Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-03-01 / 33. szám
Egység Egyszer volt... Miért vonakodott elhagyni Magyarországot 1943-ban Reb Áron Rokéách, a belzi csodarabbi? Méir reménytelennek látta a helyzetet. Gyalog indult el a találkozóról és csak hamar gondolataiba merülve a pesti Duna-parton találta magát. Már az egyik Budára vezető hídon járt, amikor belebotlott egy szembejövőbe. A magyár királyi honvédség magas rangú tisztje áll előtte. ״Miki, édes öregem!” - kiáltott rá a tiszt elérzékenyülten. ״Hát nem ismersz meg? Én vagyok az a Szilágyi István, akivel együtt koptattad az iskolapadot a városi elemiben" - mondta a főtiszt, majd megölelte őt. Beszélgetésük hosszúra nyúlt, melynek során elmesélték egymásnak életük alakulását.- Milyen jó, hogy pont most kellett összefutnunk! - mondta Szilágyi. - Ma este ugyanis partit adok a barátaimnak börtönigazgatói kinevezésem alkalmából... Mint hajdani iskolai padtársam nem hiányozhatsz most sem mellőlem.- Ott leszek - mondta hevesen verő szívvel Méir. És természetesen a belzi rebbére gondolt. * A Szilágyi házban rendezett ünnepség távol állt Méir megszokott életvitelétől, de tudta, hogy kénytelen lesz betartani a ״másik” világ játékszabályait. Mindenesetre az este során megtalálta az alkalmat, hogy bizalmasan szót válthasson a magyarországi börtönök újonnan kinevezett főparancsnokával.- Négy barátomat nemrég börtönbe vetették. Csak azért, mert meg akartak menteni néhány zsidót a náci gyilkosok elől. Engedd futni őket... Örök életemre hálás lennék neked érte... Szilágyi István ilyet nem tehetett; az esküjét szegte volna meg. De Méir, azaz Miki barátja nem tágított. A végén kialakult a nagy terv. Szilágyi beleegyezett, hogy egy oldalajtón az éjszaka leple alatt kivigyék a tésére kijelentette: ״Egyelőre nem mozdulok Magyarországról”. Az akkor még ״biztonságosnak” számító Budapesten az foglalkoztatta a rebbét, hogyan lehetne kihasználni minden alkalmat és lehetőséget Lengyelországból Magyarországra átszőkött, átcsempészett zsidók megmentésére. Rengeteg pénzbe került egy-egy lélek megmentése. És ki fizetett? Azok a zsidók, akik nem bírták elviselni, hogy testvéreik ezreinek ontsák a vérét. És ki gyűjtötte össze ezeket a csillagászati összegeket? A ״szervezet” vezetősége négy bátor zsidóból állt. Ők teremtették elő a pénzt sok száz ember átszöktetésére, és igen bőkezűek voltak, amikor Áron Rokéách rabbi és testvére, Mordecháj kerültek sorra. A kiterjedt hálózat munkájának híre azonban eljutott a németek által terrorizált magyar kormány fülébe is. Több szervezőt és csempészt letartóztattak, köztük a szervezet négy vezetőjét. Ekkor úgy határoztak, hogy beszüntetik tevékenységüket. A rebbét mély aggodalom töltötte el, amikor hírt kapott a letartóztatásokról. A pesti zsidóság latba vetette minden létező befolyását. Magas személyiségeket próbáltak elérni, de minden erőfeszítésük hiábavaló volt. A rebbe tisztában volt azzal, hogy őt magát is letartóztatás fenyegeti. Ennek ellenére azt mondta: ״Nem mozdulok Budapestről, amíg az a négy ember, aki szívét-lelkét áldozta a zsidó nép megmentéséért, börtönben sínylődik.” A jelenlevők tudták, hogy a rebbe elhatározása megmásíthatatlan. Ekkor úgy döntöttek: elhívják magukhoz azt a vallásos zsidót, aki a kormányzatnál igen nagy befolyással bírt. Heinrich Méir volt ő, aki híres magyár rabbi dinasztiából származott, és kis szülővárosát hátrahagyva Budapesten tevékenykedett. Méir meghallgatta a kérést. Tudta, tanulta: nagy micvá megmenteni olyan zsidókat, akik készek lelkűket adni ízraelért.- Mit tehetnék? - aggodalmaskodott Méir. - Ma már senki nincs, aki meg hallgatna engem. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta a rebbe. Méirhez fordult: ״Én személyesen bízlak meg a négy ember megmentésével!” Méirnek most már nem maradt választása, elfogadta a küldetést. A zsidó naptár szerinti 5704-es (1943) évet írják. Magyarország egét is elborítják a szürke felhők. Európa németek megszállta részéből zord hírek terjengenek zsidók millióinak sorsáról; krematóriumokról suttognak. Budapest akkor lengyel és galíciai zsidók ezreinek szolgált menedékül. Közülük, mint fénylő nap sugara, tűnt ki egy testvérpár, a belzi rebbe, reb Áron Rokéách és öccse, a bilguráji rabbi, reb Mordecháj. A bochniai gettóból érkeztek, kalandos körülmények között. De Budapesten számukra a rettegés napjai következtek. Hain Péter, a rendőrség vezetője berendelte őket a külföldieket ellenőrző osztályára (KEOKH). A kettőjük között lezajlott fél órás beszélgetés során a rendőrfőkapitány németül közölte vele: ״A németek nyomást gyakorolnak a magyar kormányra, hogy tartoztassuk le Önt, aki engedély nélkül hagyott el egy a nácik által meghódított területet... Hosszú ideig képtelenség visszatartani a parancs kiadását. Javasolnám, hogy mihamarabb hagyja el Magyarországot, addig talán várhatunk a végrehajtatással.” Azon az estén titkos gyűlést hívtak össze a rebbe lakóhelyén. Öccsén, Mordecháj rabbin kívül még hárman voltak jelen. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a testvéreknek olyan gyorsan el kell hagyniuk Magyarországot, ahogy csak lehet. Igen ám, de a belzi cádik mindenki legnagyobb meglepe4 Heinrichnek címzett levél
