Egység, 1996 (23-27. szám)

1996-07-01 / 25. szám

Egység ZSIDÓ SZOLIDARITÁS Igen, ez az, az ún. zsidó szolidaritás, amitől ellenségeink rettegnek, aminek csodájára járnak, amiről legendákat mesélnek és amiről mi azt mondjuk, hogy bár a fele - tudják mit? a negyede! - igaz lenne a legendának. Azonban nincs értelme tagadni. Van egyfajta zsidó szolidaritás, amire büszkék is lehetünk. A bajban össze­­tartunk, segítjük egymást. Az elesettet nem hagyjuk még jobban elesni, a szegénynek a hóna alá nyúlunk. Ahogy nincsenek - és soha nem voltak - zsidó analfabéták, úgy nincsenek éhező zsidók sem. Ez azonban sajnos főleg az anyagi dolgokra vonatko­­zik. A szellemiekre annál kevésbé. Ma, amikor napról­­napra beteljesedik rajtunk a próféta messzibelátó jővén­­dőlése: “Jön majd olyan idő - mondja az Örökkévaló Isten - amikor éhséget bocsátók a földre [de] nem kenyérre fognak éhezni és tiszta vízre fognak szomjazni, hanem az Örökkévaló igéjére...” (Ámosz 8:11.) - ma amikor ezeket az időket éljük, sokkal keve­­sebb a zsidó összetartás, a zsidó szolidaritás, legalábbis szellemi téren. Kapjuk vidékről a kétségbeesett leveleket: egy nagy­­mama szeretné megvenni unokájának az új imakönyvet, szeretné ha a gyerek zsidó maradna az idegen, ellensé­­ges közegben, ahol élni kénytelen, de nem engedheti meg magának mivel az imakönyv drága. Valóban drága, bár a néni 20 % engedménnyel kapná (külön engedmény vi­­déki zsidóknak). De annyi pénze sincs. Mi meg nem tud­­juk ingyen adni, bármennyire is vérzik a szívünk. Vagy aki mezuzát szeretne ajtajára és drágállja, bár féláron adjuk, de annyi sincs neki. Mit tehetünk? Egyet tehetünk: Olvasóink segítségét kérjük és azokét, akik munkán­­kát értékelik és becsben tartják. Segítsünk egymásnak: egy mindenkiért és mindenki egyért - ez a zsidó szolidaritás alapja. Aki teheti rendeljen meg egy imakönyvet, egy mezuzát, zsidó testvérének. Névvel és címmel, vagy anél­­kül - küldje be egy imakönyv kedvezményes árát, 1600 forintot, és mi postázzuk az imakönyvet a megadott cím­­re vagy listáink alapján. A próféta előre is látta ezt a mostani “éhséget" és “szomjúságot”. Ne hagyuk testvéreinket éhezni és szomjazni. A szel­­lemi éhség rosszabb, nehezebben elviselhető mint a fizi­­kai. És következményei beláthatatlanok. Oberländer Baruch Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adomá­­nyaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzá­­járultak nevük közzétételéhez: Glancz Gusztáv 25 000 Dr. Boda Zoltán, Debrecen 5 000 Tóth Gábor 5 000 ' Alapítványunk új számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befizetett adományok adómentesek. KGB, maffia és válóperes rabbik Az utóbbi hónapokban kéttagú izraeli “rabbikomman­­dó” járja a volt Szovjetunió városait és olyan férjeket keres, akik elhagyták nejüket és nem hajlandók valóle­­velet adni nekik. A zsidó vallás ezeket az elhagyott asszo­­nyokat “aguná”-nak nevezi és nem teszi lehetővé szá­­mukra, hogy újra férjhez menjenek, ha nincs kezükben a férj által aláírt törvényes válólevél, héberül “get”. A “kommandó” tagjai - Jehudá Gordon és Äser Ehren­­treu rabbi - úttalan utakon, nemegyszer életük kockáz­­tatásával, kutatják fel a férjeket és kérleléssel, ígérge­­téssel bírják rá őket, hogy írják alá a meghatalmazást, aminek alapján Jeruzsálemben megírják a “getet”. A két rabbi néha a helyi maffiával is kénytelen együtt­­működni, hogy megtalálják a volt férjet, máskor volt KGB-tisztek segítségét veszik igénybe, hogy céljukat elérjék. “Egyszer egy dühös férj majdnem belökte au­­tónkat a folyóba” - meséli Gordon - “de látni egy fel­­mentett agunát mindent megér”. “Ez nagy micvá” - teszi hozzá. Most azt tervezik, hogy az izraeli főrabbinátus kiren­­deltséget nyit négy városban - Moszkvában, Kijevben, Taskentben és Minszkben - hogy a helyszínen oldják meg a felmerülő problémákat. Ezek közé tartozik a be­­térés is, illetve a zsidó származás igazolása. Hasonló kirendeltséget terveznek Magyarországra is. Gorkij helyett Schnéursohn Az ukrajnai Herszon városban, melyben jelenleg mind­­össze nyolcezer zsidó él - átkeresztelik a Maxim Gorkijról elnevezett utcát a lubavicsi rebbéről ulica Schnéursonára. Herszonban egy izraeli küldött - Áb­­rahám Wolf (26) - működik, aki három zsinagógát, ri­­tuális fürdőt és 500 fős zsidó iskolát működtet. A Chábád küldött befolyását a kisváros életére, legjobban az utcaátnevezés mutatja. Még New Yorkban sincs ezidáig utca elnevezve a lubavicsi rebbéről pedig ott több, mint 40 évig élt és működött... Tengernyi kukac a tengeriben Nincs könnyű élete annak aki kóser háztartást vezet. Nem­­csak sertéshúst tilos ennie és nem szabad összekevernie a tejes ételt a húsossal - hanem a férges zöldség, gyümölcs is “tréfli”. Most az izraeli főrabbinátus riadót fújt, miután kiderült, hogy import halak kopoltyújában apró férgeket találtak, ami által az egyébként kóser hal - melynek kó­­serságát az adja, hogy pikkelye és uszonya van - alkal­­matlanná válik a vallásos zsidók számára. Éz főleg édesvízi halaknál fordul elő és így veszélybe kerül a szombati gefilte fisch. A főrabbinátus most feltételhez köti az importőrök engedélyét, szakképzett kukacszakértők fogják felülvizsgál­­ni a behozott halakat. És ha ez nem volna elég, kiderült, hogy a zellerben, petrezselyemben és főleg a kukoricá­­ban is apró, szinte láthatatlan férgek vannak a szemek között és alatt és eddig még nem találták meg a módját, hogyan lehet a tengerit a tengernyi féregtől megtisztíta­­ni. Próbáltak már hideget és meleget, ecetben áztatást és perzselést, főzést és fagyasztást - a kukacok hősiesen ellenálltak. Egyelőre vallásos emberek Izraelben nem esznek csöves kukoricát, hanem lemorzsolják a szeme­­két és azokat sós vízben lemossák. 11

Next

/
Thumbnails
Contents