodjon meg és legyen nagyon őszinte”. A kihallgató százados zsidó­­nak tűnt; ״túl szakszerű kérdéseket tett fel, azokról a jesivákról ahol ő tanult, sőt néha kevesellte volna Klein felkészültségét” (95. oldal). Másnap reggel hat­­ra berendelték valahová és egyhamar a vezérőrnagy (Péter Gábor) elé vezették. Klein nem rendült meg, fo­galma sem volt ki az elvtárs, aki nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy mindent tud róla, majd a páncélszek­­rényből előhúzott egy kötet Talmudot. ״Klein messziről felismerte a fóliánst... úgy érezte nem kap levegőt”. Aztán Péter közölte vele mit akar: két hónapon keresztül naponta fognak Talmudot tanulni, mert ״ennél jobban semmi nem csiszolja az agyat. A sakk smafu. A fi­­lozófia nulla. Ez azonban - és itt a kezét a könyvre tette - ez maga a tiszta logika. A girem-górem. A csűrés csavarás.” Péter még el­­mondja, hogy ő zsidónak született ugyan, de amióta kinyílt a szeme - kommunis­­ta. ״A vallást, a zsidó hó-Tudja a kedves olvasó, ki volt Péter Gábor (született Auspitz Benő, vagyis Benjá­­min), szakmájára nézve sza­­bómester és később, kb. 7 éven keresztül, a magyar KGB, vagyis Avó teljhatalmú főnöke? Ha nem tudja - örüljön neki. Ha tudja - felejtse el. Egy elferdült lelkületű gyil­­kos még akkor sem épüle­­tes látvány, ha Sobri Jós­­kának hívják. Hát még ha Auspitz Benjáminnak. Elég az hozzá, hogy ezt a Péter Gábort oktatta Tál­­mudra, pontosabban a Böjt (Táánit) traktátusára, Klein Dezső, a Klauzál téri ing­­varró, aki egy ״sábesz sómajr” (sic!) szövetkezet­­ben dolgozott; hat éve volt özvegy és egy Fischl nevű szomszédja állandóan azzal nyaggatta, miért nem nő­­sül már meg. BIG legújabb novellás­­kötetéből nem derül ki pontosan, mikor történt ez. Egyrészt már élesedett az osztályharc; már nagy­­ban iktatták ki az ópiumot, vagyis a vallást Magyaror­­szág szellemi életéből, ami arra mutatna, hogy az ötve­­nes évek legelején va­­gyünk. Viszont még van Joint (a novellában dzsoint), ami sokkal előbb megszűnt. A kis, ferdeorrú Klein, nagy Tálmid Cháchám, jesivákat járt, ortodox zsidó (kinek la­­kásában persze nem volt, nem lehetett, dupla ágy, de­­hát kicsire nem nézünk), akit egy szép napon hivat a sző­­vetkezet főnöke és mézédes hangon közli vele, hogy ״utána nyúlt az MDP kerü­­leti bizottsága”, mitöbb ״raj­­ta van a káderfejlesztési lis­­tán”. Kleint behivatták, el­­ment, kihallgatták és csak akkor kezdett megrémülni, 9

Next

/
Thumbnails
Contents