Egység, 1995 (20-22. szám)

1995-03-01 / 20. szám

״Mi nem zártuk gettókba a keresztényeket!” Nem lehet és nem kell párbeszéd!- mondta Adin Steinsaltz (Even Jiszráél) izraeli tudós és rabbi a Spiegel tudósítóival, Stefan Simonsszal és Dieter Wilddel Jeruzsálemben folytatott beszélgetése során, amelyben a kereszténység és a zsidóság két évezredes ״kapcsolatát” elemzi zsidó szemszögből. A tanulságos beszélgetés szövegének magyar változatát a Valóság 1994-es 11. számából vettük át, és apró rövidítésekkel közöljük. Adin Steinsaltz rabbi Izrael egyik legjelentősebb zsidó tudósa. A Tál­­mudi publikációk Izraeli Intézetének alapítójaként 1965 óta a Talmud arámiról héberre történő új fordítását, 1989 óta pedig angol fordítását is sorozatosan kiadja: ezt a mamutművet a század legfontosabb judaisztikai publikációjának tekintik. Az 57 éves Steinsaltznak az a véle­­ménye, hogy Izrael és a Vatikán viszonyának normalizálása ellenére a zsidók és a keresztények között ״nem lehet béke, még párbeszéd sem”. Ezenkívül a Vatikán nagyobb befolyást szeretne az itteni keresztény intézmé­­nyekre. A szerzetesrendek például füg­­getlenebbek Izraelben, mint ahogy a Vatikán szeretné.- Nem belemagyarázás mindez?- Nem, ami a vallási aspektust ille­­ti, módomban állt betekinteni a Vati­­kán idevonatkozó alapvető iratába: mesterműve ez annak, hogyan lehet hat oldalon keresztül semmi újat sem mondani, hanem csak a régi álláspon­­tokát ismételni. Nem, nem, a Vatikán számára Izrael elismerése nem vallási gesztus volt.- Végül is az egyház már a má­­sodik vatikáni zsinaton korrigálta antiszemita megítéléseit.- Ez egészen más dolog. Ha a ke­­resztények és a zsidók közötti általános viszonyra irányul a kérdése, természe­­tesen vannak kozmetikai jellegű változá­­sok. És a második vatikáni zsinat kétség­­telenül fordulópont volt, de utána már alig látható további előrehaladás.- Miért kellett a második vatiká­­ni zsinat után harminc évnek eltel­­nie, hogy politikai lépés is történjék?- Róma korábban attól félt, hogy tönkreteszi az arab országokhoz fűző­­dő kapcsolatait, ha megegyezést ír alá Izraellel. Ez a helyzet megváltozott az arab-izraeli közeledéssel. A Vatikán­­nak most hirtelen ellenállhatatlan vá­­gya támadt, hogy Izraellel is normali­­zálja kapcsolatait. Végül is van itt a ka­­tolikus egyháznak egy közössége,- Rabbi úr, a Vatikán és Izrael 1993. december 30-ai kölcsönös el­­ismerése a zsidók és a keresztények közötti vallási közeledés kezdetét je­­lentette?- Nem hiszem. Róma nagyon vi­­lágossá tette, hogy a szerződő felek Vatikán állam és Izrael állam, nem pedig a két vallási közösség.- Ezért van az, hogy a Vatikán nem rabbit, hanem diplomatát óhaj­­tott látni Izrael képviselőjeként a Szentszéknél?- Igen, a pápa nem óhajt olyan személyt, aki valami módon a zsidó vallás képviselőjének lenne tekinthető. A kapcsolatoknak tisztán politikaiak­­nak kell lenniük.- Nincs tehát szó új korszakról, a gyűlölet és az üldözés csaknem ké­­tezer esztendeje után?- Semmi ilyesmiről. II. János Pál pápának a római zsinagógában 1986 áprilisában tett látogatása e tekintet­­ben, szellemi jelentőségében jóval messzebbre ment ennél: II. János Pál bizonyos módon együttérzését fejez­­te ki, ez már vallási esemény volt. íz­­rael elismerése viszont - bár már rég­­óta esedékes - politikai esemény volt.- Mi késztette erre végül is a Va tikánt?- Az egyháznak mint szervezetnek vannak érdekeltségei itt Izraelben. Pénzről, ingatlanokról, adóról van szó. Legyen minden zsidó otthon szentély! (Folytatás az 1. oldalról) a tárgyak a gyerek tulajdonában van­­nak: ha a könyvekre és lehetőleg a perselyre is ráírjuk a nevét, amely előtt a hagyomány szerint a következő mondat áll: LáSém háárec uméloá (“A föld és mindaz, ami benne van, az Örökkévalóé”).] Annak érdekében, hogy a gyerek megértse a fentiek jelentőségét, el kell magyaráznunk neki: ^hogyan a Szén­­tély belső terét is átjárta a Tóra, az imádság és a szívjóság cselekedeteinek szelleme, ugyanúgy az őt körülölelő világnak is magában kell foglalnia ezt a három elemet. Szintén nagyon fontos, hogy a szü­­lök vagy a tanárok időről időre ellen­­őrizzék és megkérdezzék a gyerekeket, valóban forgatják-e a szidurt és a Chumást, különösen jeles alkalmak­­kor. Ha mind a szülők, mind a gyere­­kék mikdás meáttá változtatják ottho­­nukat és saját magukat, biztosak lehe­­tünk az Örökkévaló áldásában (lKirá­­lyok 6:13.): “És lakozom Izrael fiai közt, és nem hagyom el népemet, íz­­raelt.” Szabadság címmel az Egység mellékleteként 24 oldalas füzetet adunk ki, amely a Peszáchhal kapcsolatos érdekes olvasnivalókat tartalmaz. A füzetet sajnos nem áll módunkban ingyen elküldeni az Egység sokezer olvasó­­jának, példányonként 45 forint be­­küldése ellenében azonban minden igénylőnek postázzuk. Mózes öt könyve a zsidó folklór tükrében cimmel várhatóan július elején jele­­nik meg Naftali Kraus új könyve, Az ősi forrás sorozat ötödik kötete. A körülbelül 320 oldalas könyv terve­­zett ára 500 forint. Megrendelhe­­tő a szerkesztőség címén, példá­­nyonként 350 forint beküldésével. A megrendelők a megjelenéstől szá­­mított két héten belül megkapják a kötetet. 2

Next

/
Thumbnails
Contents