Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-09-01 / 30. szám
gától értetődő, mindennapi eseményének tartjuk. Ez velünk született emberi tulajdonság - olyannyira hozzászoktunk bizonyos dolgokhoz, hogy bármily csodálatosak legyenek is, természetesnek tartjuk azokat. Újabb és újabb rendkívüli események kellenek ahhoz, hogy felkeltsék érdeklődésünket. Egyesek időről-időre felsóhajtanak: ״Ha tanúja lehetnék egy csodának, akkor hívő ember lennék, akkor változtatnék életemen!” Mégis mire várunk? - talán arra, hogy ketté váljon a tenger? Életünk minden percében körülvesznek minket a csodák. Hiszen gondőljük csak el, maga az élet is csoda - mekkora csoda maga a születés is. S valóban: gyakran nevezzük a születést csodának - ezért szinte érthetetlen, miért feledkezünk el arról, hogy minden egyes ember egy csodának köszönheti létét. Mivel a mindennapi élet küzdelmei, kötelességei és kötelezettségei elvonják, lekötik figyelmünket, hajlamosak vagyunk észrevétlenül elmenni a minkét körülvevő csodák mellett. Az élet zsivajgása elfojtja azt a hangot, amelynek a lehető legvalóságosabbnak kellene lennie számunkra. Nem arról van tehát szó, hogy nem hiszünk a csodákban - inkább arról, hogy nem szánunk elég időt arra, hogy észrevegyük azokat. Meglátni a csodát annyi, mint észrevenni a különlegest a mindennapiban, a természetfelettit a természetesben. A legnagyobb csoda Történt egyszer, hogy egy út menti fogadóba betért utazók beszélgetni kezdtek egymással, s ki-ki hangosan dicsérte a maga rabbiját. Az egyik elbeszélte, hogy ő és felesége tizenöt éven át hiába vártak gyermekáldásra; ám alig egy évre rá, hogy rabbijuk megáldotta őket, gyönyörű leánygyermekük született. A másik elmondta, rabbija áldása miképpen térítette vissza eltévelyedett fiát a jó útra. A harmadik pedig elmesélte, hogy rabbija megáldotta egy fontos üzleti vállalkozását, melybe igen sok pénzt fektetett, és a pénzt végül az utolsó fillérig elvesztette.- S mi ebben a csoda ? - tudakolták a többiek.- A csoda az - felelte a férfi -, hogy továbbra is hű maradtam a rabbihoz és az Örökkévalóhoz. Amikor felismerjük a különlegest a mindennapiban, a természetfeletti események már aligha hatnak lenyűgözőnek. Hitünk - és létünk - már nem ezen ״csodák” függvénye, hiszen komoly kötelék fűz minket ahhoz a realitáshoz, A legnagyobb csoda - saját létünk A csoda és a természetes közötti különbség azok gyakoriságában rejlik. — A Báál Sém Tov A csodák körülvesznek minket - csak ki kell nyitnunk szemünket, hogy észrevegyük azokat. - A Rebbe A csoda valójában az Örökkévalóhoz fűződő viszonyunknak és életünkben betöltött szerepének tükrében érthető meg. A csoda mibenlétének elemzéséből és a csodához fűződő érzéseinkbői sokat tanulhatunk, és ezáltal közelebb juthatunk életünk mélyebb érteimének feltárásához. REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson Mit értünk tehát ״csoda” alatt? Ha a csodát úgy tekintjük, mint olyan eseményt, amely nem magyarázható a természet törvényeivel, először a következő kérdéseket kell megválaszolnunk: Mi számít természeti eseménynek? Miért nem tekinthető csodának az a térmészeti esemény, amely lenyűgöz és felkavar bennünket? Valójában alig-alig értjük a természét ״törvényeit”. A természet olyan rendszer szerint működik, amelyet ״normálisnak” fogadtunk el. Ám annak ellenére, hogy ez életünket kiszámíthatóbbá és - ezáltal - kényelmesebbé teszi, nem feltétlenül válik érthetőbbé. Az a tudat, hogy a nap minden reggel felkel, a rend érzetével tölt el bennünkét, de továbbra sem tudjuk, hogy a természet miért pont ilyennek teremttetett. Attól, hogy valamit ״természetesnek” nevezünk, jottányival sem ismerjük jobban, mint a ״csodát”. Mire várunk? A csoda és a természetes közötti különbség azok gyakoriságában rejlik. Képzeljük el, hogy a nap csak egyetlen-egyszer virradna fel életünkben. Mindenki összesereglene, és a lehető legcsodálatosabb eseménynek tekintenénk. Ám mivel nap mint nap tanúi lehetünk a napkeltének, életünk maTörtént egyszer, hogy a Rebbe magántalálkozót adott középiskolások egy csoportjának. Az egyik diák megkérdezte a Rebbét, tud-e csodákat művelni.- A fizikai, természetes világ - magyarázta a Rebbe -, nem válik el a magasabb, spirituális világtól; sőt, azt is mondhatnánk, abból fejlődött ki. Éppen ezért, amikor valaki a spirituális világhoz, az Örökkévalóhoz kapcsolódik, oly módon tudja befolyásolni ezt a fizikai világot, amely teljességgel előreláthatatlan. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy a spirituális világhoz kapcsolódjon.- Helyesen kell választanunk - folytatta a Rebbe és minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy erényesen éljünk, hogy harmániát ébresszünk mindazokban, akikkel találkozunk, hogy másokat is a jó gyarapítására és a gonosz legyőzésére ösztönözzünk, vagyis arra, hogy a világot jobb hellyé változtassuk.- Éppen ezért - fejezte be a Rebbe -, ha ti és a hozzátok hasonló diákok jócselekedeteket tesztek szerte a világon, igenis képesek leszünk csodákat művelni. Mi a csoda? Hiszünk-e a csodákban? E kérdés megválaszolására először meg kell határoznunk a csoda fogalmát. E szót oly gyakran használjuk, olykor bizony triviális eseményekre, hogy mára már közhellyé vált. Az emberek gyakran elvitatkoznak azon, hogy életűk egyes eseményei vajon csodásnak tekinthetők-e, vagy más, úgymond térmészetes magyarázattal is megokolhatók. Vannak, akik úgy vélik, a csoda nem más, mint valamely váratlan esemény vagy nagyszerű meglepetés. A szkeptikusabbak a csodát irreális reménynek tekintik - olyasvalaminek, ami az élet zord realitásai ellenére is reményt ad. Mások számára azonban a csoda nem más, mint annak bizonyítéka, hogy az Örökkévaló jelen van életünkben, beavatkozik abba. 9
