Egység, 1997 (28-31. szám)

1997-06-01 / 29. szám

Most hogy eljutottam idáig, nem is tu­­dom, miért írom neked mindezt, Kati, hisz a gemoréban azt mondják, hogy ti odafent mindent tudtok, mindenről ér­­tesülve vagytok. Lehet, hogy azért írom, hogy önmagamat győzködjem: tanúja lehetek azon, nagyon ritka esetek egyi­­kének, amikor sikerült egy lelket kimen­­teni (tanultál ivritül, Kati, tudod mit je­­lent a ״Löhoci jákár mizolél” - ha nem tudod, nézz utána: Jeremiás 15:19.) a pesti nagy olvasztótégely masszájából, hogy jeruzsálemi családalapításával hoz­­zájáruljon a zsidó jövőhöz, a zsidó után­­pótláshoz. Igaz, volt ott még három pesti bócher, rabbiképzősök, akik Jeruzsálem­­ben tanulnak, és akik megilletődötten fi­­gyelték-hallgatták az eseményeket. Le­­hét, hogy belőlük még lesz valami. Le­­hét, hogy visznek magukkal valamit az itt ellesettekből. Robin, - a te fiad, Kati, vagyis most már maradjunk a Jehuditnál- láthatóan jól érzi magát e közegben. Van lakása - Jeruzsálem, Rabbénu Tám str. 12 (Róthstein, de lehet Mikes is, mondta nekem és a huncutkái megleb­­bentek a szélben), és egyenlőre a jesivában marad, mert rengeteg pótol­­nivalója van azokból az időkből, amikor zsidósága csak egy teljesitetlen ígéret volt. Aztán majd szofrerájt tanul (ez a Tóra­­másolók szent és dicső mestersége, azo­­ké akik töfillint és mezuzákat írnak), mivel, hisz tudod, jó keze van, szépen rajzol. Ebből a szofrerájból meg lehet élni, de elárulhatom neked, hogy nem ez volt a Rotschildok szakmája. A Te Robinod, Kati - vagy most már marad­­junk Jiszróél-Mojsenál, ha megjelensz ál­­mában, szólítsd így - boldog lesz ezzel a mesterséggel. Nem lesz gazdag ember - de elégedett lesz; nem lesz ״cionista”, abban az értelemben ahogy Te az voltál- de teljes zsidó lesz, megörvendeztet egy csomó unokával, és ha az első lány lesz, azt rólad Jehuditnak fogja elnevezni, és titokban, halkan, hogy senki se hallja, Katinak fogja becézni... Nincs több mondanivalóm Kati, lehet hogy ez is fölösleges volt, hiszen te úgyis tudod mindezt. Ja igen, ha valami befő­­lyásod van odafent, próbálj valami pro­­tekciót igénybe venni a lányod ügyében. Tudom hogy nehéz eset, de nekünk nincs jogunk lemondani egyetlen zsidó lélekről sem. Sz’iz fort á jiddische toch­­tér. írva van a Midrásban, tudod, hogy mámé Róchl, vagyis Ráchel ősanyánk is sok mindent kisírt gyermekei érdekében. Egy zsidó anya könnyeinek még odafent sem tudnak ellenállni. Most befejezem, mivel az én könnye­­im ezügyben egy fabatkát sem érnek. Ahogy odafönt neveznek Naftali ben Dvora (és itt lent hozzáteszik, hogy) Kraus Egység Levél a mennyországba Egy kis ״jidise náchesz” a mamának Staubemé, aki a menyasszonyt kísérte a chüpe alatt hétszer a Robin körül és job­­ban sírt mint a menyasszony mamája... * * * Nekem nem volt semmi feladatom, csak ültem és elmélyülten rágtam a bajuszo­­mat, nehogy elsírjam magam. Csak egy­­szer fordult hozzám a mechütn - ez reb Mordche Stauber Antwerpenből, a pót­­papa, aki az egész esküvőt szervezte és finanszírozta - amikor a krecsnevi dájjen meglátta a kszübében (házasságlevélben) leírtakat, illetve azt ami nincs oda írva, f Qjrsiws ס״לימ־יי לע זקס jjjc זול® O’Vpn'jnsTOi דוע עמשי ידעכ הדוהי לזה 9ןזשי ל־קן רדסש . ליק ע»י לזקו הלג הכימ ;*יזוהו עי־שזול ;תהו—ןו ןעמקז ןגע״גהז ןסזל הזה שידכזעוזג ן* ץסזהל ןעדידי,® ןעכזרקו ,;וחקלו לכח מ«כ1.עולאכ.ע» סכב ס״יקיה ד׳ה. rttrar »מ3גל זירימ ,דלגה זזל^זז W' ל״ י1י TO JH0 י־־כ ;ןססי1 הסמ יל גלע ׳די? I'WTJPW מי8•ר״ וג P »» •לח’« ו־י״ימימ״׳ייד-י׳׳יי 1י#*י*>«׳«יזייי­סכיזסגכ לזומ TW, vr-xymx *ד3זז־ שזיכ ןדוה דזה הלגו 1 קל ב״כז yjp יכ־חס ייעננדוניק כו’ב זלל קילקז־־ה הייע זלז I 1--------------akkor összesugdolózott a mchütennel, majd megkérdezte tőle, honnan tudja hogy téged Jehuditnak hívtak? Erre amaz hozzám fordult, megerősítendő az érte­­sülést és én megerősítettem, bár igen­­csak elcsukló hangokat hallathattam, amiről szerencsére azt hitték, hogy az erős slivovitztől van. Nem szeretek nyíl­­vánosan érzelegni, de az ember nem mindig képes uralkodni magán. Miköz­­ben énekeltek és lechájimot mondva a rebbére vártak, aki majd a chüpét esi­­nálja, kint hideg jeruzsálemi szél fújt és eső szemerkélt. Én csipkedtem magam titokban, hogy senki ne lássa - valóban a Mikes Kati fiának az esküvőjén vagyok, ebben a szürrealisztikus környezetben, vagy pedig csak álmodom az egészet? Közben valaki a fülembe súgta, hogy ״a rebbe annyira szereti a chósznt, hogy szinte saját fiának tekinti”, majd egy bócher elmesélte milyen szeretettel me­­sél nekik Robin ״anyuról”, Rólad, Kati. Kedves Jehudit, (vagyis Kati)! Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a le­­velet, amelyben egy szem fiad, Robin, vagyis mai nevén Jiszróél-Mojse, esküvő­­jéről szeretnék beszámolni neked. Ez két hónappal ezelőtt volt Jeruzsá­­lemben, a szent városban, annak is egy olyan részén, ahol én néztem ki a legke­­vésbé zsidónak, ahol a legrövidebb pa­­jesz fél méteres és ahol a Te fiad, Ro­­bin, volt a ״király”. Ugyanis bölcseink megállapítását, miszerint ״a vőlegény ha­­sonlít a királyhoz”, a jeruzsálemi Bét Jiszráél negyedben szó szerint veszik... Én már sok zsidó esküvőt láttam éle­­temben, kedves Kati, magam is nősül­­tem egyszer, de ilyen esküvőn még nem voltam. Először jöttek a jesiva-bócherek, Robin kollégái az erlaui (egri) jesivából, aztán a meghívott vendégek, élükön az antwerpeni Stauber-családdal, akik mint­­egy Robin szüleiként voltak jelen, vagyis Téged helyettesítettek és a végén a krecsnevi chászidok, akiknek a rebbéje vezette az esküvői szertartást. Persze mindenki ״magyar” volt; ״Krecsnev” az nem más mint az egykori Karácsonyfal­­vának - ami valahol Mármaros megyé­­ben van - jiddis elferdítése. Még a chüpe előtt elmondták az estvéli imát és Robin káddist mondott - érted, Kati, mivel még nem telt el 11 hónap mióta címet változtattál és felköltöztél a mennyországba. A hangja reszketett és úgy tűnt, legalábbis hátulról, mintha sír­­na. Általában nálunk a menyasszonyok szoktak sími a chüpe alatt, de a vőlegény­­nek sem tilos, ha nyomós oka van rá... * * * A menyasszonyt csak nagyon messziről láttam, egy pillanatra, amikor megérke­­zett az esküvő színhelyére a szüleivel — Franciaországból jött, a zsidóságba vissza­­érkezett zsidókkal. A papa reb Árele híve. (Az is ״magyar” volt, Kohnnak hívták, de hisz már említettem hogy mindenki ma­­gyár.) Lupjánnak hívják a menyasszony családját, a menyasszony neve Eszter- Beile. Ezt a díszes meghívóról tudom, amelyen te, mint a chószn mamája, ״né­­hai Jehudit Róthstein Budapestről” sze­­repelsz, biztos lánykori neveden. Egyéb­­ként Robin is Róthsteinnek hívja magát, csak ő Jiszróél-Mojse, a nagypapa után. Ott ültem igen közel Robinhoz, aki az asztalfőn trónolt, lehajtotta a fejét és Rád gondolt, Kati. Az nem igaz, hogy mennyi­­re hasonlít rád. Tiszta anyja mondaná bárki, aki ismert Téged, de az esküvőn nem volt ilyen csak a pótmama, a 6

Next

/
Thumbnails
Contents