Egység, 1996 (23-27. szám)

1996-12-01 / 27. szám

Egység Holländer György "ז ל könnyen ment), hogy hogy van e mer­­szem?! Rögtön hozott szöget, kalapé­­csőt, feltett valami törökös turbánfélét a fejére és kérte mondjam előre a brocket. Honnan tudod hogy van ilyen? - kérdeztem és egy újabb rövid sértődés után Gyuri elmesélte hogy zsidó iskolába járt, Fényes Pistával (Dán Dalmát), Schwartz (Sólyom) Ol­­gával, Székely Andrissal (Andrew Sanders) együtt és sok mindent tud... Harmadszorra akkor sértődött meg, amikor a bennem lakozó kisör­­dög megkérdeztette velem, nem veszi­­e le a mezuzát távozásom után? Nem vette le; halála napjáig itt volt az ajtón kívül, ahogy kell, hogy mindenki lássa. * * * Érkezése óta Oberländer Baruch bará­­tom hívéül szegődött és ott segítette a Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület munkáját ahol csak tudta. Egyszer - miután a gyilkos kor megtámadta - kérte O. B.-t, gondoskodjon számára káddisról ha eljön az ideje. Nem hitte- senki nem hitte - hogy ez ilyen gyor­­san aktuális lesz. Tele volt tervekkel, Sólem Aléchem fordításának nagy si­­kere után, pár héttel ezelőtt kert tőlem egy újabb S. A. könyvet -״Minek egy ország a zsidóknak?” - amit készült lefordítani, bár nem voltak illúziói a kiadási lehetőség felől. Egyszer azt mondtam neki, hogy ő egy cádik és ezt szkeptikus-szarkaszti­­kus megjegyzéssel nyugtázta. Én, cádik? - kérdezte. ״Igen - mondtam- hiszen a Misná azt tanítja, hogy ״Áméch kulám cádikim” (״Néped mind igaz emberek”) és a zsidó nép­­hez való tartozásodhoz nem fér két­­ség.” Megkönnyebbült mosollyal nyug­­tázta a megjegyzést. Utoljára az foglalkoztatta - igen nagy intenzitással - az új Zsidó Ima­­könyu kapcsán, hogy hogyan kell a Smá Jiszráélt helyesen lefordítani (ld. az Egység előző számában). * * * Szombat este, Hávdálá után, rovom e sorokat Tel-Avivban. Holnap lesz Gyű­­ri temetése Pesten. Remélem lesz min jen - Na mi ez itt a klaviatúrán? Nicsak, egy könnycsepp. ״Aki könnyeket ejt egy igaz ember halálára - az Örökkévaló megszámlál­­ja azokat és elteszi kincstárába” (Sábát 108b.). Holländer Gyuri (Dávid) igaz ember volt, Nyugodjék békében. Jitgádál Vöjitkádás smé rábá! Naftali Kraus Aki ismerte Holländer Györgyöt, az tudja róla, hogy tíz nyelvet tudott, töb­­bé kevésbé tökéletesen (néhány evvel ezelőtt a japán nyelvből tett államvizs­­gát Pesten); keresett szinkron-tolmács volt, azonkívül író és műfordító. Az Idegen Nyelvek Főiskolájának elvégzé­­se után a rádió külpolitikai osztályán dolgozott, majd szabadúszó lett és szinkron-tolmács. Zsidóságára büszke volt, azt egy pillanatig nem tagadta le és meg; nevét nem volt hajlandó ma­­gyarosítani és nem tartozott a kommu­­nista rendszer hívei, illetve haszonélve­­zői közé. Amikor először megismertem és meghívott budai lakására - útközben kétszer is megállt és betért két üzletbe, hogy vegyen valamit ״tiszteletemre.” Az egyiket (narancsot) értettem. A másikat (zsilettpengét) nem értettem. Csak nem akar megberetválni?... Otthon elkezdte hámozni a naran­­csőt a pengével, mondván, tudta hogy nem leszek hajlandó késeit használni, mivel azok nem kóserok... A vizit vége felé elővettem - szoká­­som szerint - egy mezuzát és provoka­­tív módon felajánlottam Gyurinak, akit ekkor mar Dávidnak hívtam (mivel sa­­ját kezdeményezésére közölte hogy ez a héber neve), mondván: na lássuk, van­­e merszed kitenni az ajtóra?! * * * Ez a nyolcvanas évek derekán volt - a kommunista re! ídszer akkor rúgta az utolsókat (természetesen a zsidókba) - és volt szerencsém megismerni akko­­riban sok jó zsidót, akik az általam hozott mezuzát a láda fiában tartották. Gyuri rögtön megsértődött (ez nála Jött a gábbe és kérdezte: Kohanita? Gyuri rázta a fejet hogy nem. Levita? Újabb fejrázás, majd rövid hezitálás után hozzátette: Ich bin a posete jiszroel... (Én csak egy egyszerű zsidó vagyok...). Miután a gábbe távozott, rámka­­csintott és folytatta a befejezetlen mon­­datot: ...de nem pose-jiszroel! (= rossz zsidó) Évekkel ezelőtt volt ez, Holländer György első és egyetlen izraeli látoga­­tása során, amikor három napot - és benne a szombatot - nálam töltött. Az akkor mar hatvanadik életévéhez kö­­zeledő polihisztor úgy jött Izraelbe, mint egy kisdiák, aki kirándulni megy a pilisi hegyekbe; rövidnadrágban, na­­ponta mosandó trikóingben, stb. Ami­­kor szombaton kiöltözve, kalapban, öltönyben, eljött velem a templomba és az említett gábbe a Tóra elé citálta, mint egy egyszerű jiszroelt - elérzéke­­nyülten mondta az áldásokat, felejthe­­tetlen pesti akcentusban, majd úgy jött le az emelvényről, mint egy ״Hoseve bálebosz” (ezek az ő szavai), aki nagyon meg van elégedve önmagával. Szavai - ״nem pose-jiszroel” - máig is a fülemben csengenek. * * * Gyuri két dologra volt életében igazan büszke: arra hogy megtanult héberül, (elég jól: nemcsak olvasott és az izraeli tévét hallgatta estenként, de írt is, le­­velezett héberül és tudok egy fordítási kísérletéről is!) és arra hogy utána meg­­tanult jiddisül is. Ez valóban a magyar­­zsidó entellektüel szellemi erőfeszítés­­ének non-plus-ultrája. Fejtő Ferenc levele Naftali Kraushoz Naftali Krausnak szóló levél érkezett Párizsból az Egység szerkesztőségé­­nek címére. A levélben Fejtő Fe­­renc, a neves magyar író és újság­­író köszönetét mond az Ősi Forrás című könyvért. íme: Tisztelt Uram! A napokban kaptam kézhez ha­­talmas munkáját, az Ősi Forrást, s nem is tudom hogy köszönjem meg. Beszélek majd róla Renée Sam Si­­rat országos főrabbival, akivel össze­­köttetésben állok ... Minden jót kívánva, s mindenek­­előtt Salom Izraelnek, Fejtő Ferenc 10

Next

/
Thumbnails
Contents