Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-03-01 / 23. szám
״A TEREMTŐ, A TÓRA ÉS A ZSIDÓSÁG - EGY EGYSÉGET ALKOT’’ (ZOHÁR) ד״סב 23 1_ , א 5756 ÁDÁR Egység ח ד 1996. MÁRCIUS ר MINDEN ZSIDÓ LAPJA ת sabb dimenziót, az áhítatosságot. Éppen ezért, még ha munkánk végső célja a szellemi növekedés is, az a tény, hogy az Örökkévaló egy anyagi világba helyezett minket, azt jelenti, hogy e spirituális célt fizikai munkával kell elérnünk. Am ha valóban munkára teremhettünk, miért áhítjuk oly nagyon a felüdülést és a pihenést? Azért, mert az ember két alkotóelemből: testből és lélekből áll. A test, természeténél fogva, elfárad, és pihenésre van szüksége. A lélek azonban sohasem fárad el: az eleven lélek az, amely munkára sárkall még olyankor is, amikor a test már lankad, és törődésre vágyik. Volt egyszer egy nemesember, ki nagy kedvét lelte az élet szépségében. Egyszer felbérelt egy földművest, hogy jöjjön kastélyába, és ásójával mozogjon előre-hátra, mintha a mezőn lenne. A nemesembernek szerfelett tetszett a földműves hajlongásának természetes finomsága, és busásan megfizette ״munkáját”. Néhány nap elteltével azonban a földműves közölte: nem marad tovább.- De hiszen bőkezűen megfizetlek! - csodálkozott a nemesembér. - Jóval több pénzt kapsz, mint ha a mezőn fáradoznál, és a munka közel sem olyan fárasztó!- Nem érti a dolgot, uram! - felelte a földműves. - Képtelen vagyök olyasvalamit tenni, aminek semmi eredménye, még ha cseppet sem megerőltető is. Inkább keményen dolgozom, csak létrehozhassak valamit, semmint olyasvalamit tegyek, aminek semmi látszatja, eredménye nincs. Munka és Alkotás avagy hozzájárulásunk az élethez Embernek lenni ann^ii, mint alkotni. A rebbe alkotás iránti vágyunkban anélkül, hogy e vágy legyűrjön minket? Vizsgáljuk hát meg közelebbről a munkát és az alkotókészséget! Mindnyájunkkal előfordult már, hogy feitettűk magunknak a kérdést: ״Miért is vagyok a világon? Mit kell tennem, hogy boldogságra leljek? Könnyű, kényelmes élere törekedjem, vagy inkább dolgos, beteljesült életre?” A munka és a teljesítmény iránti vágy fontos része az emberi életnek. A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson ״Az ember munkára született.” (Jób 5:7.) Nem lehetünk elégedettek magunkkal, ha nem alkotunk, ha nem vagyunk produktívak. Az emberi természét nem szívesen veszi, ha ellenérték nélkül kap valamit: bölcseink ezt a ״szégyen kenyerének” nevezték. Ne feledjük: az ember azért teremtetett, hogy az anyagi világot megnemesítse, s meghonosítson egy magaA TARTALOMBÓL Peszáchi széder 4 Okos gyereked van? 11 Könyvismertető 7־5 Új magyar fordítású imakönyv 12 Tánjá ־ A közepesek könyve 3. 8-9 t Egyedül vagyunk 12 Tóra a Hiltonban 10 Kovászoseladási meghatalmazás 12 Történt egyszer, hogy a rebbét felkereste egy üzletember, aki tanácsőt akart kérni tőle. Késő estére beszélték meg a találkozót, és mivei az üzletember egész nap kéményen dolgozod, elfáradt; ezért arra kérte a rebbét, nézze el neki fáradtságát.- Gondolj egy hatalmas, erős gépezetre - mondta a rebbe. - Ha túl sokáig pihenteted, előbb-utóbb berozsdásodik és tönkremegy. De arra is ügyelned kell, nehogy túlterheld, hiszen akkor időnek előtte elromlik. Ugyanez vonatkozik az emberre is: a tétlenség kimeríti az embert. Éppen azért kell tisztában lennünk képességeinkkel, hogy ennek megfelelően dolgozzunk. Miért dolgozunk? A legtöbben azért dolgozunk, hogy megkeressük mindennapi kenyerűnkét saját magunk és családunk számára, s hogy élvezhessük az élet apró örömeit. Ám ritkán tűnődünk el a munka mélyebb értelmén. S elmondhatjuk-e munkánk végeztével, hogy valóban boldogok vagyunk? Miért van az, hogy amikor szabadságunkat töltjük, hirtelen elfog minket a vágy, hogy mihamarabb visszatérjünk a munka és az alkotás világába? Szinte mindannyian tudomásul vesszük: szükség van arra, hogy dőlgozzunk, ám ennek ellenére állandóan panaszkodunk az elvégzendő munka mennyiségére. Ez lenne hát sorsunk, vagy képesek vagyunk-e létrehozni valamiféle egyensúlyt? S ami talán ennél is fontosabb: képesek vagyunk-e mélyebb értelmet találni az
