Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-04-01 / 28. szám
lenti, hogy a testtől meg kell tagadni annak anyagai szükségleteit; a cél az, hogy ne gyengítsük, hanem úgy fegyelmezzük s hangoljuk finomra, hogy a lélek megnyilvánulásainak legmegfelelőbb hordozója legyen. Ennek a finomitási folyamatnak két szakasza van. Az első annak felismerése, hogy a lélek irányítása nélkül a test kénye-kedve szerint viselkedik, ami gyakran pusztulásba vezet. A lélek képessé tesz rá minket, hogy úrrá legyünk a tiszta fizikai energián, hogy hámba törjük, s testünk nyers megnyilvánulásait lelki energiává alakítsuk. A megerősödött lélek viszonzásképp mindazzal az energiával ellátja a testét, ami annak jólétéhez szükséges. Ilyenformán tehát mikor legközelebb testünk edzése után úgy érezzük, új erővel töltődtünk fel, gondoljunk arra, hogy az Örökkévaló egyik értékés tulajdonát töltöttük fel energiával. Miközben mély lélegzetet veszünk vagy egészséges ételt eszünk, legyünk tudatában, hogy értékes árucikkbe fektetünk be. Ne feledjük azonban azt sem, hogy az egészséges test nem önmagáért való, csupán az egészséges lélekhez és lelkülethez való eljutás eszköze. Ezen túlmenően: testünk egészsége lelkünk egészségének függvénye. Kötelességünk mindkettőt táplálni. Mikor testünk vagy lelkünk feljajdul, vegyük e jelet annak, ami: sürgető felszólításnak lelki vagy testi igényük kielégítésére. Bármennyit tudunk is az orvoslásról s hogy mennyire hat a lélek fizikai állapotunkra, folytatnunk kell e hatás tanulmányozását, s szem előtt kell tartanunk mindennapi életünk során. Itt állunk tehát egy újfajta orvoslás küszöbén: amikor az egymással harmóniában élő test és lélek elejét veszi kórnak, betegségnek. Használjuk ki ezt a lehetőséget: egészségünk, kedélyállapotunk, egész életünk múlik rajta. Egyszer egy kórházi írnok folyamodott áldásért a Rebbéhez. Mikor elmondta, hogy egy bét cholim-ban dolgozik (hébérül szó szerint ez azt jelenti: ״betegek háza”, hasonlóan a magyar ״kór”-ház elnevezéshez), a Rebbe azt tanácsolta neki, hogy a kórházakat nevezzék inkább bét rofim-nek, azaz orvosok vagy gyógyulás házának. Ilyenformán mikor egy beteg belép egy kórházba, magyarázta, s átjárja az érzés, hogy nem a betegek, hanem a gyógyulás házába lép, ez megerősíti lélekerejét, s hozzájárul a gyógyuláshoz. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tartalmazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. r Ep testben ép lélek 2. Az orvos szerepe mazik. Az orvos nem lehet öntelt; már csak azért is szívén kell viselnie betege sorsát, mivel végső soron az Örökkévaló tulajdona bízatott a rá. Mindazon szakmai tekintély és tudás ellenére, amellyel az Örökkévaló felruházta az orvost, annak soha, semmikor nincs joga arra, hogy valakit gyógyíthatatlannak nyilvánítson. Az orvosnak nincs joga rá, hogy gyengítse a beteg reménységét, mivel írva van: ״Én, az Örökkévaló vagyok a te gyóA REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson gyítód” (2Mózes 15:26.), s mi nem ismerjük az Ő titokzatos útjait. Ilyenformán tehát ha egy orvos pesszimista is, akkor sem szabad elfelejtenünk, hogy fensőbb erők is munkálnak. Az orvosnak mindenekelőtt azt kell felismernie, hogy ő nem más, mint egy eszköz, amelyet az Örökkévaló választott a gyógyításhoz. Hogyan lehetünk testbenlélekben egészségesek? Jóllehet az Örökkévaló kegyessége folytán vannak orvosaink, a testünkről-lelkünkről való gondoskodás mindenekelőtt a mi kötelességünk. Eredendően természetesen legjobb orvosság a megelőzés, amely nemcsak a tünetek felismerését, hanem az adott probléma gyökerének megtalálását is magába foglalja. Egy probléma gyökerének meglelése s mibenlétének megértetése segíthet az illetőnek elkerülni, vagy már felbukkanása első pillanatában orvosolni a problémát. Test és lélek eredendően ellenfelek: mindkettő szeretne uralkodni a másikon. Előbb-utóbb azonban meg kell tanulniuk tiszteletben tartani egymást. A léleknek egészséges testre van szüksége, hogy megnyilvánulhasson. A testnek el kell ismernie a lélek felsőbbrendűségét. Ez a felismerés a jó egészség kulcsa, mivel az erős lélek csökkenti a test önös követeléseit. Ez nem azt je-A betegség ״okozója” Egy köztiszteletben álló rabbi hajón utazott Alexandriábái Triestbe, mikor egy olyan szomorú hírt kapott, amelybe súlyosan belebetegedett. Történetesen akadt egy orvos a hajón, aki kigyógyította. Mikor a hajó végül is kikötött, az orvos ismét megkereste a rabbit, és bocsánatát kérte.- Hogyan engesztelhetnélek ki, amiért betegséged okozója lettem? - kérdezte.- Te okoztad a betegségemet? - kérdezett vissza csodálkozva a rabbi.- En - válaszolta az orvos. - Bennem semmi kétség afelől, hogy ha nem lettem volna a hajón, te nem betegedtél volna meg. Te, rabbi olyan ember vagy, akitől sok ember sorsa függ. Az Örökkévaló nem engedte volna meg, hogy ilyen életveszélyes betegségbe essél, ha nem lett volna kéznél a gyógyítás eszköze. Természetesen megesik időnként, hogy egymagunk nem vagyunk képesek testünk vagy lelkünk sérüléseinek begyógyítására, s orvoshoz fordulunk. Mondhatná erre valaki: mivel az Örökkévaló adott nekünk életet s egészséget, az embernek talán nem kellene ilyen ügyekbe beleavatkoznia. Bölcseink azonban azt mondják: ״az Örökkévaló az orvost felruházza a gyógyitás képességével, és engedi, hogy ezt gyakorolja” (Búvá Kámá 85a.). * * * A magunkról való gondoskodás érdékében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. Bölcsen tesszük, főleg súlyos helyzetekben, ha két orvos tanácsát is kikérjük, akik közül az egyik lehetőleg személyes ismerősünk legyen, aki ismeri egyéni körülményeinket. Az orvos szerepe nyilvánvalóan fontos. Először is azért, mivel minden embér közül ő az, aki a legjobban tudja, miképpen hat a lélek a testre, másodszór pedig azért, mert élvezi betege bizalmát, s ebből fakadóan erős befőlyást gyakorol rá. Az orvosnak kötelessége, hogy ezt a bizalmat arra használja, hogy betegét mind testi, mind lelki egészségének javitására sarkallja. Tudatában kell lennie annak a hatalmas felelősségnek, amelyet az Örökkévaló ráruházott, nem utasithatja el a hozzá folyamodót. Az orvosban kell lennie annyi szerénységnek, hogy tudja: ő kezeli ugyan a beteget, de a gyógyító erő az Örökkévalótól szár2
