Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-12-01 / 19. szám
AKI AZ EGYSÉGET SZERETI... Kedves olvasónk, aki kapja, 01- vassa és szereti lapunkat: álljon itt meg egy szóra! Még többezer magyar zsidó szeretné kapni, olvasni és élvezni az Egységet. A szerkesztőségben megvan a nevük és a címük, de sajnos nem áll módunkban nekik is elküldeni a lapot, mert a • papír, a nyomtatás és a postázás költsége olyan magas, hogy ezt a többletkiadást nem tudjuk fedezni. Öntől nem kértünk és nem kérünk pénzt az Egységért. Arra azonban talán megkérhetjük, hogy legyen segítségére egy-két zsidó testvérének, hadd kapják ők is az Egységet. Küldje be adományát szíve szándéka szerint a mellékelt csekklapon,* és mi küldjük a lapot annak, akit megnevez. Ha nem nevez meg senkit, akkor saját címlistánk alapján küldjük ki, ahogyan ezt a lapszámot is ilyen segítség révén juttatjuk el sok új olvasónkhoz. Kérjük, tegye lehetővé, hogy minél több hittestvérünk élvezze a zsidó Egységet. Legyen az Egység valóban “minden zsidó lapja”! Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Dr. Róth András és neje 10 ()()() Dr. Sarlós Éva 5 000 ' Deblinger Edward 5 000 N. N.. Hillinger Ignác emlékére 5 000 A kiadó *Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavies Zsidó Nevelési És Oktatási Alapítvány. MKB 203-29172-7007. A befizetett adomálakta Nir Gálim faluba. Itt azonban nem voltak képesek restaurálni és összeállítani a művészi konstrukciót. Végül egy Oroszországból bevándorolt zsidó iparművész. Mart Müller vállalta, hogy nehéz, aprólékos munkával restaurálja a műkincset. Ez megtörtént, és a mátészalkai ereklye már a falu múzeumában várja a látogatókat. A frigyszekrény Izraelbe hozatalában és restaurálásában közreműködött Srágá Semer, akinek sokoldalú tevékenysége nem ismeretlen a magyarországi zsidók előtt sem. ZSID© VIliGHIKADC A VILÁG EGYNEGYED SZÁZALÉKA... 1990-ben közel 13 millió zsidó élt a világon: ez a világ összlakosságának kőrülbelül 1/4 százaléka - közli A zsidó nép című új statisztikai felmérés. A számítások szerint az említett időszakban mintegy 8,7 millió zsidó élt diaszpórában, és 4,1 millió Izraelben. IZRAELI BÉLYEG A REBBÉRŐL Az izraeli posta rövidesen emlékbélyeget ad ki a nemrég elhunyt lubavicsi rebbe tiszteletére. A bélyegen a rebbe arcképe, születési es halálozási dátuma fog szerepelni, és a terv szerint egy Izrael- Amerika légipostái levélbélyegnek megfelelő névértékű lesz. JICCHÁK SÁMIR A REBBÉRŐL Jicchák Sámir képviselő, volt izraeli miniszterelnök megjelent azon az emlékező nagygyűlésen, amelyet a lubavicsi chászidok tartottak Tel Avivban. Sámir magasztalta a rebbe egyéniségét és odaadását, majd elmondta, hogy amikor a Moszád elkezdte a volt Szovjetunióban a zsidóság megmentésére irányuló tévékenységét, ״már ott találtuk a rebbe küldötteit, akik előttünk jöttek, és emberfeletti erőfeszítésekkel tartották fenn a zsidó nevelés alapját képező chédereket és földalatti iskolákat, jesivákat”. Köztudomású, hogy Sámir annak idején a Lechi nevű földalatti szervezet vezetője volt, majd mielőtt politikai pályára ment, évekig a Moszádban tevékenykedett. Most beszélt erről először nyilvánosan. IZRAELBE UTAZOTT A MÁTÉSZALKAI FRIGYSZEKRÉNY Az elhagyott mátészalkai zsinagóga több mint százesztendős, ötméteres, gyönyörű frigyszekrényét Izraelben restaurálták, és Nir Gálim mosáv Holocaust-múzeumában állították fel. A frigyszekrényt 1875-ben építették, és hosszú évtizedekig ékesítette a mátészálkái zsidó templomot. Néhány évvel ezelőtt valaki véletlenül lelt rá az elhagyott és romba dőlt zsinagóga mellett. Egy közvetítő segítségével - 10 ezer dőllár ellenében - Izraelbe vitték, a magyar״Most segíts, szent Atyám!” A chászidok eddig fogva tartott testvéreikkel együtt visszatértek, s jelentést téttek rabbi Mechelének, aki természetesen mindent jóváhagyott. Másnap jött a kíséret, s elhurcolta a sápadt, aggódó cádikot... Engedelmével több chászid csatlakozott a szomorú menethez, hogy a cádikot az erdőig elkísérjék. Már az erdőben haladnak lassan előre... már az útnak megbeszélt pontján vannak... A cádik s híveinek a szíve hevesen dobog, felette izgatottak... ״Acind helf, heiliger Fóterl (Most segíts, szent Atyám!)” - fohászkodott rabbi Mechele, ég felé emelve nedves szemeit. A chászidok pedig e pillanatban belefogtak a Jóm ze mechubádba. ״Hurrá, hurrá!” - visszhangzott erre körös-körül a haramiák csatakiáltása, s a sűrűségből előretörve, kettesével rajtaütöttek a kíséret minden egyes katonáján. Ezek nagy meglepetten azonnal tisztában voltak azzal, hogy itt minden fegyveres ellenállás hiábavaló volna, s azt meg sem kísérelték. Mialatt a haramiák a katonákat ártalmatlanná tették és megkötözték, addig a chászidok rabbi Mechelével a titokban előre előkészített kocsin vágtatva elhajtottak - egyenesen a magyar határ felé. Mikor sok viszontagság után Kurima falu határába értek, rabbi Mechele így kiáltott fel: ״Itt maradok!” - s ott is maradt, s ezért később a világ csak úgy ismerte, hogy ״reb Mechele Küremer”. Minden évben szíván hó 15-én, amely napon sikerült volt elmenekülnie Muszkaországból, hálaadó örömlakomát rendezett, s azon el szokta beszélni életének fent leírt kalandos epizódját. Húsz esztendeig lakott rabbi Mechele Kurimában, s nagy hírnévre tett szert. Messze vidékekről keresték föl a chászidók, hogy áldásában részesüljenek. De azért ott sem élhetett teljesen nyugodtan, mert mindig voltak kellemetlenségei. Olykor-olykor följelentették, hogy nem magyar születésű honpolgár, s több efféle. Végre kieszközöltek részére a császártól egy engedélyt, hogy joga van Magyarország bármely vidékén lakni. Ettől az időtői fogva csak derűs napokat látott a sok megpróbáltatáson átment cádik. Híveinek száma napról napra növekedett, s jó hírneve mind messzebbre jutott el. Rabbi Mechele Kurimában halt meg, s ott is van eltemetve. Grünwald Lipót (Egyenlőség, 1918. december 22.)