Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-03-01 / 33. szám
Egység tönnek egyaránt feladata Istent szolgálni és neki alávetni magát. [18] Már volt alkalmunk megjegyezni hogy a héber a szeretet és a szerelem kifejezésére ugyanazt az áhává igét használja. [19] Vő. Énekek Éneke (8:6.) ahol a költő a halálhoz hasonlítja az erős (״tüzes”) szeretetet. RSZ itt és másutt (a továbbiakban, a 15., 16., 18. stb. fejezetekben) részletesen tárgyalja a különböző fokozatokat a szeret-szerelem megnyilvánulásai között. [20] RSZ itt több fokozatot különböztet meg: Áhává Ázá, Áháuá Rába, és Áhává Bötáánugim (vö. Énekek Éneke 7:7.). [21] Zakariás próféciájából (3:3.) vett kifejezés. Ott Jósua a főpap visel ״szutykos ruhákát”, ami Bölcseink szerint arra mutat, hogy fiai eltávolodtak a zsidóságtól, és nem zsidó lányokat vettek feleségül (Szánhedrin 93a., Id. még Ezrá 10:18.). [22] Talmudi kifejezés, Báuá Bátrá 86a. [23] Zohár 2:163a. A Zohár itt a rossz ösztön, a jécer hárá szerepét egy példázattal érzékelteti. Ebben fia hozzá való ragaszkodását azzal teszi próbára a király, hogy egy utcalányt felbérel arra, hogy az próbálja meg fiát elcsábítani. Ha a fiú megállja helyét, és nem hajlik a csábításra, akkor jutalom jár neki is és a megbízást teljesítő utcalánynak is. Tehát a rossz ösztön csak az isteni akaratot teljesíti azzal, hogy próbára teszi az embert, aki - remélhetőleg - ki mutatja Istenhez való ragaszkodását, megállja a helyét és így közelebb kerül Hozzá. ikreire, Jákobra és Ézsaura célozva. RSZ általános, univerzális jelleget ad, az egyébként homályos versnek, melyben a jeemác ige erőset és erősködőt (küzdőt) is jelenthet (lásd még az 6. jegyzetet). [9] Az idézett vers (Prédikátor 9:14.) égészében így szól: ״(Volt) egy kis város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette és ostromműveket épített körülötte...”. A Tálmudban (Nödarim 32b.) ezt úgy értelmezik, hogy a ״kis város” - az emberi test. Erre építkezik itt RSZ, hogy a ״városért” küzd a jó és a rossz ösztön. [10] Tánjá 3. és 4. fejezet. [11] Ez a ״három agy" tulajdonképpen az ész három megismerési módja - a Chochmá, Biná és Dáát - de egyben megvan ezeknek a fiziológiai megfelelője is (Mindéi). [12] A kifejezés az Énekek Éneké ben előforduló szókép változata (Id. az 6. jegyzetet). [13] ״Sóvárog sőt eleped a lelkem" (Zsoltárok 84:3.) alapján. [14] Itkáfjá, arameus forrnában, kényszeríteni. A kabalisztikus fogalmak Itkáfjá és Ithápchá mibenlétét - ld. a Fogaimakban. [15] A ״rossz vizek” mint kabbalisztikus fogalom a Szitrá Áchrá egyik elnevezése. Már a Misnában (Atyá/c 1:11.) ilyen értelemben fordul elő. Maimonidesz szerint (uo.) az istentagadás (epikorsut) jelképe. [16] 4Mózes 6:5. [17] Bráchot 54a. Alapja: a libchá helyett a nyelvtanilag helytelen lövávchá (szíveid) használata arra utal, hogy több szívről van szó. Eszerint a jó és a rossz őszakaratot is jelent (Id. 1 Mózes 23:8.). [3] A ״ravaszkodás” - okoskodás - az elsődleges, alapvető vágy kivitelezésére irányul. [4] A mai orvostudomány szerint - RSZ is eképpen részletezi a szív felépítését a Torá or című művében (Bőrésit 7:4.) - a szív két nagy részre osztható. A szív jobboldala a testből érkező, széndioxidban dús vért a tüdőbe továbbítja oxigéncserére, míg a szív baloldala a már oxigénben dús vért szétküldi a test minden részébe. Azért használja RSZ az ״ahol nincs vér” kifejezést, mert, szemben a baloldali résszel, melynek feladata a vér szétküldése, a szív jobboldalénak kizárólagos feladata hogy a vérbe oxigén keveredjen (a lubavicsi rebbe magyarázata). [5] Prédikátor 10:2. [6] RSZ gyakran használ bibliai versekbői vett idézettöredékeket, amelyek a forrásokat ismerő olvasónál a jobb megértést szolgálják. Itt a Prédikátor könyvéből vett idézet (2:14.) ״a bölcs nyitott szemmel jár” (szó szerint a bölcsnek fejében a szeme) szolgája ezt a célt. Azonban bármely idegen nyelvre fordítva, az idézet nem olyan hatásos. [7] A későbbiekben RSZ leírja, hogy ez nem minden esetben áll, mivel vannak emberek, akiknek természetes, ״örökletes” tulajdonsága Isten félelme és szeretete, talán nem is mindig tudatosan. RSZ itt elhagyja a rendhagyót és az általánossal foglalkozik (Steinsaltz). [8] !Mózes 25:23. ltt, a másállapotos Rebekkának, mondják ezt születendő képes felfogni [azt]. Ez a ״víz” és a ״mag” szintje, azaz olyan Fényé, amely bele van vetve az isteni lélek szentségébé, ami jóra fordítja az ösztönlélekben lévő [rossz] vizet, amiből ezen világ vágyai erednek. Ahogy ezt az Ec Chájim (50. Kapujának, 3. fejezetében) találjuk, a Zohár nevében: a rossz tökéletes jóvá lesz, akár csak a jó ösztön, azáltal hogy leveti ״szutykos ruháit”21 - vagyis az e világ hívságait, amelyekbe beöltözött. Ugyanígy [az isteni lélek akarata az, hogy] a szívben székelő érzelmek (midot), amik tulajdonképpen a szeretet és félelem ágazatai, kizárólag Istennek legyenek szentelve; valamint a szájban levő beszéd- és az agyban székelő gondolkodási képesség, csak az isteni lélek gondolkodási és beszédismérveivei telítődjenek, amelyek magának Istennek a gondolatai és Tórája, annyira, hogy egész nap kizárólag erről beszéljen ״ajkai nem állnak meg a tanulással”22, valamint a cselekvő erő, ami kezeiben és egyéb testrészeiben van kizárólagosan a micvák teljesítésében jusson kifejezésre. Ez [a cselekvés] az isteni lélek harmadik megjelenési forrnája [a gondolkodás és a beszéd mellett]. [Tehát az isteni lélek akarata az, hogy kizárólagosan az ő ismérvei és öltözetei töltsék be az egész testet] viszont a Klipából eredő állati ösztönlélek akarata ennek pont az ellenkezője [hogy a test csak nem szent dőlgokkal telítődjön. De az állati lélek eme rossz akarata nem valódi rossz, mivel ez csak] az ember javára van, hogy az ember erőt vegyen magán, és legyőzze őt [rossz akaratát], ahogy ezt az utcalány példázata érzékelteti a Zohárban23. Jegyzetek [1] ״Lakhely” alatt azt a helyet értjük, ahol a dolog elsősorban kifejezésre jut. [2] 5Mózes 12:23. Dr. Mindéi megjegyzi, hogy az itt használt nefes kifejezés egyúttal lelket, életet és Fogalmak és semlegesíti, hanem magát a rosszat jóra fordítja. Aki erre képes, az már jóval több mint ״közepes” - ez a Tánjá szerint az igaz ember, a cádik szintje. Bölcseink szerint az, hogy az Örökkévalót ״mindkét ösztönnel” kell szolgálni, azt jelenti, hogy a jó és a rossz ösztönnel egyaránt. A Talmud példaként erre Dávid királyt idézi: ״a szívem halott bennem” (Zsoltárok 109:22.). Ezt úgy értelmezi, hogy a szívében lakozó rossz ösztön meghalt mivel ״megölte” a sok böjttel (Jeruzsálemi Talmud, Bráchot 9:5.). Ez az ideál: a rosszat jóra fordítani, amire csupán a cádik képes. A teljes és tökéletes cádik (cádik gámur) az, akiben a rosszból egy szemernyi sem maradt. Akiben még maradt valami - az ״nem tökéletes cádik” (cádi/c seéjno gámur). Itkáfjá - Kabalisztikus fogalom, melynek jelentése és értelme a rossz ősztön elnyomása, leküzdése, semlegesítése. Akinek ez sikerül, azt nevezi RSZ ״közepesnek”. Ez azt jelenti, hogy a közepesben megvan a hajlam a rosszra, és bár ő azt sikeresen leküzdi és semlegesíti, az bármikor előjöhet, és puszta léte azt a veszélyt jeleníti meg, hogy a ״közepesen” bármikor eluralkodhat a rossz ösztön és - az érzékeny egyensúly felbillenve - úrrá lehet rajta a rossz. Ellentéte, illetve további fejlesztése az Ithápchá - ld. alább. Ithápchá - Kabalisztikus fogalom: ״fordulatot” jelent, vagyis azt hogy az ember minden lelkierejét - és a jó ősztönt - bevetve oly sikeresen küzd a rossz ösztön ellen, hogy azt nem csak leküzdi 7
