Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-04-01 / 28. szám
LESZÁZALÉKOLVA Az utóbbi időben mindenki a magyar adófizetők kegyeit kereste és az adóból levonható 1%-ot vadászta, hirdetések százai keresték az adófizetők kegyeit - még nem tudni még milyen eredménnyel. Akik ismerik eddigi működésünket és olvassák kiadványainkat; akik tudnak óvodánk létezéséről és már voltak zsinagógánkban; akik ismerik a lubavicsi chászid mozgalom világszerte folytatott tevékenységét, tudják, mi hajtja küldötteit - azoknak nincs szükségük külön nógatásokra és napilapokban megjelentetett fizetett hirdetésekre. Erre nemcsak szükségünk - pénzünk sincs. * * * Amire égető szükségünk van, az az olvasóink pártoló támogatása, számarányon - és százalékon - felül. Ha - a törvény betűje szerint - az alapítványi, vagyis ״nem nyereségre dolgozó” szervezetek érdemesülnek adókedvezményes támogatásra, akkor mi jár azoknak, akiknek, mint nekünk, minden tevékenysége veszteséges, és akik akkor nyernek - amikor ráfizetnek? Aki azt hiszi, hogy ez csak szépen hangzó szólam, azt megkérjük vegyen elő papírt és ceruzát, és számítsa ki, mennyibe kerül az Egység előállítása a mai nyomdai, papír- és postai árak mellett, hogy lapunkat kb. 20- 30 ezer zsidó olvashassa. Vagy próbálja kiszámítani, mennyibe kerül a Gut Sábesz egy száma a kiadónak - hányszor annyiba, mint az érte fizetett 25,- forint? * * * Aki eljut idáig és aki értékeli munkánkat, azt nem kell nógatni, ״leszázalékolni". Az saját jószántából kapcsolódik be abba a munkába amit mi magunkra vállaltunk. Kiadásainkat nem hárítjuk azokra akikért itt vagyunk, és külföldről sem segítenek bennünket, a zsidó világszervezetek itt működő képviseleteiről nem is beszélve. Egyetlen segítségünk a bennünket önként támogató zsidók adománya. Azokért, akikért itt vagyunk, akikért érdemes dolgozni, mindenre hajlandóak vagyunk. Még arra is hogy ״snorremek” nevezzenek és ״leszázalékoljanak” bennünkét. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adómányaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Úri László, Budakeszi 24 000 Czeizler Tamás 10 000 Fohn György, Debrecen 10 000 Szüsz János, Miskolc 10 000 dr. Várkonyi Sándor 10 000 * Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 1030000270073285־20329172־. A befizetett adómányok adómentesek. Tikva megtanult héberül olvasni az imakönyvből imakönyv sok minden, de nem szótár.... A legszomorúbb mondat Tikva levelében öt szóból áll. Úgy szól, hogy ״itt Makón minden jól megy”. Mi mehet jól, Tikvácska, ha egyetlen zsidó gyerek vagy egy idegen kömyezetben, igen kis kilátással valaha is zsidók közé kerülni. Hol fogsz tudni magadnak Makón, ha eljön az ideje, zsidó vőlegényt találni? Édesanyád Terézienstadtból jött haza, miért szakadjon meg Nálad a zsidóság folyamata? (Makón pár tucat zsidó él. Templom nincs, hitközség nincs, Báron Zsuzsa ügyvédnő odaadó munkájának köszönhető, hogy a néhány zsidó néha összejön. Most kaptak a várostól két millió forintot a zsinagóga felújítására, de legalább hét millió kell, mert beázik a tető. A makói ortodoxok újabban jönnek évente a nagyvilágból, egy szombatra, nagy felhajtást esinálnak - amire a helyi zsidókát nem hívják meg, mert nem tudnak létezésükről - aztán elmennek és minden marad a régiben. Egy helyi önkéntes zsidó ászkán, Hirsch Zoltán, leveleivel félreveri a harangot, de a süket fülek a harangzúgást sem hallják.) Tikvának Pesten kellene zsidó iskolában tanulni és ezzel egyidejűleg folytatni zenei tanulmányait. A nehézségek megoldhatóak lennének - ha egyrészt a röghözkötöttség, másrészt a zsidó szervek nemtörődömsége, leküzdhető lenne. Tikva van (Makón), de vajon van-e Remény erre? Naftali Kraus Tikváék makói címe és telefonszáma - a szerkesztőségben Tikvát tulajdonképpen Timeának hívják és az özvegy édesanyjával él Makón. Héber nevet én adtam neki - kérésére - talán két és fél évvel ezelőtt, amikor falukutató úton voltunk a hgyma fővárosában. Ilymódon Tikva tulajdonképpen fogadott lányomnak számit és én próbálok tenni egyet-mást hogy zsidók közé kerüljön és zsidó nevelést kapjon - egyelőre igencsak mérsékelt sikerrel. Tikva - kinek neve reménységet jelent, a magyarországi zsidóság fennmaradásának reményét - nagyon tehetséges kislány. Jó zene érzéke van, kitűnően zongorázik, szépen rajzol, jó tanúló és most lett 12 éves. Leveiéből kiderül hogy október 4-én lett Bát-Micvá. ״Ugyanekkor volt Szimhát Tajró és szombat bejövetele is - írja - így nagy ünnep volt itthon. Sajnos Makón nincs zsinagóga, így nem volt másnap Szimhát Tajrói körmenet”. Az imakönyv megjelenősekor küldött barátom, Oberlander rabbi, a lubavicsi sáliách, egy példányt Tikvának Makóra. Most azt írja ״fogadott lányom”, hogy ״köszőnöm az imakönyvet, nagyón örülök neki. Megtanultam vele héberül olvasni. Kár, hogy nem mindig értem a szót - csak az ima jelentését”. Hát igen, Tikvácska, az 7
